Nagyon érdekes dolgokat feszeget Michael Mosley a BBC orvos újságírója a diétázással, sőt az éhezéssel kapcsolatban. Nem kevesebbet állít, mint hogy éhezni igenis egészséges, olyannyira, hogy komolyan megnövelheti a várható élettartamot.
Állítását komoly orvosi vizsgálatokkal is igazolja, amit az Eat, Fast ang Live Longer című műsorában mutat be. Az életmód lényege, hogy a hét öt napján nyugodtan lehet enni, azt és szinte annyit, amennyi jól esik, de heti két nap böjtölni kell. Először teljes böjtöt tart, és a két napot egymás után tolja le, ami azért nagyon komoly teljesítmény, és hát a sima dolgos hétköznapokba elég nehéz beilleszteni egy rendszeres hetente ismétlődő lébőjtöt, arról nem is beszélve, hogy milyen nehéz lenne mellette dolgozni, pláne fizikai munkát végezni.
Úgyhogy könnyíteni próbál, és talál is megoldást: nem is szükséges a két napnak egymás után lennie, és lehet enni is, persze módjával. Ez férfiaknál napi 500, nőknél 400 kalóriát jelent. Ez 5 illetve 4 kisméretű banánnak felel meg, ami aszért nem olyan durva szerintem.
A diétának 5:2 a neve, és három hónap alatt komolyan…
- csökkenti a cukorbetegség kockázatát
- jóval alacsonyabb lesz a szívbetegségek kockázata
- komolyan csökkenti a rák kockázatát
- összességében egészségesebbek lehetünk, és persze soványabbak
Persze van rossz hír is, ez a diéta bizony egy életre szól.
A Floridai Egyetem kísérletében 24-en fogyasztottak egy napig a napi átlag kalóriabevitel 25 százalékát, majd másnap a napi átlagos kalóriabevitel 175 százalékát.
10 hétig ellenőrizték a résztvevők testsúlyának, vérnyomásának, pulzusszámának és glükózszintjének változásait. Feljegyezték a koleszterinszintet, a gyulladás jelzőit, és a védekező sejtválaszokért felelős gének szintjét is.
Az eredmény röviden az lett, hogy enyhén megnövekedett az ún. SIRT 3 szint. Ez a gén az, ami hozzájárul az élettartam meghosszabbításához, és érintett a védekező sejtválaszok kialakításával.
De mi van mögötte?
Bebizonyosodott, hogy a nagy világgazdasági válság alatt az amerikai emberek életkilátásai sokat javultak. Méghozzá nagyon rövid idő alatt, nagyon komoly javulás állt be. A Michigani Egyetem két tudósa, José Tapia Granados és Ana Diez Roux kutatásai szerint 1930 és 1933 között jelentősen mértékben, 6 évvel nőtt a várható élettartam, egyedül az öngyilkosságok száma emelkedett észrevehetően. Ez persze foglalkoztatta a tudósokat, hiszen azt várnánk, hogy a szegénység, a munkanélküliség, az éhezés pont az ellenkező irányba hat.
Nyilván a felsorolt rossznak is vannak fokozatai. Az alultápláltság, a vitamin és nyomelemhiány betegséget okoz, ezt nem érdemes tagadni. A munkanélküliség, a kilátástalanság pedig depressziót, alkoholizmust, öngyilkosságot, vagy csak lassú elsorvadást, feladást jelent.
A nagy világgazdasági válság 1929-1933-ig tartott, és a túltermelés válságának is szokták nevezni. Beszédes név, minden szempontból. Túltermelés=túlfogyasztás. Ismerős probléma manapság is. Túlfogyasztás, túlsúly, ami hosszútávon ugyanúgy lehet a kilátástalanság, depresszió, és a többi oka. Megérkeztünk ugyanoda.
Természetesen a javuló életkilátások nem csak a kevesebb élelemnek volt köszönhető.
A Michigani Egyetem kutatói szerint a pozitív változás másik fő oka a kevesebb munkahelyi stressz és baleset lehetett. Akkoriban a legtöbben nagyon rossz körülmények között dolgoztak a gyárakban. Folyamatos három műszak, rossz levegő, a munka- és egészségvédelem teljes hiánya. Furcsán hangzik, de az élettartam meghosszabbítása érdekében a legjobb, ami történhetett, hogy ezek az emberek pár évre elveszítették a munkájukat. A „nagy depresszió” idején az Egyesült Államokban közel 13 millió amerikai vált munkanélkülivé.
Mi a tanulság, amit az orvosok és a társadalomtudósok levontak?
Együnk kevesebbet, különösen fehérjéből. Hetente két napot érdemes böjtölni, ezen a napon csak zöldséget és gyümölcsöt enni, de figyelni arra, hogy ne növeljük az antioxidánsok bevitelének szintjét, amelyek az olyan “szuperélelmiszerekben” fordulnak elő, mint például a feketeribizli, áfonya, stb, és aznap ne szedjünk C- és E-vitamint tartalmazó étrendkiegészítőket sem.
Kerüljük a stresszet. Legjobb, ha tényleg úgy döntünk, hogy semmin nem húzzuk fel magunkat, és sok időt töltünk a családunkkal /vagy kevesebbet 😉 /.
Izgalmasan hangzik, nem igaz? Megvalósítható-e kényszer nélkül is? Nem tudom. De egy próbát mindenképp megér.
Egy kis mértékletesség sosem árt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: