A “csodnyikk” levessel ki lehetett kergetni gyerekkoromban a házból, pedig nyáron gyakran főzte nagyanyám, amikor a friss, nyári céklát már lehetett ritkítani, de sajnálta kidobni a kis diónyi fejeket. 
Alaposan megkapargatta késsel, megsúrolta, majd úgy dobta a fazékba, végül olyan sokáig főzte, hogy krumplinyomóval lehetett pépesíteni valamennyire. 
Mire megszerettem a kaprot és a céklát, sajnos nagymamám rég meghalt, így nem tudom mit szólna ehhez a krakkói változathoz. Szerintem tetszene neki, de túl flancosnak találná. 
Ő ugyanis se főtt tojást, se fokhagymás, libazsíros pirítóst nem adott mellé, sőt, nem is joghurttal, hanem egyszerűen tejföllel készítette. Viszont neki is tökéletes volt a kovászos uborkája, márpedig a jó kovászos uborka szerintem ennek a levesnek a lelke, akármilyen szép is a cékla.

Hozzávalók: 
6 közepes, nyári cékla, fóliába tekerve, megsütve
1,2 l víz
só, bors
3 gerezd fokhagyma
jó minőségű borecet ízlés szerint
4 ek cukor
6 közepes kovászos uborka
1 nagy csokor kapor
1 kis fej hagyma
2 dl joghurt (ha lehet, legyen kecskejoghurt)
4 db főtt tojás
(pár csepp Tabasco, persze csak szerintem, aki Tabasco függő vagyok.)

A céklát fóliában megsütjük, majd meghámozzuk, és apró kockára vágjuk, keveset félretéve a tetejére díszítésnek. Felforralt vízzel, sóval, borssal, fokhagymával, 3 kovászos uborkával, és a kapor felével  és a joghurttal alaposan leturmixoljuk. Ecettel, cukorral fűszerezzük, és jéghidegre hűtjük.
Amikor nagy a hőség, tálalásnál mehet bele jégkocka is!
Amikor tálaljuk, a tányér aljára szórjuk a felkarikázott újhagymát, majd ráöntjük a levest, amire rászórjuk a maradék, apró kockákra vágott céklát és kovászos uborkát, majd meghintjük még sok kaporral.
Libazsírral megkent pirítóst, és félbevágott tojást ehetünk még mellé, de ezek akár el is maradhatnak.