A kenyérsütő gép úgy tűnik mégsem hülyeség

Évekig éltem abban a hitben, hogy kenyérsütőgépre semmi szükség. Láttam a nagynéném gépét, amit állandóan le kellett takarni, hogy az ablakon ne szökjön ki a meleg. Láttam a barátnőm gépét, amivel soha nem lehetett igazán jó kenyeret sütni. És különben is, nekem ott a dagasztógépem és a nagyon kis precíz villanysütőm, mi a fenének még kenyérsütő is?!

Aztán amikor most szeptemberben kiderült, hogy a családot glutén allergia és más kórságok is sújtják, akkor hirtelen nagyon kevés időm lett. Ez azt jelentette, hogy konkréten semmit nem vehetünk félkészen. Nem túlzok még a gyorséttermi sültkrumplit is liszttel hintik meg fagyasztás előtt, hogy ne ragadjon össze, de eddig se voltuk nagy félkész ételfogyasztók, nem most akartuk elkezdeni.
A lényeg, hogy mindenkinek csomagolnom kell, és nem csak ebédet, de reggelit és uzsonnát is – ahol a kenyeret valamivel pótolni szükséges – , aztán itthon vacsora.
Próbáltam kézzel dagasztani, és hát nem akarom a dolgot szépíteni, de egy furcsa kis lepény lett a végeredmény, arról nem is beszélve, hogy tényleg nincs rá időm. Kész, elfogyott. Talán akkor fogyott el a türelem is, amikor Gábor megjegyezte, hogy egy hónapja olyan érzése van,  mintha egy ételgyárat üzemeltetnénk, ugyanis szinte minden szabadidőnkben főzünk, bevásárolunk, dobozolunk-csomagolunk, vagy mosogatunk. Elmúltak ám a vasárnapi éttermezések vagy a barátainknál vacsorázások. Inkább oda is csomagolunk, biztos ami biztos. Idegesítőek vagyunk, de már megértették a lényeget, és képesek nekünk főzni. Imádjuk őket ezért.
Elég hamar felmerült a gluténmentes kenyér iránti vágy.

És akkor megszületett az igény a kenyérsütő gépre is. Nem kell dagasztani, olyat süt gluténmentes hozzávalókból, hogy a szánk tátva marad, és nem kerül 1000 forintba. Konkrétan két hónap alatt behozza az árát.
Következett a nagy utána olvasás, táblázat készítés, egy hetes kutatómunka, aminek az eredménye egy Panasonic SD-ZB2502 névre keresztelt rozsdamentes csoda lett.  
Már értem a nagy rajongást a kenyérsütő gépek iránt. Valóban nem tud baguettet és fonott kalácsot sütni, viszont mindennapi kockakenyérben verhetetlen, és mindössze öt perc munkaigénye van.
A gép halk, eszméletlen egyszerű menürendszerrel, előre beprogramozott 26 féle menüvel, amiből egyik a lekvár, a másik pedig a gluténmentes kenyér.
A receptkönyv szerint a gluténmentes kenyér alapanyaga a gluténmentes liszt.
Na, ezzel nem sokra mentem, bár kipróbáltam fél kiló kukorica liszttel, de csak felkente a szélére, amit megsütött, de így a produktum ehetetlen maradt. Az előírás szerint a lisztet kell alulra tenni, arra önteni rá a folyadékot, de most már úgy látom, hogy a gluténmentes változatnál muszáj segíteni neki a dagasztás első két percében, vagyis igenis ki kell nyitni a tetejét, mert különben ez a meglehetősen furcsa állagú liszt nem fog összekeveredni a folyadékkal.

Kikísérleteztünk egy meglehetősen kenyérszerű, finom péksüteményt, azóta ezt sütjük:
25 dkg kukorica liszt
20 dkg barnarizsliszt
10 dkg burgonyakeményítő
5 dkg kacsazsír
1 tojás
3,5 dl víz
só
2 kk szárított élesztő

A liszteket összekevertem a sóval és a gépbe öntöttem. A tojást elhabartam a vízzel és a lisztre öntöttem, majd rádobtam a zsírt is. Az élesztőnek külön kis tartály van, azt később adagolja bele a gép, úgyhogy azt oda tettem be. Bekapcsoltam, ez első két percben a lisztet a tartály közepe felé toltam, majd két és fél óra múlva kivettem a kész kenyeret.