Egyedül egy adagot. Ilyen is van, nem igaz?
Általában levest szoktam főzni magamnak, ha egyedül ebédelek itthon, sőt, még néha a menzára is képes vagyok lemenni, csak hogy kimozduljak, amikor túl sokat kell ülnöm a gép előtt. 
Most mégis egy tésztát dobtam össze, ugyanis beleszerettem egy fűszerkeverékbe, amivel már volt leves, volt hús, volt hal, most elkészült a tészta is.
Hét dekát vettem ebből a “marokkói csípős hal” nevezetű fűszerből nyáron, mert imádom a marokkói csípős halat. Persze soha nem kész fűszerkeverékkel készítem, de olyan jó illatú volt, hogy nem tudtam ellenállni neki. Itthon az fogyott el először, mindenre szórom, olyan finom, kivéve a marokkói csípős halat, mert abba pont nincs szükség erre a keverékre.
Miután elfogyott, kénytelen voltam valami hasonlót keverni.
Nem lett pont olyan, de azért meglehetősen finom.

2 ek nagyon jó minőségű, édes piros paprika (spanyolt használtam)
2 nagy, szárított csípős paprika, összetörve 
2 ek szárított vöröshagyma (készen vettem, de lehet, hogy érdemes lenne szárítani)
1 nagy csipet sáfrány
1/2 tk őrölt fahéj
2 tk őrölt koriander
2 tk őrölt római kömény
½ tk kurkuma
1 citrom reszelt héja
1 kk szárított oregáno
1 kk só

Száraz helyen a keverék sokáig eláll. A sót először elmorzsoltam a frissen reszelt citromhéjjal, majd hagytam egy órát a levegőn száradni. A többi fűszert utána kevertem csak össze hozzá.
Az ebédem pedig a következő volt:

8 dkg száraztészta
1 kk vaj
1/2 fej hagyma
csipet só
5 dkg lágy kecskesajt
1/2 dl tejszín
1 gerezd fokhagyma
1 ek marokkói hal fűszerkeverék
2 kk mák

Amíg a tészta fő, a serpenyőben kicsit megpirítom a mákszemeket, majd félreteszem.
A vajon megpirítom a hajszál vékonyra szeletelt hagymát, majd félreteszem.
A serpenyőbe dobom a kecskesajtot, elkeverem a tejszínnel, majd belereszelem a fokhagymát, és megszórom a fűszerkeverékkel, végül beleforgatom a tésztát.
Megszórom a mákkal, és a tetejére halmozom a pirított hagymát.
Leülök, és szépen nyugodtan megeszem. Megérdemlem.