Nagyanyám kemény asszony volt, anyám szerint inkább olyan, mint a pokróc. Persze nem mindig, és nem mindenkivel, de megvolt az a tulajdonsága, hogy nem fogta vissza magát, kimondta amit gondolt, akkor amikor gondolta. Engem imádott, egyetlen lány voltam a családban, a fiainak is mind fiai születtek, így megbecsülte később anyámat is, azt a menyét, aki képes volt végre egy lány unokát szülni, még akkor is, ha először csak annyit mondott rólam: hát, ez úgy néz ki mint egy macska.

Aztán persze szerette volna, ha szalagot köthet a hajamba, vagy nem rúgom le rögtön a lakkcipőm orrát, de talán annak is örült volna, ha a nyári estéken nem benzines vattával kell lesikálni rólam a sok szurkot, ami a villanypóznáról, vagy a megolvadt aszfaltról ragadt a talpamtól kezdve a hajamig mindenhova. De sajnos nem volt szerencséje, vadóc kislány voltam, se szalagokról, se lakkcipőről nem akartam hallani.

Mama pedig nem akart hallani a barna kenyérről: hát kisjányom, ettem én az életemben annyi rossz barna kenyeret, hogy most inkább enném a fehéret, azt a barnát meg egyétek ti, ha akarjátok. De hasonlóan beszélt a csicsókáról is: biztos van aki megeszi, mi is ettük a háborúban, de ha nem muszáj, akkor a moslékba se tenném bele, úgy nem kell fölöslegesen vesződni a kiásásával.

Őt nem lehetett meggyőzni ilyen városi legendákkal, hogy a csicsóka egészséges, szinte már gyógynövény, meg segít a szervezetnek az öngyógyító folyamatok beindításában… Ha tetszik, mi megehetjük, de ő inkább a krumplira szavaz, esetleg a rizsre, ha krumpli nincs. Úgyhogy a csicsóka amolyan úri huncutság maradt minálunk. Pedig finom, annak ellenére is, hogy egészséges. Kolbásszal meg még finomabb, így már nem is olyan bio izé, amit mindenki gyanakodva méreget a tányérjában. Hogy mi ez? Leves kolbásszal, edd meg!

Hozzávalók:

1 kg csicsóka
2 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
só, bors
2 ek reszelt gyömbér
1 szál füstöltkolbász
1 nagy csokor petrezselyem

(ha van átszűrt húsleves, akkor víz helyett azt használok)

A csicsókát megmosom, megpucolom, és újra megmosom, végül felkockázom. Nagyon homokos, és általában macerás pucolni, ezt be kell hogy valljam, de megéri. A hagymát karikákra vágom, és megfonnyasztom a vajon, majd ráreszelem a fokhagymát is. Rászórom a csicsókát, fűszerezem sóval és borssal, és felöntöm annyi vízzel amennyi ellepi. Mikor forrni kezd, belereszelem a gyömbért, és hagyom forrni pár percig. Pillanatok alatt megpuhul! Botmixerrel pépesítem, ha kell adok hozzá még egy kis folyadékot.

A kolbászt felkarikázom, és egy serpenyőben megsütöm. Tálalásnál a levesbe teszem a kolbászt, meglocsolom a saját zsírjában, és sok petrezselymet szórok rá.

Néha teszek bele egy kevés fehérbort, de nem mindig.

A gyömbértől kellemesen csípős, de friss leves lesz a végeredmény, a kolbásztól pedig olyan nagymamásan otthonos. Majdnem, mint a Facebook!