Megpróbáltam egy posztban összehozni Stahl Juditot jobbra szomszéd Pista bácsival, de hiába erőlködtem, nem sikerül. Pedig kb. így képzelném Juditot is, amikor belép a házunkba.
Sikerült találkoznunk a jobbra szomszédunkkal, akit alighanem Pista bácsinak hívnak, de olyan sok információt zúdított öt perc alatt a nyakamba, hogy a neve a feledés homályába merült. Nem baj, fogunk még találkozni, és akkor jobban figyelek.
Történt, hogy csörgött a telefonom, hogy azonnal jöjjek haza, mert megérkezett a szomszéd, és szeretne bemutatkozni. Meg is ismerkedtünk gyorsan egy eszméletlen helyes szüleim korabeli házaspárral, ahol a férj tíz perc alatt mindent elmondott a házunkról:
Gyerekek, az első legyen, hogy kicserélitek a tetőt. De ha azt nem akarjátok, a tetőn a palát.
Teljesen igaza van, ez lesz kb. az első, ha egyszer ilyesmire adjuk majd a fejünket, de addig is az ereszcsatornával kezdenénk gyorsan valamit, az ugyanis nincs.
Pista bácsi át is jött hozzánk, gyorsan körbevezetett minket a házunkon:
Ez itt a fürdőszoba, jó régi, ideje lesz felújítani. Mellette ez volt a kamra, nem sokat változott. Ez a konyha, itt pedig ez a három a szoba. Jó, hát, lesz mit csinálnotok, de legalább nem unatkoztok majd, igaz?Szóljatok mikor jöttök legközelebb, megpróbálok én is lejönni, hogy kicsit beszélgethessünk, most rohannom kell, várnak a vaddisznók.Jaj, van a kertünk végében egy cseresznye fa. Tudjátok mit?! Gyertek inkább át, megmutatom.
Átmentünk.
Itt a létra. Szedjétek le a cseresznyét, aztán a létrát állítsátok vissza ide. A kulcsot pedig adjátok le oda. Sziasztok, mostmár tényleg mennem kell!
És elviharzott ahogy jött. Eszméletlen jó fej volt, örülünk, hogy ilyen a jobbra szomszédunk.
