Mert ugye vannak olyan ételek, amit egy tininek ciki szeretni. 
1, fúúúj spenót!
2, fúúúj tökfőzelék!
3, fúúúj finomfőzelék!
4, fúúúj pacal!
5, fúúúj finomfőzelék!
6, fúúúj finomfőzelék!
7, fúúúj zúzapörkölt!
Aztán ezek elmúlnak idővel, és idővel egyenesen kedvenc lesz a spenót is, és a pacal is. 
Viszont vannak ételek, amiket meg ciki nem szeretni. Még a felnőttek is úgy néznek egy másik felnőttre, ha ezekből nincs oda valamiért, vagy egyenesen ki nem állhatja, mintha ufót látnának. 
Nekem az ilyenkor chanukkah környékén különösen aktuális: utálom a fánkot. A nem szeretem, az nem elég erős kifejezés, tényleg utálom. Régebben még próbálkoztam, mert bíztam benne, hogy majd megváltozik, vagy most épp nem ég tőle a gyomrom, nem émelygek, stb, de soha nem jött még be. Pedig én annyira szorgalmas voltam, és kitartó. És mégse. Nem esik jól a sajátom, az anyukámé, a nagyanyámé, a barátnőimé, a szomszéd nénié (aki a legszebb és legjobb fánkokat sütötte mindenki szerint), és még az ikeás fánk se, ami pedig olyan jó illatú a sok fahéjas cukortól. A mázas fánkok pedig szó szerint az egész napomat tönkre teszik. De a családom imádja, így tegnap is volt, ma is lesz, és pénteken is sütök a vendégeknek.
De a legnagyobb ellenségem a Nutella. Érdekes módon senki nem szereti nálunk a családban, még a gyerekek se, így ha kapunk néha egy-egy üveggel, akkor a vendéggyerekekkel szoktam feletetni palacsintatöltelék formájában. Azért írom ezt le, hogyha vannak sorstársaim a világban, akkor fellélegezhetnek, nincsenek egyedül! (Viszont mondjuk a csirke curry-nak soha nem tudok ellenállni, akár hidegen is jól esik a hűtőből.)
És akkor jöjjön a halászlé. Kóstoltam én már olyat, ami állítólag az ország legjobbja, meg több másik olyat is, amik szintén az ország legjobbjai, és egyszerűen nem jön be. Sőt, ez annál sokkal több. A hideg ráz a halászlétől. Ebbe nyilván az is belejátszik, hogy a pontyot sem tudom megenni. Senki nem érti.
Nektek is van ilyen, amit mindenki szeret, ti mégsem tudtatok megbarátkozni vele?