Vagyis amikor szobát de leginkább házat bérelünk, és magunkra főzünk. Mi imádjuk a formát, az úgynevezett falusi turizmust. Akik soha nem szálltak még meg ilyen helyen, azok általában attól félnek, hogy a tulajdonos is a házban lakik, és állandóan megfigyeli a vendégeket, vagy a fotók csalnak, a ház is és a szoba is sokkal lepukkantabb lesz, mint amit a hirdetésben láttak.

Volt ilyen is, meg kell hagyni. De sokkal-sokkal több volt a pozitív tapasztalat, sőt olyan is, amikor úgy léptünk be a házba, hogy majd leesett az állunk. A legutóbbi egyébként egy véletlen őrségi nyaralás alatt esett meg, ugyanis nem oda indultunk, de végűl mégis ott kötöttünk ki. Délután kezdtünk telefonálgatni, és a negyedik számon azt mondták, hogy üres a ház egy hétig, de ők nem érnek rá, kérjük el a kulcsot a szomszéd faluban a Marika nénitől, majd egy hét múlva a szállásdíjat hagyjuk az éjjeli szekrényben, ha valami gond lenne csörögjünk. Gond nem volt, gyönyörű tisztaság, klasszul berendezett ház, és szuper matracok az ágyban viszont voltak. Olcsón.

Vagy a másik, ahol bár nem kértünk reggelit, mert nem is volt ilyen opció, a háziak minden hajnalban betettek egy kosarat a kapun, benne jóféle házi pálinkával, süteménnyel és gyümölccsel. Velük soha nem sikerült összefutnunk, gondolom hajnali négykor jöttek, és éjjel sütöttek 🙂

Aztán volt a hely, ahol évekig nyaraltunk, szinte már barátok voltunk, és nagyon elszomorodtunk, amikor pár éve úgy döntöttek, hogy befejezik, ideje nekik is nyaralóként használni a nyugdíjas éveikben végre a házukat.

És akkor jöjjön a legrosszabb, csak hogy legyen másik oldala is a témának: kezdő szerelmesek voltunk még Gáborral, és soha nem szálltunk meg addig ilyen helyen. Egy budapesti utazási irodában felmarkolt katalógusból hívtunk fel egy helyet, ami azt állította magáról, hogy egy régi présház, ahol a gazda borkóstolót is tart. Felhívtuk, lebeszéltük, lementünk. A helyszínen kiderült, hogy a présház épp foglalt, egy holland házaspár lakja. De van egy másik házuk (este volt mire megérkeztünk, pedig akkor kellett volna odébbállni) ahol épp nem lakik senki. Csodás. Egy hétre terveztük az ottmaradást, egy éjszaka lett belőle. Mikor a fickó megmutatta a házat, boldogan újságolta, hogy szerencsések vagyunk, mert most csak mi leszünk a házban, ezért egyedül használhatjuk a fürdőszobát, ami a szobánkból és a másik szobából nyílt, és egyben volt a wc-vel. El se akarom képzelni, hogy milyen lehet, amikor a szomszéd szoba bérlője használja a wc-t, én pedig a szobámban olvasgatok ép…
Miután elment, gondoltuk összetoljuk az ágyakat, mert a két fal mellett volt két különálló ágy. Igenám, de egyiknek se volt lába, csak téglákon álltak. Sajnos mégis sikerült megmozdítani, és az egyik alatt egy összeszáradt madártetemet találtunk. Éjjel rá kellett eszmélnünk, hogy a valóban csendes kisfalu főutcáján éjjelente százzal robognak végig a kamionok a ház falától két méternyire, ami így sokkal hangosabb, mint a legtöbb budapesti utca. Reggel már a kocsiba pakoltunk be, amikor megérkezett a villanyszámlás, és azt üzente a tulajnak, hogy délután kikapcsolják a villanyt, ha nem megy be befizetni a tartozását. Legalább elmondhatjuk, hogy a szinte az összes buktatóját megtanultuk a falusi vendégszálláson történő nyaralásnak. Annak aki nem ismeri, talán a legviccesebb, valaha a Homáron megjelent üdülős, házbérlős történet Edével. Négy éve Ede egy legenda volt, remélem már nem ad ki házakat!

Így aztán ha ismeretlen helyre megyünk, előtte végigtúrjuk az internetet. Ha valami szörnyűséget műveltek ott a közelmúltban, akkor arról valaki már panaszkodott valahol. Persze nem mindig kell az ilyesminek hitelt adni, de ha csak negatív kritika olvasható a helyről, és egy-egy öndicséret szagú másik, akkor inkább felejtős a történet.

Telefonon előre pontosítjuk:
Ott leszünk-e elszállásolva, ahol a fotók készültek, amiket látunk?
Saját fürdőszoba tartozik-e a szobához?
A tulajdonos a házban lakik-e?
A tulajdonossal közös-e az udvara a háznak?
Ha nem egész házat bérlünk, akkor lesznek-e rajtunk kívűl, elzárható-e a mi részünk?
És mielőtt tényleg birtokba vennénk a helyet, mindig megnézzük a szobát, az ágyat és a fürdőszobát is.
Aztán persze jöhetnek az apró, de fontos részletek: a bográcsozási lehetőség azt jelenti, hogy van bogrács is? Csak mert nem mindig.
A sétakocsikázási (lovasszán, akármi) lehetőséget a tulajdonos biztosítja, vagy ha nem, akkor hogyan működik? Ilyenről is derült már ki, hogy csak valakinek van egy lovaskocsija a faluban, de fogalma se volt róla, hogy a szomszédja saját szolgáltatásként hirdeti az interneten, de nem akart szomorúságot okozni a gyerekeknek, így ingyen kocsikáztatta őket, és nem volt hajlandó pénzt elfogadni.
Hogy mit jelent a “jól felszerelt konyha”, azt mindenki döntse el maga, de általában se gy Kitchen Aid, se egy szuvidáló gép nincs benne soha, a fene se érti. Amit én mindig viszek magammal, az pár jó kés, egy reszelő, a botmixerem,  pár műanyag tárolódoboz, és egy nagy szűrőkanál. Úgy sem ilyen helyen áll neki az ember élete első macaronjának, de azért nem bánom, ha nem egy fakanál élességű késsel kell a hagymát összevágnom a paprikás krumplihoz.

Nyáron nem árt a hűtőre is rákérdezni, mert akadt dolgunk már kis hotelszoba hűtővel a nagy közös konyhában, amibe egy üveg ásványvíz se fért bele, pedig három család szerette volna a dinnyét lehűteni benne. Talán az egy polc a minimum, ami egy családnak jár, de ha több van, akkor mindenki boldog.
Általában ott reggelizünk, de napközben úton vagyunk, és csak este érkezünk. Így én egy ilyen nyaraláson kétnaponta főzök, vagyis kétnaponta főz a család közösen vacsorát, amit másnap is enni tudunk. Bográcsban, grillen, vagy akár a konyhában. Ebédelni pedig mikor hol, egy helyi vendéglőben, vagy a közeli lángososnál, halsütőnél.

Érdekes, hogy viszonylag kevés olyan helybe futottunk eddig bele, ahol akár reggelit, akár ebédet vagy vacsorát lehetett volna kérni. De ahol lehetett, ott kivétel nélkül meg voltunk elégedve. Előre lebeszéltük, hogy mit nem szeretünk, aztán a háziasszony főzött valamit, ami mindig igazán finom, házias fogás volt. Imádom ha rám főznek, nem hiába!

Van tapasztalatotok? Esetleg jó tippjeitek?

Fotók: Panyola.hu és Vista.hu