A “csodnyikk” levessel ki lehetett kergetni gyerekkoromban a házból, pedig nyáron gyakran főzte nagyanyám, amikor a friss, nyári céklát már lehetett ritkítani, de sajnálta kidobni a kis diónyi fejeket.
Alaposan megkapargatta késsel, megsúrolta, majd úgy dobta a fazékba, végül olyan sokáig főzte, hogy krumplinyomóval lehetett pépesíteni valamennyire.
Mire megszerettem a kaprot és a céklát, sajnos nagymamám rég meghalt, így nem tudom mit szólna ehhez a krakkói változathoz. Szerintem tetszene neki, de túl flancosnak találná.
Ő ugyanis se főtt tojást, se fokhagymás, libazsíros pirítóst nem adott mellé, sőt, nem is joghurttal, hanem egyszerűen tejföllel készítette. Viszont neki is tökéletes volt a kovászos uborkája, márpedig a jó kovászos uborka szerintem ennek a levesnek a lelke, akármilyen szép is a cékla.
Hozzávalók:
6 közepes, nyári cékla, fóliába tekerve, megsütve
1,2 l víz
só, bors
3 gerezd fokhagyma
jó minőségű borecet ízlés szerint
4 ek cukor
6 közepes kovászos uborka
1 nagy csokor kapor
1 kis fej hagyma
2 dl joghurt (ha lehet, legyen kecskejoghurt)
4 db főtt tojás
(pár csepp Tabasco, persze csak szerintem, aki Tabasco függő vagyok.)
A céklát fóliában megsütjük, majd meghámozzuk, és apró kockára vágjuk, keveset félretéve a tetejére díszítésnek. Felforralt vízzel, sóval, borssal, fokhagymával, 3 kovászos uborkával, és a kapor felével és a joghurttal alaposan leturmixoljuk. Ecettel, cukorral fűszerezzük, és jéghidegre hűtjük.
Amikor nagy a hőség, tálalásnál mehet bele jégkocka is!
Amikor tálaljuk, a tányér aljára szórjuk a felkarikázott újhagymát, majd ráöntjük a levest, amire rászórjuk a maradék, apró kockákra vágott céklát és kovászos uborkát, majd meghintjük még sok kaporral.
Libazsírral megkent pirítóst, és félbevágott tojást ehetünk még mellé, de ezek akár el is maradhatnak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: