
Vasárnap gyereknap volt, mi is eljutottunk végre az Abaúji piacra, ahol megebédeltünk, bevásároltunk, és Dávid játszott pár órát a helyi gyerekekkel. Sorverseny volt, az iskola testnevelője vezette, a fiam csapata második lett. Helyi süteményt és epret kaptak jutalmul, és egy oklevelet, amin többek között ez olvasható:
Köszönetünket, és nagyrabecsülésünket fejezzük ki azért az elhivatottságért, amellyel jelentős mértékben hozzájárulsz ahhoz, hogy ez a kezdeményezés mindannyiunk örömére magas színvonalon valósuljon meg.
Szerintem ez annyira szép, annyira sokat elmond a célról, a szándékról! A kezdeményezés pedig igazából nem is a piac. Az csak amolyan mellékterméke az egész ötletnek. Jó, ha vannak árusok, akik eladhatják, amiből évközben felesleget termeltek, akik valóban helyiek, valóban a környéken élnek és dolgoznak. Legyen mindig tojás, kolbász, lekvár, és friss, biozöldség, legyen száraztészta, sütemény, gulyás és krumplilángos paleó lekvárokkal (ezt nem tudja mindenki, de a lekvárokat az ötletgazda Móni készíti a krumplilángosba, és ő komolyan paleózik, így cukornak esélye sincs a gyümölcsök mellett). De a cél nem a piac, hanem az, hogy eljöjjenek a helyiek, játszanak, együtt legyenek, beszélgessenek, közösséggé kovácsolódjanak. Hogy egy hónapban egyszer ne főzzön otthon az édesanya, hanem ebédeljenek ott, miközben együtt játszik a család másokkal. 

Segítsetek, szerintetek hogy lehetne többeket rávenni arra, hogy kicsit közösségi életet éljenek, ismerkedjenek, barátkozzanak egymással, a szomszédokkal, a szomszéd falubéliekkel, az idegenekkel? Nekem hirtelen az jutott eszembe, hogy kicsit megtévesztő a név is, hiszen Abaúj piacnak hívják, természetes, hogy az emberek piacként tekintenek rá. 


