Oké, nem vagyok normális.
Pár hete láttam a tévében valami tudományos kisfilmet, ahol azt tesztelték, hogy a turmixgép mit képes porrá zúzni? Kipróbálták golflabdán, kavicsokon, és egy komplett kulcscsomón is. Én előzetesen arra tippeltem, hogy egyikkel sem fog megbirkózni, nem véletlen félek még a jégkockát is beledobni itthon, de legnagyobb meglepetésemre, mindhármat porrá zúzta a gép. A legijesztőbb a kulcsok voltak, végig attól tartottam, hogy kitöri majd a tartály felát, és beleáll valamelyik néző homlokába, de semmi ilyen horror nem történt, egy perc alatt forgácsot gyártott belőle a gép. (Meg is magyarázák, hogy miért képes erre ez a gép: a kések tompák voltak, de nagyon magas fordulatszámon forogtak a négyszögletű tartályban, ahol a sarkok mindig visszaütötték a bennelévő tárgyakat a késhez.)
Éreztem, hogy nekem bizony azonnal kell egy ilyen turmix. Aztán persze egy hét alatt se jöttem rá, hogy mi a fenét turmixolnék rajta, amiért érdemes megvenni. Oké, néha eszembe jutott, hogy milyen kéjes élvezet lenne leturmixolni a telefont, de alighanem olcsóbb megoldás elnémítani, vagy kikapcsolni.
A másik ilyen vágyam az a dagasztógép volt, ami melegíteni, főzni, meg ki tudja még mi minden tud, a dagasztáson, aprításon, habverésen, és krémkeverésen túl. Tulajdonképpen ugyanaz a konyhai robotgép, ami nekem is van itthon, csak melegíthető az edénye. Azonnal eszembe jutott, hogy milyen szuper lenne, ha nem nekem kéne kevergetnem a rizottót, hanem a gép keverné helyettem. Vagy a főzött vaníliakrémet, vagy borhabot. És akkor itt meg is állt a tudomány. Hányszor készítem ezeket havonta? Egyszer? Rendben, ez se lesz az én gépem. Pedig olyan szép. De azt, hogy ez csak egy rizottókészítő gép, azt senki nem mossa már le róla…
Jöjjön valami sokkal egyszerűbb, valami, ami nem is gép. Bevallom, erről még nem beszéltem le magam teljesen, de hogy nehezen koptatnám el, az biztos. Nyilván nem nekem találták ki, ezt az egyszerű, bár kétségtelenül szuper minőségű mandolint, lánykori nevén szeletelőt, amit 70.000 forintért vehetnék meg.
Aztán itt van ez a botmixer, amit szinte már magaménak is érezhetek, mihelyt nyertem a lottón, mert tudom, hogy a férjemnek is tetszik, így megkapná a szavazatot annak ellenére, hogy van másik, ami szuper, és hibátlanul működik. Ilyen a kapitalizmus kérem szépen.
Az utolsó egy nagyra nőtt vágódeszka, hivatalos nevén mészáros-, vagy hentes tőke. Nincs helye, nem férne el, nem vágok marhát, mégis annyira, de annyira szeretnék egy ilyet. Újat már 60.000 forint körül, használtat 40-150 közözz vehetnék 🙂
Hát, ezeket fogom, vagy nem fogom megvenni, ha nagyon szépen szeretném megajándékozni magam.
Este megírom, hogy mi az, ami olcsó, de nagy örömet okozna a konyhámban!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: