Pár hónapja egy srác közzétett egy posztot a fészbukon, miszerint:
- A vietnámi konyha a világ egyik – Magyarországon még – felfedezetlen kulináris kincse. Orgazmikus fűszerezése a friss és kurvafinom alapanyagoknak köszönhető, illetve annak az ötletelésnek, amit egy trópusi kereskedő régió “terméséből” évezredek alatt összerakott az ottani nép. AKARJUK ♥
Pár nappal később:
- jelentem, leléptem Berlinbe terepmunkára 😉 igyekszem feltérképezni a város legjobb vietnami kajáldáit, és ellesni egy-két fortélyt!
Végül aztán:
- 4kor landoltam, amatőr módon végigettem a várost… majd töltök föl fotókat is meg igyekszem átvinni az akkori lelkesedést a 2D-s verzióra is 🙂 … Berlin egyértelműen vietnami kajáldás RENGETEG!
Aztán eltűnt, magára hagyva a szomorú, vietnami büfére áhítozókat.
Pedig a vietnami kosztot én is imádom, a “rendes” fogásoktól kezdve, a szendvicsekig, amit francia behatásnak köszönhetünk és mindig tökéletes baguette-ből készül, a leveseken át salátákig jöhetne minden, akár napi rendszerességgel.
Vagy a tél végének, vagy valami gészen másnak tudható be, hogy naponta legalább négy citromot vagy lime-ot megeszek vagy megiszok. A víz már nem is esik jól nélküle, de valamiért muszáj tennem a levesbe, a tésztára, sőt a szendvicsbe is. CITROMOT MINDENBE!
Yam Neua
Hozzávalók 4 darabhoz:
1 hosszú, házi baguette
50 dkg hátszín
1 kk zsír
só, bors
2 csokor menta
2 csokor koriander
1 lime
2 marék földimogyoró összetörve
1 csomó újhagyma vagy 1 nagy fej lila hagyma
friss chili ízlés szerint, de csípős kell, hogy legyen
A baguette-t öt perc alatt átforrósítjuk a sütőben, mikrózni nem ér! Félbevágjuk, majd a hátszínt minden oldalán megsütjük nagy lángon pár perc alatt, majd sózzuk, borsozzuk és 10 percig langyos helyen tarjuk, végül hajszálvékonyan felszeleteljük.
Közben nagyobb darabokra vágjuk a zöldfűszert, felkarikázzuk a hagymát, és serpenyőben enyhén megpirítjuk a földimogyorót.
Gyorsan összeforgatjuk a hússal a zöldfélét és a mogyorót, majd belehalmozzuk a baguett-be. Rányomjuk a zöldcitromot, megszórjuk chilivel, ha kell sózzuk, borsozzuk, és jól megesszük.
bár csak reggelire adják 10-ig
józsefvárosit csekkoltam a hétvégén, van szendvics
@marguerite.c: Szívesen. A lényeg az, hogy nem olyan nehéz hozzájutni, mert nálunk is megterem. Azt, mondjuk, nem tudom, hogy ha veszel (fűszerként árult) koriandermagot, akkor abból kihajt-e a növény, ha elülteted egy cserépbe, de végül is meg lehet próbálni.
@Zb74: köszi, ezt a nevét nem hallottam még!
(mindazonáltal a korianderzöld is magyarnak tűnik) most nézem, hogy pl zergefűként és beléndfűként is ismerhetik, akik ismerik.
@marguerite.c: A korianderzöld nem annyira különleges fűszer; magyarul cigánypetrezselyemnek hívjuk.
@Kompli: “Mondjuk király utcában van egy kínai kifőzde, ahol a választék a szokásos csak, de legalább van 8 féle leves”
Tudnál adni közelebbi helymeghatározást? Kíváncsivá tettél, és mintha több kínai büfé is lenne az utcában.
Köszönöm előre is!
@annyi-amennyi: De. Itt-ott. Időnként…
(Ha előzetes moderáció után jelenik meg a kommentem, akkor mia ráknak kell várnom két komment között akármennyit? Meg úgy egyébként is?)
Vietnámban tényleg jó a konyha. Kellemesen keveredik a japán, a kínai, a francia és a saját, hazai ízviláguk. Ez eddig remek, ha olyan helyen jár az ember, ahol szeretnek és tudnak főzni. Van sok ilyen, és szeretjük is. Na, de ahol meg nem ilyen…
A vietnámi konyha konkrétan büdös. Nagyon büdös (sok a mindenfle rohsztott összetevő). Nem sütnek-főznek, hanem épp csak párolnak valamennyire (megmagyarázzák: kell dolgoznia a fogaknak is). Hát, igazán a fene se kíváncsi igazán a recsegősen málladózó, rostos nádlevélre, a gumiabroncs állagával vetekedő, szívós kígyóhússal. Tényleg jó fogak kellenek hozzá…
A mindenféle, baromi igényes kis falatkáik tényleg zseniálisak. Ahogy elképesztő türelemmel csomalgat emberünk egy kis haldarabot levélkébe, azt egy kis rizsbe, önti le ilyen maszattal, csomagolja olyan levélbe, áztatja amolyan maszatba, hogy a végén újabb valamivel átkötve egy nagyobb diónyi falat legyen, aminek az íze tulképp a mártogatós maszaton múlik, na, ez valami csuda.
Meg a mellette a sűrű maszatban panírozott, rántott patkányfejet újságpapírban áruló öreglány is…
Úgyhogy egyrészt nem biztos, hogy mindenféle vietnámi kajáldát szeretnénk a sarokra, másrészt meg nem értem (vagy nem akarom?) ezt a sivalkodást a vietnámi kajáldákkal. van belőlük egy rakat Budapesten is, volt eddig is, gondolom lesz ezután is, az utóbbi napokban meg akárhova nézek a neten, mindenki a vietnámi büfékkel jön elő, és sír-rí miattuk.
Ami meg nincs mindjárt a sarkon, az meg megy tönkre, mert a kutya se kíváncsi rájuk /bezzeg fordítva :)/
“Aztán eltűnt, magára hagyva a szomorú, vietnami büfére áhítozókat.” – lehet, hogy még sem volt olyan jó a vietnami kaja?
Friss zöld koriandert kiválóan lehet otthon termeszteni. Nem is igényes, nálam cserépben van, a mostani nagy mínuszokbn kint felejtettem az ablakpárkányon, de túlélte :-O
@Fuszeres Eszter: A posztod felütése szerint jogos volt a beszólás. Te fogalmaztál pontatlanul. bocs
aha… leültem
@broááf: A szendvicsekről lenne itt szó…
öööö, vietnámi kajáldával tele a város ti hol éltek?
1, józsefvárosi piac vasúti oldal, szörnyű büfé de veszett jó
2, XVI keület Rákóczi út 148 környékén rendes étterem szintén jó
3, XIV kerület mogyoródi környéke 1# voltam kispiszkos de király
4, plusz egy mai vilagevo.blog.hu/2012/02/23/a_legjobb_pho_budapesten?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2012_02_23&utm_campaign=index
kóser vágásból kell lennie a zsírnak és a húsnak. utóbbi megfizethetetlen.:-(
Azért nincs nálunk vietnámi konyha mert törvénytelen. Az “Orgazmikus fűszerezés” nyilvános helyen sérti a közerkölcsöt. Lehet hogy a hanyatló nyugaton ezt szabad, de itt a népi-nemzeti keresztény-konzervatív, Mária országában nyíltan szexualizálkodni nem szabad. Mi vagyunk mi, pornónagyhatalom? A magyar sírva vígad, nem élvezve, punktum!
Én a trinidadi csikóhalgulyásra esküszöm, akkora sznob vagyok.
Én a togoi csikóhalgulyásra esküszöm, akkora sznob vagyok.
köszi a korianderrel kapcsolatos ötleteket!
Egy rövidebb, de sokat utazgatós időszak után azt gondolom, a vietnami konyhában rengeteg szín és fantázia van, fantasztikus széles spektrum, sokféle kulturális hatást ötvöz, jóval inkább mint Magyarországon, és ebből mi magyarok is bőven válogathatunk kedvünkre valót. Nekem legjobban a reggelire szokásos gazdag levesek, a fűszerezés, a sok tengeri cucc és rengeteg friss zöldsaláta jött be. A gyümölcsök is nagyon finomak, óriási választék van belőlük a piacokon.
Valóban sokkal többféle dolgot megesznek, mint ami Kelet-Európában szokásos (béka, kígyó lárva stb), ez lehet szokatlan nekünk, de annyira sokféle a kínálat, hogy amivel nem szimpatizál az ember, ahelyett mindig választhat ötven másfélét.
@marguerite.c: vegyél magot, simán megnő cserépbe/balkonládába vetve az ablakban/erkélyen is.
Nem is tudtam, hogy a vietnámiak is thaiul beszélnek 🙂
Yam – saláta, neua, vagyis nüa (magyarul leírva) pedig a marhahús. Amúgy nekem is az egyik kedvenc “salátám” Thaiföldön. Bár errefelé nincs kenyér vagy baguette hozzá.
http://www.simply-thai.com/thai-food-recipes-salad-nua-yang-nam-tok.htm
en.wikipedia.org/wiki/Nam_tok_(food)
@szájhúzó kutya: Hát… többhetes vietnami körútról most hazaérkező barátaink ódákat zengtek a vietnami konyháról. Hogy friss, izgalmas, változatos, színes, pont eléggé fűszeres. Van sok zöldség, gyümölcs, hal, marha, disznó, csirke.
Jöjjön, várjuk szeretettel! 🙂
Ha jól láttam múltkor, akkor a józsefvárosi piac dzsumbuj-részlegében van egy nagyobbfajta vietnámi étterem, még asztalok és székek is vannak benne, nem talponálló. El is határoztam, hogy kipróbáljuk asszonnyal, ha jobb idő lesz, mert pont akkor mentünk, amikor -10°C volt, és nem volt kedvünk sokáig maradni.
hat megmondom oszinten, ugy ha osszeall a fejemben minden ami vietnammal kapcsolatos, hat en kihagynam a konyhajukat
@KayaIbrahim: Szerintem kutyahúsit az koraiak esznek, a japán tanárom azt mesélte állítólag a meleg szezonban könnyeben viselik tőle a forróságot, mármint szerintük. Meg Kína egyes részein is megeszik, de szvsz az ország nagyobbik fele nem él vele, koreaiaknál meg kb. úgy lehetnek vele, mint nálunk a pacallal, azért többen vannak akik hozzá nem nyúlnának 😉
Ázsia centerben (földszintről felköltözött az emeletre) van egy vietnámi bolt, annyira az, hogy csak vietnámiul ill. mutogatással lehet kommunikálni. Tele vannak friss vietnámi dolgokkal, friss zöldségekkel és fagyasztott tengeri herkentyűkkel, mindennel.
Már ha valaki hajlandó és képes otthon megfőzni az ételt.
@Silverstein: És ünnepi alkalmakkor kutyahúst.
@marguerite.c: METRO áruházakban is szinte állandóan van korriander, igaz elég nagy kiszerelésben!
Régebben a tescoban is elég rendszeresen volt cserepes verzió…
@Kompli: Érettségi után ettem először citromfűvel készült ételt, én se értettem miért jó ez az akkor szappanosnak tűnő íz, de így utólag csak csodálkozom magamon, milyen szappanos ízt éreztem akkor.
@Fuszeres Eszter: Én húsos tésztát ettem kókuszos kiadásban és elsőre nem jött be. (Na jó, de elsőre semmilyen idegen konyha nem szokott, nem igaz?) Minden esetre inkább egy zöld currys megoldás, mint kókuszos. Aztán lehet idővel rákapnék ízére. Mondjuk a vietnámiban a citromfüvet szoktam meg marha nehezen, mert a lime meg citrom még oké volt benne, de a citromfű? Most meg már el sem tudnám képzelni nélküle a Phó-t.
@Anti Anyag: Sajnos. A legtöbb kajálda és étterem “hungarizálta” az ételeket, jó kis “ragacsos” rizstészta helyett mindenféle makaróni tésztával csinálnak dolgokat. Kirívó és borzasztó rossz, amikor párolt zöldséges kajába beteszik valamelyik pirospaprikát, mert attól borzasztó szokott lenni. Néha találni pár gyöngyszemet, ahol nagyobb az alapválaszték, kérésre megcsinálnak ezt azt, de autentikus kínai kajáldát hazai fűszerezéssel nem láttam vagy 18 éve. A vietnámiban az a jó, meg a japán kifőzdékben, hogy nem nagyon kezdték adoptálni a recepteket, hála istennek. Mondjuk király utcában van egy kínai kifőzde, ahol a választék a szokásos csak, de legalább van 8 féle leves és nem csak a savanyú-csípős, na ott egyetek tésztalevest, nem ám bolti instant. 😀
@Silverstein: “A másik amit a vietnami parasztok sosem ettek, ahogy ma sem , az a marhahús. Kevés húst esznek az is disznó.”
Ez mennyire biztos? A Hoa Sen-ben a Phó levesből elég jól fogy a marhahúsos is … Mondjuk én a csirkéset jobban szeretem 😀 Meg jó a gyömbéres csirkés sült rizsük is.
@szájhúzó kutya: ó, dehogynem, egy jó citromos, kókusztejes thai leves jöhetne ebben a pillanatban is!
Ez pedig nem lenne hülyeség, mert a kínai elég egysíkú. Legalábbis ami itt van.
@Silverstein:
Hát, nem tudom, bár az igaz, hogy Vietnamban még soha nem jártam, de itt Londonban majdnem minden sarkon van vietnami, és tele van bagett szendókkal és marha steak-es ételekkel.
Azért Martha Stewart-ot elég megbízhatónak tekintem recept ügyben:
http://www.grouprecipes.com/55870/vietnamese-steak-sandwich.html
Én jártam Vietnámban nem rég, “meglepő” módon a tökéletes “baguette-nek” nyoma sem volt, de büdös rothasztott halszósszal bármit el tudnak rontani! A környék bármelyik országában jobb a kaja! Ok, thai konyha már nem annyira trendi mint pár éve, értem én!:D
@Fuszeres Eszter: Magyarországon is sok helyen árulnak burgert, mégsem hívnám magyar ételnek.
A másik amit a vietnami parasztok sosem ettek, ahogy ma sem , az a marhahús. Kevés húst esznek az is disznó.
@Silverstein: mégis rengeteg helyen árulnak Vietnamban baguette-ből készített szendvicset, talán nincs is város nélküle, és nem ez az egyetlen francia étel, ami “fúzionált” az “ősi” vietnámi gasztronómiával. Szerencsére.
A Yam Neua valószínüleg ősi vietnami étel, tekintve, hogy sem a baguette-t, sem egyéb búzaalapú pékárut nem láttak vietnamban úgy 1945ig. Gratula.
@marguerite.c: Mindig van a culinárisban és az Ázsia bt-nél is.
friss zöld koriandert hol lehet rendszeresen kapni szerintetek?
olyan ritkán sikerül, pedig a vietnami leveseknek és nyers rizstekercseknek az egyik legfontosabb zöldje, és nagyon hiányzik!