Gyakran járunk Mádra, főleg ősszel, ugyanis ott terem a kedvenc szilvám, az egyik utcában, és muszáj figyelnem, hátha kinő egy kis csemete az öreg fa mellett, amit vihetek is haza. Eddig vagy nem nőtt, vagy más is rájár a remek szilvára, és figyeli a kis magoncot.
Nem Toscana, Mád! |
Tegnap a Gusteau-ban ebédeltünk, ami Mád új étterme, a tulajdonosok megnevezése szerint Kulináris élményműhely. Nem túl gyakran írok ebben a blogban éttermekről, de ez alól a Hegyaljai vendéglők kivételt képeznek. Úgyhogy mindenképp itt a helye a Gusteau-nak is, főleg, hogy komolyan elkápráztattak. Bevallom, gyakran úgy vagyok a falusi helyekkel, hogy ha egy füzetben pontoznám, akkor mindig elnézőbb, bőkezűbb lennék velük, mert ott motoszkálna a gondolat a fejemben, hogy elnézőbb legyek, hiszen nem lehet könnyű jó séfet, alapanyagot, felszolgálót, stb. találni.
Hát itt nem kellett elnézni semmit, a kifejezetten a Szent Tamás borokhoz készített ételek tökéletesek voltak. Az ebédet egy borkóstolóval kezdtük a pincében, ahol ifjabb Szepsy István mutatta be a 2010-es hordómintákat, majd az étteremben folytattuk a kóstolást, ahol a 2009-es borok mellé készült fogásokkal egészítették ki a borokat. Figyeltem az asztaltársaim reakcióját, senki meg se tudott szólalni a gyönyörtől, egyedül a vajbabbal volt valakinek problémája: túl édes. Mármint a bab maga, és nem a belőle készült étel 🙂 Nagyobb bajunk soha ne legyen!
A pince gyomrában |
Több helyen írtam már, hogy az az álmom, hogy Magyarországon minden borvidéken legyen legalább egy jó étterem, ahol nem csak vacsorázni lehet, hanem képesek a borhoz főzni. Jelentem, Tokaj-Hegyalján már két ilyen is van (a másik a Sárga borház) , úgyhogy tessék beülni az autóba is levezetni. Két óra mindössze!
Na de vissza a Gusteau-hoz. A legtöbb alapanyag helyi, olyannyira, hogy a tulajdonosoknak ötven kecskéjük legel a szőlőtőkéktől nem messze, de van négy marhájuk, és erdejük is, ahol a vadakat lövik.
Első alkalommal voltam itt, de kedvenc hegyaljai felszolgálónkat Dénest találtuk az ajtóban, úgyhogy rögtön otthonosan éreztük magunkat. Dávid fiam már úgy is hiányolta, nem tudtuk hova tűnt a régi helyéről.
Leírom menüt, nem azért, hogy bárki éhen haljon munka közben a számítógép előtt, csak azért, hogy érezzétek a stílust.
Ez volt az egyik kedvencem |
Szent Tamás Középhegy félédes 2009
LIBAMÁJ TERRINE KALÁCCSAL, CSIRKEMELL FILÉVEL ÉS ZÖLD ALMÁVAL
Szent Tamás nyulászó hárslevelű 2009
VAJBAB VELOUTE KAPROS TEJFÖLHABBAL ÉS PAPRIKAOLAJJAL
Szent Tamás mád furmint 2008
LASSAN FŐZÖTT TOJÁS. HÁZI TÉSZTÁVAL ÉS ZÖLDFŰSZERES KECSKESAJTTAL
Szent Tamás tercze furmint2009
KONFITÁLT SZÜRKEHARCSA, HALÁSZLÉ MÁRTÁSSAL ÉS TÚRÓGOMBÓCCAL
Szent Tamás Szt.Tamás furmint 2009
KEMENCE BEN SÜLT KAKUKKFÜVES KECSKECOMB, KONFITÁLT LAPOCKÁVAL ÉS LECSÓVAL
Szent Tamás 3909 Késői Szüret 2009
VAJASKEKSZES MANDULÁS SÜLTFAGYI ASZALT ÉS SÁRGABARACK RAGUVAL
Újra csak azt tudom mondani, hogy gyertek Tokaj-Hegyaljára! Jó lesz! 🙂 Egyre jobb!