Fűszer és Lélek

Szedres-nektarinos sütemény

Tegnap ünnepelték Julia Child születésének 105. évfordulóját, így sok Child recept futott neten. Nekem kicsit furcsa a már nem élő emberek születésnapja, valahogy a halál évfordulója alkalmasabbnak tűnik a megemlékezésre, de lehet, hogy ez csak az én dilim.
Arra gondoltam, hogy egyik kedvenc, piszok egyszerű süteményét sütöm meg ebből az alkalomból, és este megnézem a Julie és Juliát. 
Leírom az eredeti receptet is, és azt is, ahogy – mint megtudtam, ez a jó kifejezés – íeresítettem. Az IR az az inzulinrezisztencia rövidítése akar ugye lenni, és egy pre-, illetve egy “rendes” cukorbetegnek is kb. hasonló elveket követve illik étkeznie.
Vagyis naponta ötször, egyszerre viszonylag keveset, és nap folyamán 140-200 gramm össz. szénhidrátot bevíve, az orvos utasítása szerint. Fontos, hogy a szénhidrát főleg lassú felszívódású legyen, vagyis teljes kiőrlésű lisztek, sok zöldség, viszont kevés gyümölcs, mint itt már évekkel ezelőtt írtam. 
Szóval lecseréltem a lisztet, a cukrot, és a joghurtot is, mert mindhárom gyors felszívódásúnak számít. A végeredmény ismét teljesen jó lett! Egy pici tejszínhabot még el tudtam képzelni mellé, így azzal is megajándékoztam magunkat.
Most jó lenne azt írni, hogy Isten éltessen Julia Child, de hát…

(Ha olyan szerencsés volnál, hogy nem kell diétáznod, akkor az eredeti receptért görgess le!)

Ha a sütit 8 szeletre vágjuk, akkor egy szeletben kb. 20 gramm szénhidrát van.

Hozzávalók:
120 gramm zabpehelyliszt
25 gramm sima liszt
1 tk. sütőpor
1 késhegynyi szódabikarbóna
1 nagy csipet só
8,5 dkg vaj/margarin
5 dkg édesítő por (Dulcit Stevia Natural)
2 tojás
200 gramm tejföl (12%-os)
1 kk reszelt citromhéj
1/2 kk vaníliakivonat


A tetejére:
200 gramm nektarin
100 gramm szeder
50 gramm zabpehelyliszt
1 ek desítő por (Dulcit Stevia Natural)

A sütőformához vaj és zabpehelyliszt

Egy kapcsos tortaformát kikenünk vajjal, és kilisztezzük.
Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
A liszteket átszitáljuk, majd elkeverjük a sütőporral, szódabikarbónával, sóval.
A vajat habosra keverjük az édesítővel, majd egyenként beledolgozzuk a tojásokat. Hozzáadjuk a lisztet, végül a tejfölt, a citromhéjat és a vaníliát is. Nem szabad túlkeverni, ha már nincsenek benne csomók, jó is!
A masszát a formába öntjük, és 15 percig sütjük.
Közben a nektarint vékonyan felszeleteljük, és összeforgatjuk a szederrel, zabpehelyliszttel és a cukorral. 
15 perc után kivessük a sütit, és nagyon gyorsan a tetejére tesszük a gyümölcsöket, és visszatoljuk a sütőbe 20-25 percre, de végezzünk tűpróbát, nekem kellett még 3 perc.

Hozzávalók az eredeti recepthez, az elkészítése ugyanaz, mint a fentié:
170 gramm sima liszt
1 tk. sütőpor
1 késhegynyi szódabikarbóna
1 nagy csipet só
8,5 dkg vaj
8 dkg cukor
2 tojás
200 gramm joghurt
1 kk reszelt citromhéj
1/2 kk vaníliakivonat


A tetejére:
1 nektarin
100 gramm málna
50 gramm liszt
1 ek cukor

Diétás barhesz

Oké, tudom, hogy rettenetesen hangzik. Viszont sokkal jobb, mint ahogy azt elképzelitek!
Na, szóval az a helyzet, hogy végre kiderült, az, amit sejtettem is, meg számítottam is rá a két terhességi cukorral, hogy pre-diabéteszem van. Meg más is, de nem akarom, hogy innentől kezdve ez egy ilyen beteg blog legyen, szóval maradjunk ennyiben. Minden esetre legalább boldogan elmondhatom, hogy annyit azért valóban nem ettem, mint amekkora hátsót sikerült növesztenem. Hahahaha.
Ne féljetek, nem lesz ezentúl fogyókúrablog a Fűszeres, ugyanis a családban négyen élünk, és ebből hárman határozottan jó formában vannak, semmi szükségük diétára. 
Nekem viszont innentől kötelező, szóval továbbra is megosztom azt amit ők esznek (vagyis a Hegedűsék hárman) és amit én (vagyis egyedül). 
Nyilván túlzok, nem fogok külön főzni teljesen, nem őrültem én meg!
A barhesszel az a helyzet, hogy egy hónapban egyszer sütök ilyet, megy a fagyasztóba, és onnan veszem elő a sajátomat minden héten. A többiek pedig eszik a jól megszokottat. 
A teljes kiőrlésű, vagy nagyrészt tk. lisztből sütött pékáruknál szerintem extrán fontos, hogy a recept megadja, milyen liszttel dolgozik, mert annyira másképp tudnak viselkedni, hogy egy másik márkán el is csúszhat az egész.

Hozzávalók két barheszhez:
35 dkg tk. tönkölyliszt (Lidl, bio)
15 dkg sima liszt (Nagyi titka)
2 db M-es tojás
csipetnyi só
25 g friss élsztő
Édesítőszer, attól függően milyen fajta, (én a Dia wellness negyedannyi-t használtam, és 3 ek kellett bele)
1,4 dl étolaj
2,5 dl langyos víz

A tetejére +1 tojás és mák

Dagasztógéppel dolgoztam. Minden hozzávalót egyszerre tettem a tálba, az élesztőt előbb feloldottam a vízben. Tíz perc alatt alacsony fordulatszámon rugalmas tésztát dagasztottam belőle, majd fóliával letakarva duplájára kelesztettem.
Mikor megkelt, két részre osztottam, majd azokat 4-4 felé vágtam. Megsodortam, és megfontam a kalácsot. Letakarva 20 percig ismét hagytam kelni, közben előmelegítettem a sütőt 180 fokra. 
Lekentem a megkelt barheszeket a felvert tojással, és megszórtam a mákkal, majd egy-egy kenyérformába tettem őket. Erre egyáltalán nem is lett volna szükség, de nem tudtam hogy fog viselkedni a tészta.
Kb. 30 perc alatt sült meg szép pirosra.

Krémes töltött gomba

Tudom, hogy a töltött gomba, az csak töltött gomba, de ez most annyira jól sikerült, hogy meg kell osszam veletek a receptet. Bevallom, soha nem vásárolok gombát csak azért, hogy megtöltsem. A mostani se annak került a kosaramba, de aztán csak nem készült el belőle az, aminek szántam, és már nagyon sürgetett az idő, féltem, hogy tönkremegy, így töltött gomba lett belőle. 
Vettem pár doboz mascarponét, mielőtt még kiderült az, amit majd megírok a következő posztban, de a lényeg, hogy abból sem lett tiramisu. Ez az el nem készült ételek hete volt. Kicsit sajnáltam magam, de végül minden megy tovább, nem történt nagy dolog. Szóval a mascarponéval is kezdeni kellett valamit, ami nem édesség. Így ez a kettő hozzávaló lett az alap.
Gomba és mascarpone. Szerintem ez a kettő már magában is jó együtt, hát még ha egy kicsit felturbózzuk!
Jó lett volna, ha főzök mellé egy kis rizst, vagy esetleg összedobok egy salátát, de épp akkor érkezett meg a barátnőm, amikor kivettem a sütőből, úgyhogy a konyhapult mellett állva megettük az összeset. Öt darabbal egyébként pont jól is lehetett lakni, így csak azt sajnáltam, hogy  a többieknek nem maradt semmi. Na azért ők sem haltak éhen természetesen.

