Én voltam a furcsa bogár, aki azt állítottam első osztályban, hogy szeretem a spenótot. Mindenki fújolt, aztán engem is utolért a végzetem, egyik nap napközis ebéd formájában.
Nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam amit a tányéromra tettek.
Halványzöld, híg, mosogatólé szagú valami, rajta egy szétégett tükörtojással.
Hát ezt én is utálom, vallottam be, és egyáltalán nem háborodtam fel, amikor a Szöcske nevű felsős fiú viccből egy pohár vizet öntött a zöld trutyim közepére, úgy se tudtam volna enni belőle.
Nem éppen ehhez voltam szokva, anyukám ugyanis spenót főző világbajnok volt. Ugyanez igaza a kelkáposztájára, viszont a napközis tökfőzelék mindig is verte anyuét, de belátta, és javított a technológián, mindenki szerencséjére. Az ő spenótja sok fokhagymával készült, tejbe áztatott zsemlével lett sűrítve, és harsogóna zöld színe volt. Leginkább bundás zsemlével kedveltem, de magában is elfogyott.
Belefutottam Váncsa István írásába, és azt hiszem teljesen igaza van, már a paraj névvel is elrontják a spenótot. Ki eszik parajt?
“Ha megkérdeztem valakit a konyhai személyzetből, mi ma az ebéd, azt mondta, spenót. Viszont a táblára, étlapra stb. azt írta, paraj. Régebben az emberek egy nem elhanyagolható hányada azt hitte, hogy bizonyos szavaknál a beszélt és az írott forma elválik egymástól, ezért aztán olyan szavakat írt le, amilyeneket egyébként soha ki nem mondott volna. Sürgönyt írt távirat helyett, távbeszélő-állomást telefon helyett, ebet kutya helyett és így tovább, de a legrosszabb az volt, hogy karottának írta a sárgarépát, kelvirágnak a karfiolt, csirágnak a spárgát és parajnak a spenótot.”
Pénteken kiolvadt a ridikülömben egy adag fagyasztott spenót. Ne akarjátok tudni a részleteket, de annyit azért elárulhatok, hogy készültem erre, és több nejlonzacskóval is bebiztosítottam a szivárgásmentességet.
Kedvenc, ötperces spenótreceptem következik.
Miért fagyasztott spenót? Mert mindig kapható, nagyon frissen fagyasztják, és nem utolsó sorban nem nekem kell ötször átmosnom, mire homokmentes lesz. Nem a munkával van bajom, hanem a rengeteg vízzel, amit elhasználok. Bízom benne, hogy nagyüzemileg ezt jobban meg tudják oldani, és visszaforgatják a vizet szűrés után. Ha lenne kertem, nem problémáznék; először is magam termeszteném a spenótot, utána locsolnék a mosóvízzel. De hát…
Hozzávalók 4 adaghoz:
450 g fagyasztott spenót (az egész levelek a legjobbak, de az aprított is fonom)
2 ek vaj
2 gerezd fokhagyma
20 dkg zöld fűszeres krémsajt vagy haladóknak lágy kecskesajt
só, bors, szerecsendió ízlés szerint
4 db tojás
A spenótot jobb esetben fagyosan, rosszabb esetben kiolvasztva serpenyőbe borítom, majd amikor teljesen kiolvadt a láng felett beledobom a vajat, a zúzott fokhagymát, a krémsajtot, és a fűszereket. Elkeverem, és egyet hagyok rajta rottyanni. Tulajdonképpen kész is van, de gyorsan fakanállal csinálok bele négy mélyedést, majd a mélyedésekbe beleütök egy-egy tojást. Csak addig hagyom a lángon, míg a fehérje megsül, és már tálalom is.
Nem tudom, lehet, hogy fura, de én ezt jéghidegen is imádom.
Elő a friss bagettel, és kezdődhet a tunkolás!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: