Gyors téli vacsora

A brokkoliról jutott eszembe a félelmetes óvónéni.
Amikor 26 éve megszületett a barátnőm fia, ő éppen befejezte az egyetemet. Nagyon laza és jófej anyuka volt, aki szerintem elképesztően jól nevelte a gyerekét, rengeteget énekelt neki például, és órákig képes volt kisautót tologatni, meg bábozni. Viszont egyáltalán nem főzött, ami mondjuk engem nem különösebben zavart, mivel 16 éves voltam, és egyáltalán nem érdekelt különben se a gyereknevelés, se a főzés.
Azt, hogy nem is tudott főzni, csak onnan tudtam meg, hogy egyik nap nevetve mesélte, hogy volt ovis szülőin – az elsőn -, és azóta retteg. Ugyanis az óvónő lediktált húszféle ételt (!) köztük mindenféle főzeléket, és arra kérte az anyukákat, hogy ezeket rendszeresen főzzék otthon, mert az oviban ezek lesznek, és a gyerekek akkor eszik meg, ha otthon is találkoznak velük.

Márpedig az teljesen kizárt, hogy a barátnőm paradicsomos káposztafőzeléket fog főzni vagdalttal. Egy teát se tud megfőzni, állította. De bármikor ledoktorál valamiből, ha kell, csak főznie ne kelljen.
Így történt, hogy a munkahelyén tripla adagra fizetett be, és mindig hazavitte, amit ott kapott, hogy másnap az legyen otthon a vacsora.

Persze a nagyszülők előtte is rendszeresen telepakolták a hűtőt, de ilyen ugyan azoknál is előfordul, akik főznek rendszeresen.

Akkoriban szoktak rá viccesen a férjével arra, hogy a ház ura minden este már a bejárati ajtóból megkérdezte színpadiasan, hogy mit főztél ma vacsorára drágám? 

A hároméves gyerek persze nem vette a poént, neki nem tűnt fel semmi, hiszen eddig is kapott enni otthon, csak most az anyja félt az óvónénitől, és kicsit többet beszélgettek a menüről. 
Egészen kisiskolás koráig ment ez a dolog, amikor a srácnak valamiért leesett, hogy de hát nem is anyu főz. Hetekig nevetett mindenki, hogy végre be lehet vallani azt, amit már rég be lehetett volna. 

Aztán persze a barátnőm fia ahol csak tudta, azonnal elmesélte, hogy az ő anyukája egyáltalán nem tud főzni, de nem is próbálkozik. Szegény gyerek.
Egyszer egy ottalvós szülinapon is elmesélte, erre a házigazda anyuka küldött neki két receptet,
és mindkettőnek a tetejére ez volt írva, nagy, nyomtatott betűkkel:

EZT MÉG TE IS MEG TUDOD CSINÁLNI!

Képzelem miket mesélt még a kisfiú!
Az egyik recept egy csokis keksz volt, a másik ez a tésztában sült brokkoli.
ÉS akkor mi megsütöttük ezt a brokkolisat, méghozzá nagyon sok füstölt sajttal. Érdekes, de ami napig emlékszem rá, hogy mennyire ízlett. Na, a barátnőm szerintem azóta se főzött, de nekem most valahogy eszembe jutott. Most is jó, igazi téli vacsora.

Hozzávalók:
2 db 50 dekás brokkoli

5 dkg vaj
2 ek liszt
3 dl tej
30 dkg sajt 
szerecsendió
só
bors

1 csomag leveles tészta a hűtőpultból

Előmelegítem a sütőt 220 fokra. 
A brokkolit rózsáira szedem, majd forrásba lévő sós vízben főzőm 3 percig. Leszűröm.
A vajat megolvasztom egy serpenyőben. Beleszórom a lisztet, majd felöntöm a tejjel, és habverővel csomómentesre keverem. Beleszórom a reszelt sajtot, végül fűszerezem.
Egy kapcsos tortaformát kibélelek sütőpapírral, ebbe teszem a tésztát, ahogy esik, úgy puffan módon. Mivel ez egy hosszú téglalap alakú tészta, sehogy se lesz jó igazából, de nem is látszik majd a végén. 
Beleszórom a brokkolit, majd ráöntöm a sajtos besamelt. 15-20 perc alatt megsütöm.