Fűszer és Lélek

Hogyan építsünk közösséget?

abaujpiac20130527_8.jpgSegítsetek, várom az ötleteket, hogyan kovácsoljuk közösséget?
Vasárnap gyereknap volt, mi is eljutottunk végre az Abaúji piacra, ahol megebédeltünk, bevásároltunk, és Dávid játszott pár órát a helyi gyerekekkel. Sorverseny volt, az iskola testnevelője vezette, a fiam csapata második lett. Helyi süteményt és epret kaptak jutalmul, és egy oklevelet, amin többek között ez olvasható:

Köszönetünket, és nagyrabecsülésünket fejezzük ki azért az elhivatottságért, amellyel jelentős mértékben hozzájárulsz ahhoz, hogy ez a kezdeményezés mindannyiunk örömére magas színvonalon valósuljon meg.

Szerintem ez annyira szép, annyira sokat elmond a célról, a szándékról! A kezdeményezés pedig igazából nem is a piac. Az csak amolyan mellékterméke az egész ötletnek. Jó, ha vannak árusok, akik eladhatják, amiből évközben felesleget termeltek, akik valóban helyiek, valóban a környéken élnek és dolgoznak. Legyen mindig tojás, kolbász, lekvár, és friss, biozöldség, legyen száraztészta, sütemény, gulyás és krumplilángos paleó lekvárokkal (ezt nem tudja mindenki, de a lekvárokat az ötletgazda Móni készíti a krumplilángosba, és ő komolyan paleózik, így cukornak esélye sincs a gyümölcsök mellett). De a cél nem a piac, hanem az, hogy eljöjjenek a helyiek, játszanak, együtt legyenek, beszélgessenek, közösséggé kovácsolódjanak. Hogy egy hónapban egyszer ne főzzön otthon az édesanya, hanem ebédeljenek ott, miközben együtt játszik a család másokkal. abaujpiac20130527_2.jpgAz ebéd becsületkasszás, vagyis ha már annyit adnak érte, mint amennyit otthon az ételre szánnának, akkor is jó. Ha tudnak többet, az persze még jobb, jó helyre kerül az itt befolyt összeg. Közben a játékok száma időről-időre, hónapról-hónapra gyarapszik. Készült már “páros síléc”, mindenféle fa ügyességi játék, de most a közeli sportóriás ingyen kölcsönadta az ugrálóasztalait a gyerekeknek, csak a szállítást kellett megoldani.
abaujpiac20130527_5.jpgHavonta egyszer egy egész vasárnapon minden program ingyenes, az ebéd önköltségi, lehetőség van bevásárolni, de a családok mégsem úgy érzik magukénak a rendezvényt, ahogy az az ötletgazda szándéka volt.
Segítsetek, szerintetek hogy lehetne többeket rávenni arra, hogy kicsit közösségi életet éljenek, ismerkedjenek, barátkozzanak egymással, a szomszédokkal, a szomszéd falubéliekkel, az idegenekkel? Nekem hirtelen az jutott eszembe, hogy kicsit megtévesztő a név is, hiszen Abaúj piacnak hívják, természetes, hogy az emberek piacként tekintenek rá. Zemplén 085De mi lenne a jó szó erre az önkéntesek által szervezett és fenntartott rendezvényre? Ti mikor éreznétek magatokénak egy ilyet? Mert ez nem fesztivál, nem falunap, nem játszóház, nem piac, nem társaskör, és nem is… Egy csomó minden nem, miközben egy csomó minden igen. Minden egyben, aminek a célja a közösség építés.
abaujpiac20130527.jpgSokan voltunk, sok gyerek, de nem barátkoztunk egymással, hanem mindenki a saját kis sörpadjánál ücsörgött, evett-ivott, a saját rokonaival, barátaival beszélgetett. Hogy lehetne megmozgatni az embereket? Az már több, mint fél siker, hogy sokan elmennek, kimozdulnak, ott vannak, de még mindenki a saját kis csigaházában ücsörög. Remélem ez változni fog, legközelebb én is összeszedem magam, és odaülök másokhoz, kíváncsi leszek a reakciókra, vagy arra, hogy én meg merem-e tenni 🙂abaujpiac20130527_1.jpgMár írtam a témában, hátha ez is elindít pár gondolatot.

Címkék:

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. mimke says:

    Szerintem Mária ötlete csodálatos, általában ezek a dolgok segítenek. Amúgy szerintem az is fontos, hogy legyen házigazdája az eseménynek. Többször csöppenek új társaságba. A közösségeknek általában van 1-2(3-4) lelke, akik beindítják a dolgot. Ezért is jó, ha van egy közös fórum, mert ők tudják azt is menedzselni. (A zöldségközösség, amibe tartozom is így működik, van facebookos oldal, levelezőlista, pedig szinte soha nem találkozunk, mégis tudunk recepteket megosztani, kérdezni)
    Szerintem ez borzasztó rossz, hogy mindenkibe próbálják belesulykolni az emberbe, hogy mennyire utáljuk egymást, pedig sokszor csak fogni kéne egy tál sütit és átmenni a szomszédhoz vele.
    Amúgy meg én nem is ezt látom a mindennapokban. Tele van a világ segítőkész emberekkel..

  2. Mária says:

    Ha egy hónapban csak egyszer találkoztok, akkor meg kellene adni a lehetőséget, hogy egy, a szervezők által fenntartott fórumon a két piacnap között is beszélgetni lehessen.

    Felkerülhetnének a legutolsó rendezvényen készített képek, a tagok is tölthetnének fel képeket, recepteket, írhatnának ötleteket, megebszélhetnének találkozókat a két vásárnap között.

    És akkor a havi egy vásár olyan lenne, mint egy blogtalálkozó, mindenki kíváncsi lenne az online megnyilatkozásai után élőben is a másik emberre.

  3. mizie says:

    Obama nagyon szépen összefoglalta a közösségépítés lényegét:

    “One voice can change a room, and if one voice can change a room, then it can change a city, and if it can change a city, it can change a state, and if it change a state, it can change a nation, and if it can change a nation, it can change the world.
    Your voice can change the world.”

  4. kági says:

    Közös játékokkal, és nem csak a gyerekek szeretnek játszani…

  5. Bobemara says:

    Éppen olyasmit akartam javasolni, amit Záporeső.
    Szóval a felnőtteket is bevonni valamilyen játékba, akár egy barátságos focimeccsbe, vagy valami kreatívkodó dologba, mondjuk sárkány készítés-röptetés, lengőteke, vagy akár a helybeli pedagógusok segítségével népi játékok felélesztése, asszonykórus szervezése (gondolom, a férfiakat még nehezebb lenne ilyesmibe bevonni, ők talán inkább tekéznének .-)) )

    Akkor mindjárt nem csak a gyerekek kedvéért mennek ki a felnőttek, és nem is vásárolni, megebédelni.

  6. záporeső says:

    Szerintem jól csinálják, csakis a gyerekeken keresztül működhet. Bennük még nincsenek gátlások, bármikor odamennek egy ismeretlen gyerekhez, hogy együtt játszanak.
    A felnőttek már nem ilyenek. Csak úgy magától senki nem fog elkezdeni tök ismeretlenekkel barátkozni…
    Esetleg olyan csapatjátékokat lehetne játszani, ahol szülők-gyerekek együtt vannak egy csapatban, így a csapaton belüli szülők is elkezdenének kommunikálni egymással. Vagy valami szabadtéren is játszható társas, amivel felnőttek is szívesen játszanának. Mondjuk konkrét ötletem nincs.

  7. Szeretném nem ilyen sötéten látni a jövőt! Az ember társas lény, kell, hogy változzon a helyzet! 🙂

  8. 400m2 says:

    Attól félek, ez a hajó már elment. Az emberek gyűlölik egymást, aki nem, az pedig attól fél, hogy a másik gyülölködik. Azt hinnénk, hogy vidéken jobb a helyzet, de nem, ott a legrosszabb. A sok pletyka, irigység, rosszindulat. Vissza kéne menni 20 évet, és újra kezdeni az egészet, de annak a tudatában, hogy látjuk azt, ami most van. Talán képesek lennénk máshogy viselkedni. De remélem nincs igazam, és az ilyen remek emberek, mint akikről írsz, megváltoztatják a világot!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!