A mádi zsinagóga

A legszebb Tokaj-hegyaljai zsinagóga. Nem kell sokat kutatni annak, akit érdekel, hogy miért is telepedtek meg a zsidók Mádon. Természetesen a szőlőkereskedelem miatt. Az első zsidók 1726-ban érkeztek Mádra. Húsz évvel később még csak 13 zsidó család él t ott, de1851-ben számuk már 800 fő volt. 1771-ben már biztosan volt rabbija a községnek, tehát zsinagógája, vagy imaháza is biztosan. A ma is álló zsinagóga pedig 1795-ben épült. Később elemi iskola és nagyhírű jesiva is épült mellé. Ekkoriban még törvény tiltotta a zsidóknak, hogy a vallási épületeket közvetlenül az utca vonalára építsék, ezért is kell az alsó utca felől száz métert felsétálni a zsinagógáig.

A zsinagóga építését két gazdag család, a Brener és a Teitelbaum testvérek finanszírozták, akik mint borkereskedők telepedtek le Mádon. A régi zsidó törvények szerint a nők, a gyerekek és férfiak hordták a köveket a környező hegyekből és bányákból az építkezéshez, hogy idegen kéz ne érintse őket. A földszinti térben 130 férfi foglalhat helyet.  

A II. világháború után a zsinagóga elvesztette eredeti funkcióját, nem volt aki imádkozzon benne. A zsinagógát és a rabbiházat a telekkel együtt tanácsi „kezelésbe” vették. A rabbiházban lakásokat alakítottak ki, de a zsinagóga épületét az enyészetnek hagyták. A könyveket és a bútorokat elégették, ami mozdítható volt, ellopták. A falakon kívül nem maradt semmi. Az épület ázni kezdett, a teteje bedőlt. 1978-ban az épületen állagmegóvási munkákat végeztek, vagyis elhordták a romokat, a megcsúszott falat megtámasztották, a beszakadt boltozatokat pedig újjáépítették. Az ezredfordulóra az épület állapota vészesen leromlott. A New York-i World Monumnets Fund Jewish Heritage Grant programja kezdeményezte a zsinagóga feltárását, így a tulajdonos a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot megbízást adott a  rekonstrukció megtervezésére. A munkálatok 2000-ben kezdődtek meg. A gyönyörűen felújított zsinagógát végül 2004-ben adták át.

Híres mádi rabbik voltak:

Schwartz Ábrahám, (Júda Léb Hakohen, Kol Arje) 1824-ben születetett Mádon. 1861-ben beregszászi, 1881 mádi rabbi lett, és itt élt 1883-ban bekövetkezett haláláig.

Schwartz Naftali rabbi 1846–1886 között élt Mádon.

Winkler Mordecháj (Mordche Leib, Levusé Mordecháj1845-ben született Lepontovicon, akkori Nyitra megyében. 1899-ben lett Mád rabbija. Hatalmas tekintélyű ember volt,  messze földről jöttek hozzá a jesivába tanulni. A jesiva ma is látható, a zsinagóga alatt a rabbi házával egybeépülve található.  

Ehrenreich Chajim Cvi 1937-ig volt Mádon rabbi. 

A mádi zsidóság:

A 19. századra a zsidó lakosság meggazdagodott, vagyonosodott. Legtöbben a borszakmában dolgoztak, de részt vettek a helyi és az országos politikai életben is. Az 1848-49-es szabadságharcban a zsidók Kossuth oldalán álltak. A mádi zsidóságáról feljegyezték, hogy 300 forinttal járultak hozzá a szabadságharc támogatásához. A Neuman család egyik fiáról aki később nevét Újfyra magyarosította, feljegyezték hogy Kossuth táborába állt, és a szabadságharc leverése után követte Kossuthot az emigrációba is.
Az 1930-as évek elején emelt I. világháborús emlékművön 12 zsidó nevét találjuk. Az 1935-ben megnyílt mádi polgári kaszinóban a zsidókat is szívesen látták, akkoriban még elkerülte a falut az antiszemitizmus. 1940-ben, az első deportálások idején elvittek Mádról három családot. Egy év múlva újabb tizenöt családot akartak elhurcolni, de ez annyira megrázta a mádiakat, hogy kiálltak a zsidókért, így végül maradhattak. De 1941-től már munkaszolgálatra vitték zsidó fiúkat Mádról is. 1944-ben itt is beindult a megsemmisítő gépezet: sárga csillag, gettó, deportálás.
1944-ben pészah után a zsidókat a zsinagógába zárták. Három napig voltak ott, majd Sátoraljaújhelyre, a központi gettóba szállították őket, ahonnan három csoportban vitték őket Auschwitz felé. A 230 zsidóból mindössze 30-an maradtak életben.
1947-ben hozták létre az új hitközséget, de 1956 után már csak három család maradt a faluban. Az utolsó mádi zsidó 1994-ben halt meg.