Fűszer és Lélek

Újhagymás lepény

Jaj de várom már, hogy úgy érezzem, unalmas a medvehagyma és a spárga! Akkor lesz a jóvilág, amikor már nem akarok több kucsmagombát szedni, és alig várom már a vargányákat.
Hát, most még egy marék turbolyát is díjaznék, de egyelőre kénytelen vagyok beérni a bolti zöldekkel. 
Kelkáposzta, káposzta, drága saláták, íztelen kígyóuborkák, és egész jó újhagymák. 
Valamelyik este pizzát kértek a gyerekek, de aztán moziba mentünk, és hamburgert vacsoráztunk, a tészta pedig a hűtőben maradt.
Nekem nem volt kedvem pizzázni, így újhagymás lepény készült belőle. 
Egy tányért tetszőleges levessel komplett ebéd. A tészta fele így is megmaradt, azt holnap töltöm meg valamivel.

Hozzávalók a tésztához:

4 g friss élesztő
150 g 22°C-os víz
2 ek porcukor
150 g finomliszt
150 g rétesliszt 
3/4 ek finomított tengeri só

Az élesztőt elkeverem a vízzel és a cukorral, majd a liszttel és a sóval együtt a robotgépbe teszem. Jól összedolgozom, és hagyom 15 percet pihenni, érni, majd újabb 10 percig dagasztom. Letakarva, meleg helyen 1 órán át kelesztem, vagy azonnal hűtőbe teszem. 

A töltelékhez:
2 csomó újhagyma hosszában félbevágva
10 dkg juhtúró
1 gerezd fokhagyma 
10 dkg sós, pörkölt mogyoró

1 adag besamel mártás:
5 dkg vaj
25 g liszt
2,5-3 dl hideg tej
só, bors, szerecsendió
A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a lisztet. Állandó kevergetéssel zsemleszínűre pirítjuk benne a lisztet. Állandó keverés mellett hozzáadjuk a tejet. Sóval, frissen őrölt fekete borssal csipetnyi őrölt szerecsendióval ízesítjük.

15 dkg ementáli sajt

A tésztát kinyújtottam és kibéleltem vele 2 db 20×25 centis piteformát, de mehet egy tepsibe is nyugodtan!
Az aljába morzsoltam a fokhagymával elkevert juhtúrót, majd megszórtam a mogyoróval.
Erre sorakoztattam az újhagymákat, amit befedtem a besamellel, és megszórtam a sajttal. 
200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt lett kész.
Kb 6-8 adag lesz belőle.

A végén mi magunk is elhittük

Apám, aki 1948-ban született Erdőbényén, imádta kihallgatni a családi és baráti beszélgetéseket arról, hogy ki hogy került haza a háború után, vagy hogy élte túl a borzalmakat. Mindent megjegyzett, a hadban álló feleket, a repülőket, a tankokat, az egész háborúskodást. Egyszer, egy volt katona érkezett az ovijukba, és elmesélte a gyereknek, hogy milyen szép és gazdag országot építenek majd a szovjet elvtársakkal közösen, és reméli, hogy ebben a munkában majd az óvódások is részt vesznek.

Apukám felállt, és a közölte, hogy:
Úgy is mindent lebombáznak majd az angolok.
Honnan tudod ezt fiacskám? 
Hát a rádióban hallottam, apám beszélte valakivel.

A kedves bácsi, és a barátja hazakísérték 4 éves apámat az oviból, és átkutatták a házat, rádió adóvevő után kutatva. Szerencsére rádiójuk se volt a háború után még a nagyszüleimnek, mert azt, amit a háborúban elvittek, még nem sikerült pótolni.

Valamelyik este a kislányommal néztük a Harry Pottert.

Igen, tudom, hogy nem 4,5 éves kislányoknak való, meg miért nem olvasom nekik, ha már… Az az igazság, hogy annak, akinek 8 évvel idősebb nagy tesója van, bizonyos dolgok hamarabb jönnek el. 
Zálival is olvasunk sokat, meg a nagy kedvencek az unikornisok és  a hercegnők, de azért a bátyja dolgait is figyelgeti rendesen. Nem zárhatom külön őket, és nem is volt ebből még baj. 

Dávid elkezdte nézni a nagy varázslót, Záli pedig odakucorodott mellé, és ott is maradt. Imádta.
A film közepénél a férjemnek csörgött a telefonja, és beszélt valakivel két mondatot. Nem tudom miért, de a lányom meg volt győződve róla, hogy egy igazi varázsló hívta a film közben az apját. Ehhez azóta is ragaszkodik.

Fel is kellett hívni a nagymamát, hogy elmeséljük, hogy beszéltünk egy igazi varázslóval telefonon, és – ez nagyon fontos – ő hívott minket és nem mi hívtuk őt. Nagyon izgatja a téma, többször felhozza, látom, hogy gondolkodik rajta. Jövő héten, ha vége lesz a szünetnek, szinte biztos vagyok benne, hogy elmeséli majd az oviban is.

Nekem is volt ilyen kis félreértésem. Egyszer valami távoli rokon jött Kanadából, és hozott egy csomó csokit, illetve mutatott sok fényképet a házáról. Valahol egy szálloda éttermében találkoztunk vele, ahova trolival mentünk. Utána pár évig én meg voltam győződve róla, hogy mi jártunk Kanadában, ahol piros trolikkal mentünk a szállodáig ahol laktunk. Hiába mondták a szüleim, hogy ez nem így volt, én meg voltam győződve az igazamról.
Én is mindenkinek elmeséltem, hogy a nyári szünetben Kanadában jártunk…
De a legjobb az volt, amikor egy néniről, akit igazából nem is ismertünk, csak gyakran láttunk, kitaláltuk magunknak, hogy boszorkány. Akkor már alsósok voltunk, olyan 9-10 évesek. Eleinte mindenki nevetett, és egyre durvább “megtörtént esetekkel”  rémisztgettük a többieket a nénivel kapcsolatban, de pár hét múlva már nem mertem bemenni a boltba ha épp bent volt, és inkább kerültem egy háztömböt, ha megláttam az utcában, csak nehogy el kelljen mennem mellette. Még felnőtt koromban is rossz érzés fogott el ha megláttam, pedig tudom, hogy minden hülyeséget mi magunk találtunk ki róla. Csak hát a végén el is hittük.

Se a fejenállás, se a citromos kávé nem használ

26 éves koromig meg voltam győződve róla, hogy migrén nem létezik, vagy ha igen, akkor az csak egy erősebb fejfájás. Aztán egyszer olyan migrénes rohamom lett, hogy alig tudtam hazamenni, és miután nagy nehezen hazavonszoltam magam, és sikerült vízszintesbe helyezkednem, csak egy vödröt kértem magam mellé, ha hánynom kéne, és egy sötét, csendes szobát. 

Két napig szinte egyáltalán nem tudtam megmozdulni, és eleinte annyira fájt, hogy komoly halálfélelmem volt. Egészen biztosan hittem benne, hogy az agyam felrobban, és én meghalok. Amikor a férjem megsimogattam a hátam, és megkérdezte, hogy kérek-e valamit, csak halkan tudtam morogni, hogy hagyjon békén, és könyörgöm ne beszéljen és érjen hozzám.

A következő migrénem anyukámnál jött elő, szintén két napig tartott, és a legnagyobb boldogságom az volt, amikor végre el tudtam mondani neki, hogy azt szeretném, hogy a szélcsengettyűt vegye le az ablakból, mert olyan, mintha kést forgatnának az agyamban.
Szerencsére viszonylag ritkán vannak ilyen rohamaim, évente 3-4 alkalommal, és már tudom őket kezelni. 

Ha abban a pillanatban sikerül gyógyszert bevennem, amikor az első, nagyon enyhe tünetet érzem, akkor csak egy kis fejfájás alakul ki. Ha nem sikerül az elején elcsípnem, mert mondjuk nincs nálam gyógyszer, vagy nem veszem komolyan, akkor már hiába veszek be gyógyszert később, pár órára így is kivon a világból a fájdalom, majd később pár órás csőlátás, illetve beszédértési zavar is kialakul nálam. Vagyis hallom, hogy beszélnek hozzám, és látom is, hogy mozog a szája az illetőnek, de nem értem amit mond, vagy csak akkor ha nagyon megerőltetem magam. Nem éppen szerencsés ilyenkor az utcán tartózkodnom, többször léptem már majdnem autó elé a figyelmetlenségem miatt. 
Illetve a tájékozódóképességem is elvesztem rövid időre, és képes vagyok rossz utcán befordulni akár a legismertebb környéken is.

Csak azért írom most ezt le, mert megint belefutottam abba, hogy olyan emberek, akiknek soha nem volt migrénjük, soha nem éreztek olyan fájdalmat, hogy mozdulni se bírtak, nem hogy dolgozni, vagy mondjuk elmenni a gyerekért az oviba, teljesen komolyan gondolják, hogy én vagyok a hülye, amiért gyógyszert veszek be. 
Ők egészen biztosak abban, hogy a migrénre jó a friss levegő, a citromlé a kávéba, egy nagy pohár víz, egy nagy pohár meleg víz, egy nagy pohár sós limonádé, vagy egy kis magnézium.
Nem, egyáltalán nem jó rá.
A migrén nem hiszti, hanem bénító fájdalom. Nem igaz, hogy a gyengék vesznek be gyógyszert, az erősek pedig tűrik a fájdalmat. 

Minek tűrném, minek szenvednék, ha egy gyógyszer megszünteti a fájdalmamat? 

Márpedig egyre többször hallom, hogy nem szabad mindenre azonnal “bogyókat” szedni!
Először is, nem szedek mindenre, az antibiotikummal például határozottan vigyázok, idén mondjuk volt egy kúrám, de előtte 8 évig semmi. De amikor az ember 2 napig munkaképtelen, vagy akár csak 2 óráig teljesen megszűnik körülötte a világ, nehogy már tűrni kelljen a fájdalmat teljesen feleslegesen!

Valamiért azt is észrevettem, hogy akik gyógyszerellenesek, általában bogyónak vagy méregnek hívják a gyógyszert. És nyilván soha nem volt még migrénjük.

Empanada, vagyis húsos töltött batyu

Uzsonnára is szuper, de mi vacsorára ettük. A fiam kedvence, ő a nagyon húsos változatot szereti, a lányom pedig akkor boldog, ha van benne bab vagy kukorica. 
Nálunk a marhahúsos változat a kedvenc, de ha este hatkor jut eszükbe, hogy ez legyen a vacsora, akkor az lesz benne, amit a hűtő rejt. Ez most csirkecomb filé volt. Jó sok hagymát tettem alá, így egyáltalán nem volt száraz.

1520-ban bukkan fel először egy katalán szakácskönyvben, tengergyümölcseivel töltve, de egyes források szerint indiai eredetű, méghozzá a samosa rokona. Nekem így is úgy is jó, a samosát is imádom ugyanis, sőt, szerintem a pirogra is hasonlít kicsit, és azzal is igencsak jóban vagyok.

Argentínában tkp. nemzeti étel. Adják előételként, de akár főétel is lehet. A csirke- és marhahúson kívül gyakran kerül bele főtt tojás, olívabogyó, hal, sonka, sőt, a sós változatba is mazsola. 
Egyébként a marhahúsos mazsolás töltetlék az én nagy kedvencem, római köményt, koriandermagot, hagymát, fokhagymát és paprikát szoktam még tenni bele.

Kolumbiában az empanadas-t főtt tojásos darált hússal töltik, és csiliszószba, illetve földimogyoró szószba mártogatják. Na, azt se tudjuk megunni napokig.

Hozzávalók kb. 25 daraboz:
50 dkg liszt
1 ek fűszerpaprika 
1 kk só
2,5 dl langyos víz
1 dl étolaj
1 kk cukor
1 kk szárított élesztő

A kenéshez 1 tojás

A töltelékhez:
50 dkg darált hús
1 csomó újhagyma felkarikázva
4 ek étolaj
2 gerezd fokhagyma
2 ek paradicsom püré
1 kk őrölt koriander mag
1 kk őrölt római kömény
só, bors
1 doboz konzerv kukorica lecsepegtetve

(A töltelékből általában marad egy pici, de később boldogan megeszik melegszendvicsként.)

A tésztát összegyúrjuk, majd 30-40 percig kelesztjük meleg helyen. A sok olajtól és a kevés élesztőtől nem fog nagyon magasra kelni, de nem is kell neki.
Amíg a tészta kel, elkészítjük a tölteléket. 
A hagymát megdinszteljük az olajon, majd megpirítjuk a húst is, hozzáadjuk a paradicsompürét, a reszelt fokhagymát, a fűszereket és végül a kukoricát. Ha nagyon száraznak találjuk, mehet bele egy pici víz.
A megkelt tésztát 2 mm vastagra nyújtjuk, majd fánkszaggatóval köröket vágunk ki belőle. Kb. 1,5 evőkanálnyi tölteléket halmozunk a közepére, félbehajtjuk, majd villával lenyomkodjuk a szélét.
Tojással lekenjük, és 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsütjük.

Drága a paradicsom. Februárban.

A hét egyik híre volt – mondjuk aki szokott vásárolni, az tökéletesen tisztában van vele – hogy nagyon drágák lettek a mediterrán országokból érkező zöldségek. A jégsaláta például 600 forintba kerül, de a paradicsom, a padlizsán, a cukkini, és az édesburgonya is duplája, vagy esetleg triplája, mint tavaly ilyenkor. 

Egy pillanatra nekem is átvillant az agyamon, hogy na és, hiszen február van! Egyáltalán nem normális dolog ilyenkor is paradicsomot enni, különben is vacak az íze a nyárihoz képest. De azért tegyük hozzá, hogy néha én is berakom a bevásárlókocsiba, és a semmitől sokkal finomabb. A padlizsánnak pedig télen se tudok ellenállni, ugyanúgy, mint az édesburgonyának. Van haszna a globalizációnak is, a februári zöldségek és gyümölcsök egyértelműen azok. 

Lehetek demagóg, hogy ilyenkor almát kell enni, meg savanyú káposztát, de az az igazság, hogy lassan az alma is unalmas, a savanyú káposzta pedig pláne! 

De a legnagyobb baj egyáltalán nem ez! A baj az, hogy ha nem vásárolnék import gyümölcsöt és zöldséget, akkor is nagyon drága lenne minden!
Kis gubics méretű, íztelen almáknak is 300 forint kilója, de nem is érdemes megvennem, mert egy-kettőt ha elrágcsálunk belőle, annyira se íze, se bűze. Ami nagyon finom, az persze 5-600 forint.
A narancs lutri, van amikor nagyon finom, lédús, mag nélküli, de többször nincs szerencsém, és száraz, maggal teli, íztelen. 

De ami igazán nagy probléma, hogy nyáron is nagyon drága minden. Drága a gyümölcs, drága a zöldség. 
Sőt, minden nagyon drága. Nagyon elszaladtak az élelmiszer árak, különösen pont a zöldség-gyümölcs, de drága a tej, a tejföl, a túró, sőt minden. És mégis, az almatermelő filléreket kap a megtermelt almáért, a zöldséges alig tudja kifizetni a bérleti díjat, a kis boltok szinte mind bezártak egy-egy kivétellel, de a hipermarketek sem olcsók. 

