A magyar anyukák szerint pocsék a menza kaja. Nézőpont kérdése, ugyanis nálunk ebéd sincs az iskolákban. Az van, amit a dobozba rakok. Vagy megeszi, vagy nem.
0
false
18 pt
18 pt
0
0
false
false
false
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Table Normal”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ascii-font-family:Cambria;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Cambria;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;}

meleg vacsorát megenni. Addig csak “rágcsált”.
Oktatási intézményben keresd a konyhát! A “cafeteria”-t.
Legyen az állami vagy magán iskola, legtöbb helyen a konyha éppen csak “kicsomagoló” hely, főzni nem szoktak benne. Drága mulatság fizetni a szakképzett munkaerőt, a friss alapanyagokat és folyamatosan megfelelni az egeszségügyi előírásoknak. Inkább külső cégekkel szerződve szállíttatják az előregyártott “eleséget”. Kényes téma. Rengeteget lehet olvasni erről. Hajmeresztő. Sokkal rosszabb mint az általunk oly sokat szidalmazott kelkáposztaszagú menza a sűrű főzelékeivel és mócsingos cafatjaival meg az átlátszó levesekkel! Mert az legalább meleg volt! És néha volt ehető is, amit ülve ettünk meg, tányérról, evőeszközzel.
Két gyerekem közül az egyik olyan helyre jár, ahol van ebédlő. Oda még soha be nem tette a lábát. Nem bírja a szagát se. A másik gyerekem se megy be, mert az ő iskolájában ebédlő sincs. Konyha sem, egyáltalán. Ez talán még a szerencsésebb megoldás, bár a szülő terhein nem enyhít, mégis a saját döntésén alapul mi kerül a gyereke elé az asztalra. Kénytelen pakolni “lunch”-ot, tizórait és uzsonnát vagyis snack-et. A snack országában élünk.
Mi van a lunchboxban, avagy rémségek kicsiny tárháza. Sajnos itt sem jobb a helyzet tisztelet a kivételnek. (Köszönöm) Nemcsak mint szülő, hanem mint szorgos pedagógus is nézem a “lunch”-ot naponta.
Rémálmom a “gyerek ennivaló” kategória. Amit épeszű felnőtt nem fogyaszt, mégis adja a gyerekének… Külön iparág van a gyerekételek fabrikálására. Szoros ősszefogásban a médiával.
Álljon itt egy lista, teljesség igénye nélkül,

Minden gyerek nyúl érte a boltban, lásd címke. Nemcsak felismerhetetlenségig feldolgozott, gyanús csirkedarabokat hanem pl BPA-t (műanyagokban található Bisphenol A)-t is tartalmaz. Nyitáskor azonnal megcsap a tartósítószer “aromája”.

Szeretett rajzfilmhős itt is megtalálható a csomagoláson. Az “Annieʼs” brand organikus és kicsit hippi logója erős konkurrenciát jelent a Kraft cégnek.


Csemege a sajtrúd, ez pl a mozzarella sajt teljes kicsúfolása.
Kell persze zöldség is a kiegyensúlyozott étrendbe.
Ezek zöldség rudacskák es chipszek, krumpli, paradicsom es spenót! Ízre és szagra teljesen sültkrumplira emlékeztetnek. Ujjaim sósak és zsírosak utána.


És ha mindez még nem volt elég magas cukortartalmú ebéd, jöjjön a desszert. Megnyugtatásul 100 kalóriás adagolásban:
Innivalónak kapható millió féle édes lé:
Kész is vagyunk. A jóllakott csemete ezután igen élénk: csodálkozunk is rendesen mennyi a hiperaktív, figyelemzavaros gyerek. Ezen kórképek orvoslására szerencsére már alapos terápiák és gyógyszerek állnak rendelkezésre. Ebéd után nincs csendespihenő, nemhogy alvás, óvodáskorban sem. Mehet tovább a “munka”.
Mit tehetek, ha ez “nem megy le a torkomon”? És ha azt sem akarom hogy a gyerekemén lemenjen?
Főzök meleg vacsorát minden este. Előre megtervezett heti menü alapján, különösen ügyelve arra, hogy pakolható, másnapra csomagoljató legyen. Egyik konyhai fiókunk tele van dobozokkal, konténerekkel, termosszal, amiben a leves és különböző tészták, köretek melegen tarthatók. Nem beszélve arról, hogy nem hagyunk magunk után annyi szemetet, eldobandó csomagolóanyagot. Nagy vívmány volt az osztályban a mikrosütő beszerzése. (Persze van aki ezen is felszisszen…) Kedvére melegítheti ételét benne mindenki. Kiadagoljuk a tejtermék, zöldség, gyümölcs, édes és sós snack arányát. A legjobb megoldás pedig, ha a gyermekkel közösen “rakom a lunch”-ot.
Kicsit korábban kell ugyan felkelni hozzá, de úgy tűnik ez nem probléma, emlékeztetőt is kapok róla:
“Ébressz fel korán. Minimum 6:00, maximum 6:00 -kor!”
Csodák csodájára meg is eszi amit kiválasztott.
.