Hozzávalók:
10 fej nagyobb csiperkegomba kalapja
1 ek olvasztott vaj
1 ek citromlé
só, bors
10 dkg mascarpone
2 marék spenót
5 szem mandula durvára vágva
1 gerezd fokhagyma
1 kápia paprika

A gomba tönkjét kicsavartam, és el is dobtam. Frissen fel szoktam használni, de most eléggé megbarnult.
Az olvasztott vajat elkevertem a citromlével és a sóval, borssal, majd kikentem vele a gombakalapokat. 
Közben a spenótot megfonnyasztottam egy serpenyőben, épp csak annyi vízzel, amennyi a leveleken maradt mosás után. Rádobtam a mascarponét, a mandulát, majd belereszeltem a fokhagymát, és picit megsóztam. A masszát elosztottam a gombakalapokba.
A kápiát apróra vágtam, és a gombák tetejére szórtam.
220 fokon 20 perc alatt sült meg.

Gyurmából ehető, eredményhirdetés :-)

Végre, itt az eredmény! Elnézésetek a késésért, nálam akadt el a dolog!
Fantasztikus hírem van minden induló szuperügyes gyerkőc számára, a Play-Doh nagyon jófej volt, és mindenki nyert! Azért persze van három főnyertes. 
Dobpergés:

“Mivel végét ért a játék, Hasbroval együtt választottuk a nyerteseket. Szerintünk az első hely Dombi Krisztinának jár, mellette pedig a fő nyereményt – azaz a Play-Doh Kitchen Creations Sistergő Tűzhelyt – Beatrix Fröhner és Marianna Viniczai Véghné megkapják. Mivel pedig az összes játékos alkotásai nagyon tetszett nekünk, mindegyiket szeretnénk jutalmazni – kisebb Play-Doh Kitchen Creations készletekkel.”

Arra kérlek titeket, hogy Facebook messengeren jelentkezzetek, és adjátok meg a postacímeteket, de írok én is mindnyájatoknak, csak félek, hogy “egyéb” mappába kerül a levelem.

GRATULÁLUNK! 


Sült citrompuding

Hurrá, végre fázom!
Meg is ünneplem ezt a kis hűvöset egy sült citrompudinggal. Tetejére sűrű, hideg görög joghurtot kanalazok, és egy pici áfonyadzsemet, friss hiányában.
András barátunk péntek eset két gyönyörű citromot halászott elő a zsebéből amikor megérkezett. Olaszországból hozta, a szálloda kertjében szedte a fáról. Csodás illata volt, kár lett volna egy egyszerű limonádéba elpocsékolni. Először citrompitét akartam sütni belőle, de ahhoz kevés  a két darab, így döntöttem a citrompuding mellett.
10 perc alatt össze lehet dobni, 20 perc alatt megsül, és már forrón is finom, de legjobb langyosan, vagy jéghidegen!

Hozzávalók:

50 g vaj szobahőmérsékleten

1 citrom reszelt héja

115 g porcukor

2 tojás, szétválasztva

40 g sima liszt szitálva

3 dl tejszín

2 ek citromlé

½ tk só

125 ml natúr joghurt

1 lime reszelt héja

2 kk porcukor

1 tk citromlé

áfonyalekvár

 

Melegítsük elő a sütőt 180 ° C-ra.

Tegyük a vajat és a cukrot egy tálba, és keverjük habosra.

Addjuk hozzá a tojássárgáját egyenként, majd a lisztet, végül a tejszínt. Keverjük addig, amíg teljesen egynemű nem lesz. Adjuk hozzá a citromlevet és a sót is.
A tojásfehérjét verjük fel kemény habbá, és óvatosan forgassuk a tésztához.

Öntsük a masszát 4 db 250 ml-es hőálló tálkába, vagy bögrékbe, majd süssük 15-20 percig amíg enyhén piros lesz a teteje.

Miközben a pudingok sülnek, keverjük össze a joghurtot a cukorral és a citromlével, és tegyük félre.

A puding langyosan is nagyon finom, de hidegen az igazi, sok, jéghideg joghurttal és áfonyával.

Hideg saláták forró estékre

Vannak a televíziós-műsor-címadók. Rettenetes címeket adnak: Kívánságkosár, Dalcsokor és hasonlók, hogy biztosak lehessünk benne, hogy elviselhetetlen lesz a következő másfél óra. 
Receptekben is léteznek hasonlóak, és persze az ellentéte is, amikor valaki konkrétan leírja a címben a receptet: sült cékla joghurttal, tormával, mézzel, hidegen. Ja, az kimaradt, hogy saláta.
A másik a képen az szerintem valamilyen czimesz, de ez a szó sokaknak keveset (hahaha) jelent, ezért inkább: nyers sárgarépa saláta csicseriborsóval, mézzel és indiai lime chutney-val.
Úgyhogy bocsánat, de én csak két klassz salátaként vezetném be ezeket az ételeket. 
Félkész alapanyagokkal is dolgoztam benne, először is sokkal gyorsabb, másodszor pedig nem mindegy, hogy a céklát például főzni kell egy órát, vagy csak előkapni a hűtőből. Arról nem is beszélve, hogy meg is van pucolva, ha rohanunk, tényleg főnyeremény.
Ez a céklasaláta annyira tökéletes most a kánikulában, hogy csak a meggyleves kelhet versenyre vele, de az is lehet, hogy az se!

Hozzávalók a céklasalátához:
1 csomag előre főzött natúr cékla (Lidl, de állítólag sok helyen kapható, 6 db vákuumzacskóban)
5 dl görög joghurt
2 ek jó csípős ecetes torma vagy magos mustár
méz/cukor/édesítő

kapor, ha szeretitek

A céklát nagylyukú reszelőn lereszeljük, elkeverjük a joghurttal, a tormával, a mézzel, sóval, és a kaporral ha azt is teszünk bele. Édeskésnek kell lennie, akkor jó, ha inkább édes, mint nem. Jót tesz neki, ha jól behűtjük, mielőtt megennénk. Persze lehet köretként is enni.

Hozzávalók a sárgarépa czimeszhez:
1 kg sárgarépa 

1 ü 400 grammos csicseriborsó konzerv lecsepegtetve
3 ek csilis lime chutney (én a Patak márkájút kedvelem, de jó bármilyen másik is)
5 ek olívaolaj
1 nagy csokor petrezselyem
méz/cukor/édesítő

A sárgarépát megpucoljuk, majd a kislyukú reszelőn lereszeljük. Sózzuk, majd elkeverjük a lecsepegtetett csicseriborsóval, az olívaolajjal, az apróra vágott petrezselyemmel, a chutney-val és a mézzel. Ennek is jót tesz, ha pár órát a hűtőbe tesszük. 

Félpár cipők rejtélye

Először is: elmegy a fenébe az, aki rókagomba szezonban sárga krepp-papírból gyűrt gombócokat dobál el az erdőben. 
Különben se szemetelünk, de ettől nagyobb kiszúrás nem nagyon létezik, főleg ha valaki szemüvegben is olyan jól lát mint én. Nem vicces ám, szét is néztem, hogy van-e kamera. Nem volt.
Azt különben észrevettétek, hogy tele az erdő félpár cipőkkel? 
Nem tudom, hogy mi lehet az oka: a féllábú erdőjáró ott unja meg, és úgy dönt, hogy inkább mezítláb megy tovább, vagy emberek tömegei rúgják le az egyik cipőjüket, lehetőleg jó messzire, hogy véletlen se találjanak rá soha többet, és úgy mennek haza, hogy csak egyik lábukon van cipő?
Elég sokat járjuk az erdőt, de cipőt párban még soha nem találtunk. Fél párat viszont minden alkalommal.
Ha már így belejöttem, akkor leírom azt is, hogy soha nem értettem azt, aki az erdő közepén, a legközelebbi ösvénytől 20 perc járásra dobja el a sörös dobozt. 
Hogy lehet az erdőben sörös dobozzal a kézben menni? Mindig úgy képzelem, hogy azt a kezét, amiben a doboz van, előre kinyújtja, hogy amikor megbotlik véletlen egy klassz szederindában, ami csak rá les, és éppen készül eldőlni, akkor se magára öntse a sört, hanem még mielőtt földet érne, biztonságba helyezze. 
Lehet, hogy ők a félpár cipősek egyébként. Jobb lábukon nincs cipő, a bal kezükben pedig ott a sör, kizárólag az egyensúly miatt. Ez lesz a megoldás. 
Nem találtam sok gombát, alig volt húsz deka. Mondjuk egy jó kis vacsorára pont elég volt. 
A kis galetteket 70%-ban teljeskiőrlésű lisztből készítettem, és elképesztően jó lett. Egyáltalán nem tömény, nem nehéz, hanem csak kicsit jobban illik a gombához. Azt hiszem mindig így csinálom majd, ha valami sóssal töltöm!

Hozzávalók 4 db-hoz:
20 dkg rókagomba
1 ek vaj
darabka póréhagyma
só, bors, kakukkfű
20 dkg puha kecskesajt

42 g sima liszt
118 g teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt
115 g hideg vaj
0,5 kk só
0,5 dl tejföl
1-2 ek jeges víz, ha szükséges (általában 1 kell)

1 egész tojás

A gombát nagyobb darabokra vágjuk, a póréhagymát felkarikázzuk. Vajon pár perc alatt megdinszteljük, majd fűszerezzük, és hozzákeverjük a kecskesajtot. Hagyjuk kihűlni.
A vajat elmorzsoljuk a liszttel, majd gyorsan beledolgozzuk a többi hozzávalót. Fontos, hogy nem szabad túlgyúrni, mert ha a vaj nagyon megolvad, nem lesz jó a tészta. Két perc az egész. 
A kész tésztát fóliába csomagoljuk, és betesszük a hűtőbe 30-60 percre.
Közben a sütőt 180 fokra előmelegítjük. A tésztát 4 részre osztjuk, majd lisztezett lapon kinyújtjuk kb. 3 mm vastagságúra, és a közepére halmozzuk a gombát úgy, hogy körben 3-4 centis peremet hagyunk. Ezt a peremet hajtogatjuk fel 5-6 részben, és lekenjük a felvert tojással
180 fokon kb. 25 perc alatt megsütjük.

Tahinis padlizsán

Anyukám padlizsánt ültetett. Nagyon szépek lettek, meg finomak is, de a héja kicsit vastagabb, mint amit venni szoktam. Mi ugyanis megesszük a sült padlizsán héját, persze csak ha direkt nem szenesítjük el, de ennek vastagabb, alig elrágható a külső burka.
Így párolni se túl jó, viszont ha félbevágva sütjük, tökéletesen ki lehet kaparni a krémesre puhult belső részét. Tegnap ez volt a vacsora. 
Van, amikor egyszerűen nem szabad túlbonyolítani semmit. Ez is egy ilyen étel. Természetesen mehet még a tetejére bármi, de minek, amikor így is annyira finom?!
A fotón van még mellette csicseriborsó, csirkemell mascarpone krémben, de az csak a tegnapelőtti maradék hasznosítása a fiamnak, én magában ettem, na és persze egy pohár fehérbort ittam mellé.
Ha más is járt így saját maga termesztett padlizsánnal, akkor semmigond, szuper padlizsánkrém is készülhet belőle! 

Hozzávalók:
4 közepes padlizsán
1 citrom levének a fele

olívaolaj

1 dl tahini
1 dl víz
1 gerezd fokhagyma

a citrom levének a másik fele
2 pici csilipaprika
1 ek zataar fűszerkeverék

A padlizsánt hosszában félbevágjuk, majd bevagdossuk a felületét, hogy be tudjuk sózni, és a fél citromot is bele tudjuk nyomni a vágások közé.
Olívaolajjal meglocsoljuk, és 200 fokon kb. 30 perc alatt puhára sütjük.

A tahinit kikeverjük a vízzel, citromlével, fokhagymával, sóval, és a csilivel.
A megsült, forró padlizsánra kanalazzuk, majd megszórjuk a zataarral.

Barnavajas karfiol

Nem így indult, egyszerűen meg akartam kicsit párolni a karfiolt, hogy egészben süssem meg, de hát közbejött a telefon.
A két perc kuktában gőzölődésből 10 perc lett, ami pont elég a karfiolnak arra, hogy olyan puhára főljön, hogy csak darabokban lehessen kiszedni az edényből. 

Annyira dühös voltam magamra! Nem igazán vagyok oda a vaj puhára főtt zöldségekért, és már vágytam az egybensült karfiolra rég. Na mindegy, ki csak nem dobhatom, úgyhogy ez a barnavajas változat jutott eszembe, amit valahol egy étteremben ettem pár éve, és nagyon tetszett. Persze az sem volt szétfőve, úgyhogy ha elkészítitek, akkor nektek sem kell péppé gőzölni szerencsétlen zöldséget, de az az igazság, hogy a kicsit sült vaj íze annyira klassz a karfioléval, hogy még ez a bökkenő sem tudta elrontani a végeredményt.
Szerintem sajt egyáltalán nem kell a tetejére, de Záli lányom szerint ez a sajtról szól, úgyhogy tettem rá egy kis (jó sok) ementálit. 

Íme az ékes példa arra, hogy egy nagyon kevés kalóriát tartalmazó klassz zöldségből hogy csináljunk egy elképesztően sok kalóriát tartalmazó ebédet.
Viszont legalább zseniális.

Hozzávalók:

1 közepes fej karfiol
1 kk só
2 dl víz

15 dkg vaj

20 dkg ementáli, reszelve

A kuktába tegyük bele a párolóbetétet, és öntsük alá a vizet. Helyezzük rá a karfolt, majd zárjuk le a kuktát.
Miután lezárt a szelep, gőzöljük két percig a karfolt. Hagyjuk, hogy magától nyisson a szelep, akkor lesz jó. Vagy 10 percig is gőzölhetjük, ha közben telefonálgatnánk, persze akkor menthetetlenül szétfő.
Természetesen lehet kukta nélkül, fedő alatt is készíteni, úgy azért több idő kell neki, mondjuk valóban 10 perc.
Tegyük át a karfiolt egy serpenyőbe vagy egy tűzálló tálba.

Egy rozsdamentes serpenyőben, vagy mondjuk fehér színűben, amiben jól látszik a barnuló vaj, megolvasztjuk a vajat, majd alacsony hőfokon addig pirítjuk, amíg halvány barna nem kezd lenni a kicsapódott fehérje. Ekkor már csodás az illata is, de vigyázni kell, hogy nehogy megégjen. Amikor jónak találjuk, a kétharmadát azonnal locsoljuk rá a karfiolra.
Szórjuk meg a sajttal, és toljuk 200 fokra előmelegített sütőbe. Amikor a sajt színt kap a tetején, kész is.
A megmaradt vajat forrósítsuk fel, és tálalásnál mindenki locsolhat még belőle az ebédjére.

Kebab zöld tahinivel

Ez az a recept, amihez tkp. a húson és a fűszereken kívül mindenből egy marékkal kell. 
Nagyobb a markod? Úgy is jó lesz!
Kisebb a markod? Akkor is jó lesz.
Azért leírom, de csak lazán!

A kebabhoz:
50 dkg szürke marha nyak darálva
1 kk só
1 marék kesudió apróra vágva
1 marék olajbogyó apróra vágva
1 marék petrezselyem apróra vágva
1 kk baharat fűszerkeverék
1/2 kk római kömény

Először a sóval gyúrjuk össze a húst, ettől fog összeállni, majd kicsit kicsit pihentetjük, és jöhet bele az összes többi hozzávaló. A baharattól lesz igazán különleesen finom, úgyhogy érdemes beszerezni, vagy otthon elkészíteni.

A tahinihez:
1,5 dl tahini 
1 gerezd fokhagyma
3 ek citromlé
1 dl víz

1-2 marék koriander zöld

Amikor a tahinihez, ami szezámmagpaszta, hozzákeverjük citromlevet, összeáll, megkeményedik. Nem kell megijedni, a víztől újra kellemesen folyékony lesz!
A szürkemarhát, mint mindig, most is a Martonyi Öko-Agrotól kaptam a Fény utcai piacon!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!