Arra gondoltam, hogy minden héten írhatnánk egy-egy tippet, hogyan spórolhatunk. Nem csak receptekre gondolok, hanem bármi másra, amivel valóban pénzt spórolhatunk. Ha van ötletetek, írjátok meg a fuszereslelek kukac gmail.com címre. Várom! 
Köszönöm!

Gyors currys kosárka

Vendégvárónak szántam ezt a kosárkát, de teljesen függő lett a család, így hétközben vacsorának is követelik. Mindössze 25 perc alatt elkészül mindennel együtt, úgyhogy mire mindenki szusszan egyet, már lehet is teríteni az asztalt, és vacsorázni. 

Egy salátával komplett vacsora, de jól teljesít film vagy focimeccs alatt is, sőt hidegen uzsonnára is!

Hozzávalók 12 darabhoz:
2 nagy fej hagyma
2 ek étolaj
1 ek csípős curry por
2 doboz natúr Philadelphia krémsajt
1 kk koriander mag
só ízlés szerint
1 gerezd fokhagyma
1 kk frissen reszelt gyömbér

1 félkész levelestészta

A sütőt előmelegítjük 220 fokra. Amíg melegedik, elkészítjük a tölteléket.
A hagymát karikákra vágjuk, majd az olajon megdinszteljük. Amikor összeesett, hozzákeverjük a curryt és a Philadelphiát.
Miután a krémsajt elolvadt, jöhet a többi fűszer: a koriander mag és a lereszelt fokhagyma a gyömbérrel.
A levelestésztából akkora köröket szúrunk ki, hogy a muffin-sütőformának a tetejéig érjen a széle.
Belesimítjuk a tésztát a formákba, majd elosztjuk benne a krémet.
10 perc alatt szép pirosra sütjük.

Könnyű flódni-torta

Vagyis flódni cheesecake. Nagyon finom, és sokkal könnyebb, mint a hagyományos.
Nem én találtam ki, tegnap kóstoltam egy összejövetelen, valaki vásárolta egy cukrászdában. 
Nagyon megörültem, amimkor megláttam, de sajnos egyáltalán nem volt finom. Viszont az ötlet jó, úgyhogy itthon én is sütöttem egyet, úgy is kezdett nagyon megszottyadni két szem szatmári alma, és így legalább ezt is sikerült valamihez felhasználni.
A lényeg, hogy minden benne van, ami egy flódniba kell, plusz egy kis krémsajt:
kékszes alap, rajta pici borban megpárolt almakockák, majd a mák, amit cheesecake-esítettem, tetején szilvalekvár és dió. Boldogság! 

Hozzávalók:

A keksz alaphoz:
8 db zabfalat keksz
5 dkg olvadt, de nem forró vaj

A kekszet összetörjük, majd összedolgozzuk a vajjal. 18 centis tortaforma aljába nyomkodjuk, majd 160 fokon 6 percig sütjük, majd kivesszük, de a sütőt nem kapcsoljuk ki. 

Hozzávalók az alma réteghez:
2 db alma felkockázva
1 ek vaj
2 ek fehérbor
csipetnyi őrölt szegfűszeg
csipetnyi őrölt fahéj

Egy forró serpenyőbe dobjuk az almát a vajjal és a borral, majd fűszerezzük. Addig főzzük nagy lángon, amíg a leve el nem fő. 
A kész kekszalapra tesszük, és egy pohár talpával lenyomogatjuk.

A krémsajt réteghez:
50 dkg krémsajt 
2 egész tojás
8 dkg cukor
1 csipet só
1 bögre darált mák (2,5 dl)

Az összes hozzávalót gépi habverővel összekeverjük, majd a langyosra hűlt almás kekszalapra öntjük, és 170 fokon 20 percig sütjük.

+ 2 dl hígabb szilvalekvár
+5 ek durvára vágott, pirított dió

Még forrón rákenjük a szilvalekvárt, és megszórjuk a dióval.
Teljesen kihűtjük mielőtt megvágnánk.

Éjféli vacsora

Vacsora éjfélkor? Volt már ilyen, tízévenként egyszer ez is belefér. 
Azért ha rám hallgattok, akkor ti inkább ebédre készítitek el ezt a receptet. Nem is a marhahús miatt, hanem a krumpligombóc végett. 
Nagyapám mindig azt mondta, hogy este nem szabad krumplit enni, mert bolondokat álmodik tőle az ember. Tökéletesen igaza volt!
Nem is így terveztük, de este tíz után értünk haza a moziból, és annyira jó illata volt a nagyanyámféle vadas marhának, hogy megkóstoltuk. Márpedig ehhez krumpligombóc dukál. Mama is mindig azt főzött mellé. Szerintem a krumpligombócra büszkébb volt, mint a vadasra. Mindig megszámolta, és a pontos számot közölte a családdal. Mivel általában nagy családi összejövetelekre főzte ezt az ételt, ami mindnyájunk nagy kedvence volt, krumpligombócból mindig legalább száz készült. 
Én a negyvenhatra is nagyon büszke voltam éjfél előtt nem sokkal, és a vendégek is boldogok voltak, hogy mi lett a vége a – nem ugrotok fel egy pohár borra kérdésnek.
Úgy kezdődött, hogy kaptam egy darab szürkemarha combot. Nem tudtam mi legyen belőle, először egy jó húslevesre és táfelspiccre gondoltam, de aztán eszembe jutott nagyanyám vadasa, és hogy milyen régen főztem. Igazi téli étel, jó hosszan készül a sparhelten sütőben, mire vajpuhává válik a hús. 
Nálunk a vadas nem sárgarépás és tejfölös, hanem paradicsomos, és tejföl mentes. Zsidó recept, nem keveredik benne a hús és a tej. Amitől mégis büszkén viselheti a vadas nevet a mustár.
Nagyanyám mindig előre bepácolta a húst, de én most ezt kihagytam. Így is szuper finom lett!

Hozzávalók:
1,5 kg marhacomb, 2 centis szeletekre vágva
2 fej hagyma
3 ek libazsír
1 ek pirospaprika
2 dl lecsó (nyáron eltett, vagy 2 paradicsom és 1 paprika)
4 db babérlevél
4 ek mustár
15 szem egész bors
3 dl száraz vörösbor
3 dl sűrű paradicsompüré

Hozzávalók a krumpligombóchoz:
2 kg főzni való krumpli
55-65 dkg liszt


Az apóra vágott hagymát megdinsztelem a zsíron. Megszórom a paprikával, majd hozzáadom a lecsót. 
Gyorsan pépesítem botmixerrel, de ez el is maradhat, minden klasszul szétfő majd lassan. 
Beledobtam a babérlevelet és a borsot, majd felöntöttem a borral. Beletettem a hússzeleteket, és annyi vizet adtam még hozzá, hogy ellepje a húst. Nagyon picit sóztam csak meg.
160 fokos sütőbe toltam lefedve, ahol kb 3-4 óra alatt lett vaj puha a hús. Ekkor kevertem csak bele a paradicsomot, és fent a gázon még negyed órát főztem, amíg a szaft teljesen besűrűsödött. 

A krumpligombóchoz a krumplit apró kockákra vágtam, és sós vízben megfőztem. Leszűrtem, majd krumplinyomóval áttörtem. Egy tálcára kiterítettem, hogy minél több gőz eltávozhasson belőle, és ott hagytam kihűlni. A teljesen kihűlt krumplihoz kevertem a lisztet, amennyit felvett, hogy ne legyen se túl puha, se túl kemény a gombóc. 
Diónyi gombócokat formáztam a masszából és forró, sós vízben kifőztem. Miután feljött a víz tetejére, már jó is.

A fotóért elnézést, éjfélkor ez sikerült.
 

Mi lesz ez a kislány?

Egy igazi boszorkánnyal találkoztunk tegnap, de nagyon kedves volt. Jó boszorkány.
Az orvosi rendelőben vártunk a sorunkra, a lányom “olvasott” az egyik oldalamon, a másikon egy nagymama próbálta rávenni a fiú unokáját, hogy fújja ki az orrát. Mint később kiderült, ő dédnagymama volt.
Pár perccel később már beszélgettünk. Megkérdezte, mi lesz a kislány, ha nagy lesz. 
Mondtam neki, hogy vagy csillagász (mert nagyon érdekli ez a téma), vagy balerina (mert nagyon tetszik neki a balett), vagy hercegnő (mert annak képzeli magát, és ruhája is van hozzá).
Csak a csillagászra reagált, azt mondta, hogy az nagyon szép és komoly hivatás egy nőnek, hatalmas kihívásokkal, de szerinte érdemes arrafelé irányítani a gyereket.

Aztán elmesélte, hogy neki három fia van, és amikor az első született, azonnal tudták a férjével, hogy állatorvos lesz, és úgy is lett. A másodiknál csak óvódás korban vált biztossá, hogy mérnök lesz, de a harmadikról már terhesség alatt tudták, hogy fogorvos lesz, és úgy is lett. A fogorvos unokája nem akarja most rendesen kifújni egyébként az orrát. Az apja is ezt csinálta.
Mondtam neki, hogy milyen érdekes, hogy ők már az újszülöttjükről is pontosan tudták, hogy mi akar lenni, azt hinném, hogy ez csak manapság ennyire divatos, mint ahogy a nagy stressz közepette a “had legyen még gyerek” zászló lobogtatása is.

Azt mondta, hogy az ő fiai mind a háború után születtek, és akkor még sokat gondolt arra, hogy tulajdonképpen bármikor, egyik pillanatról a másikra árvák maradhatnak, de ha van egy életcéljuk, akkor könnyebb lesz nekik az életben. 

Nekem ez az elképzelés nagyon tetszik. Szerintem is kell egy cél, amihez jó ragaszkodni, és érdemes kitartani mellette. Amiért akkor is küzd az ember, amikor más már feladja. 

Na de mi van akkor, ha a gyerek nem állatorvos, hanem cirkuszi bohóc szeretne lenni, kérdeztem. 
Azt mondta, hogy tudja mit akarok kérdezni, de higgyem el, nem a saját álmát valósíttatta meg a fiaival, hanem elültetett bennük egy pici magot, amit ők növesztettek erős fává. Szerinte nem elég csak azt mondani a gyerekeinknek, hogy ők okosak, tehetségesek, ezért legyenek szorgalmasak is, mert akkor elveszik majd a részletekben. Azt kell mondani, hogy okosak, tehetségesek, és pont az ilyen okos és tehetséges kisfiúk lesznek később nagyon jó állatorvosok.

Aztán minket behívtak, mire kijöttünk ők is eltűntek valamelyik rendelőben.
Pedig annyi kérdésem lett volna még. Csak azért, mert ez a néni egyáltalán nem tűnt családtagjait elnyomó gonosz némbernek, aki ha kitalál valamit a gyerekeinek, az akkor is úgy lesz, ha akarja a gyerek, ha nem, hanem olyannak tűnt, mint aki valóban megérezte a fiain, hogy milyen hivatás való nekik, és sikerült arra az útra terelnie őket. 

Persze, amíg nem hallottam a történetet a fiai szájából, addig nem is érdemes ezen agyalni. Lehet, hogy nem is állatorvos, mérnök és fogorvos. 
Az én férjem már 12 évesen tudta, hogy programozó lesz. Persze nem a nagymamájától, hanem magától. És jól döntött, mai napig imádja a szakmáját.  

És itt jön az, ami a huszonegyedik században izgalmas. A kutatók szerint a most 12 éves gyerekek nagy része 12-13 év múlva olyan szakmában fog dolgozni, ami most még nem is létezik. 
A férjem nagyanyja se ajánlhatta az informatikát az unokájának, mert valószínűleg azt se nagyon tudta, hogy mi az. 

Olvastam egy izgalmas cikket arról, hogy a Szilícium-völgyben most a fizikusok a királyok, mert ők a mostanában izgalmas problémákat jobban átlátják, mint a programozók. Szerintem pár év múlva jönnek majd a biológusok, legalábbis a sci-fi könyvekben ez a jövő. 
Vajon a boszorkány nagyi mit gondol, mivel foglalkoznak majd a dédunokái ha felnőttek? Tudja egyáltalán, hogy mennyire gyorsan változik a világ? Vagy pont ő tudja ezt igazán, hiszen nyolcvan évesen is teljesen friss fizikailag és agyilag is? Vagy az, hogy mennyire gyorsan változik a világunk, az csak a mi korosztályunk tévedése, és mindig is ezt gondolták az adott korban élő emberek? Nyilván a háború alatt is nagyon gyorsan történtek hatalmas változások és tragédiák a családok életében. Mi ahhoz képest pár szakma megszűnése, és pár szakma születése? 

A lányom meg bármi lehet, amit csak akar!  Ha akar, űrhajós lesz, ha akar autóversenyző (állítólag ők már nem fognak tudni vezetni, mert csak önvezető autók leszek mire felnő), de persze lehet szülésznő vagy festőművész is, és akkor remélem majd a vászonra fest a ruháján és a bútorokon kívül. Egy biztos, hercegnő tényleg nem lesz. Az már most se elégíti ki, csak a ruhát szereti, és a koronát, de közben a csillagokat figyeli.

(Elképesztően finom csokis sütit sütöttem, holnap felteszem ide!)

Habkönnyű citromos süti

citromszelet-8Írtam ide egy hosszú, szomorú bevezetőt, de talán nem lenne illő, nem is tudom. Kitöröltem.
Muszáj volt sütnöm valamit a gyerekeimnek. Etetni őket. Reggelire tejszínhabos sütivel.
Citromszezon van, érdemes levadászni pár szem meyer citromot a zöldségesnél, de sima citromból, vagy lime-ból is szuper lesz! Ez egy nagyon könnyű piskóta, egy kellemesen savanykás, könnyű krémmel töltve. Talán a rumos baracklekvár túlzásnak tűnhet, de érdemes kipróbálni, nagyon feldobja a citromot!

Hozzávalók a piskótához:
17 dkg liszt 
1 csomag sütőpor (12 g)
12 dkg puha vaj 
10 dkg porcukor 
2 tojás 
0,5 dl citromlé  
1 citrom lereszelt héja

A krémhez:
40 dkg natúr krémsajt
2 dl habtejszín
1 citrom reszelt héja
1 citrom leve
cukor ízlés szerint

1 dl baracklekvár
0,5 dl rum

A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A lisztet és a sütőport összeszitáljuk.
A vajat habosra keverjük a porcukor felével, majd egyenként jól elkeverjük benne a tojásokat, végül a maradék cukrot és a citromot. A sütőporos lisztet utoljára adjuk hozzá.
Sűrű tésztát kapunk.
Sütőpapírral bélelt tepsiben elsimítjuk a tésztát, és 15-16 perc alatt megsütjük. 

A krémhez felverjük a tejszínt kemény habbá.
A krémsajtot összekeverjük a cukorral és a citrommal, majd az egészet összekeverjük a tejszínhabbal.

A kihűlt piskótát félbevágjuk, majd megkenjük az egyik lapot a rummal elkevert baracklekvárral. Erre simítjuk a krém 3/4 részét, majd rátesszük a másik tésztalapot. A maradék krémet a tetejére kenjük.
Egy éjszakára a hűtőbe tesszük, de nyugodtan mehet ilyenkor az erkélyre is.

Hidegen szeleteljük.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!