Luxus Mádon

Gyakran járunk Mádra, főleg ősszel, ugyanis ott terem a kedvenc szilvám, az egyik utcában, és muszáj figyelnem, hátha kinő egy kis csemete az öreg fa mellett, amit vihetek is haza. Eddig vagy nem nőtt, vagy más is rájár a remek szilvára, és figyeli a kis magoncot.

Tegnap a Gusteau-ban ebédeltünk, ami Mád új étterme, a tulajdonosok megnevezése szerint Kulináris élményműhely. Nem túl gyakran írok ebben a blogban éttermekről, de ez alól a Hegyaljai vendéglők kivételt képeznek. Úgyhogy mindenképp itt a helye a Gusteau-nak is, főleg, hogy komolyan elkápráztattak. Bevallom, gyakran úgy vagyok a falusi helyekkel, hogy ha egy füzetben pontoznám, akkor mindig elnézőbb, bőkezűbb lennék velük, mert ott motoszkálna a gondolat a fejemben, hogy elnézőbb legyek, hiszen nem lehet könnyű jó séfet, alapanyagot, felszolgálót, stb. találni.

Hát itt nem kellett elnézni semmit, a kifejezetten a Szent Tamás borokhoz készített ételek tökéletesek voltak. Az ebédet egy borkóstolóval kezdtük a pincében, ahol ifjabb Szepsy István mutatta be a 2010-es hordómintákat, majd az étteremben folytattuk a kóstolást, ahol a 2009-es borok mellé készült fogásokkal egészítették ki a borokat. Figyeltem az asztaltársaim reakcióját, senki meg se tudott szólalni a gyönyörtől, egyedül a vajbabbal volt valakinek problémája: túl édes. Mármint a bab maga, és nem a belőle készült étel 🙂 Nagyobb bajunk soha ne legyen!

Több helyen írtam már, hogy  az az álmom, hogy Magyarországon minden borvidéken legyen legalább egy jó étterem, ahol nem csak vacsorázni lehet, hanem képesek a borhoz főzni. Jelentem, Tokaj-Hegyalján már két ilyen is van (a másik a Sárga borház) , úgyhogy tessék beülni az autóba is levezetni. Két óra mindössze!

Na de vissza a Gusteau-hoz. A legtöbb alapanyag helyi, olyannyira, hogy a tulajdonosoknak ötven kecskéjük legel a szőlőtőkéktől nem messze, de van négy marhájuk, és erdejük is, ahol a vadakat lövik. 

Első alkalommal voltam itt, de kedvenc hegyaljai felszolgálónkat Dénest találtuk az ajtóban, úgyhogy rögtön otthonosan éreztük magunkat. Dávid fiam már úgy is hiányolta, nem tudtuk hova tűnt a régi helyéről. 

Leírom menüt, nem azért, hogy bárki éhen haljon munka közben a számítógép előtt, csak azért, hogy érezzétek a stílust.