Édesem, ma megálmodom, holnap megsütöm!

Minidig is irigyeltem az amerikaiakat, hogy egy klassz történetből egy még klasszabb filmet tudnak forgatni, amiért persze tuti Oscar-díjat kap a főszereplő, de azért mi nézők tudjuk, hogy a valódi sztár az, akiről a film szól. Remélem nemsokára a Preziről is születik ilyen film, vagy Márk Szonjáról, aki szerdán nyitja meg első cukrászdáját Édesem néven a Millenáris mellett.
Nekem most Szonja a hősöm, a példaképem, a nő, aki meglépte, amire mind vágyunk. Vigyázat, közhely következik: megvalósította az álmát. Nem elég, hogy újságíróból képzett cukrász lett, és egy nagyon menő cukrász blogot indított, de elment egy étterembe cukrászként dolgozni, és most megnyitotta saját cukrászdáját, amit persze a blog után egyszerűen Édesemnek nevezett el.
Kislány koromban én is álmodoztam arról, hogy lesz egy cukrászdám, persze olyan, ami egyben állatorvos rendelő is, mert két dolog érdekelt igazán, a beteg, rászoruló állatok, és a sütik, de már akkor láthatta aki értett hozzá, hogy a cuki vonal csak inkább álom, mert nem igazán a sütemények megálmodására koncentráltam a kis jegyzetfüzetemben, hanem a berendezésre, a poharak és tányérok színére és számára, illetve a szépen megrajzolt Eszter cukija feliratra és névjegytervre. Na, ezért lettem én később nyomdász, és nem cukrász.
Szerintem így érdemes nekilátni valaminek, mint ahogy Szonja teszi.
Előbb beleszeretünk valamibe, aztán elmélyedünk benne, utána sokat tanulunk róla, és közben persze műveljük is a választott szakmánkat. Magyarország, a papírok hazája, így elmegyünk, szerzünk róla bizonyítványt, és közben igyekszünk továbbra is imádni a hobbinkat, ami már a szakmánk is. Közben folyamatosan blogolunk a dologról, így alapozva meg a bizalmat a jövőbeli vásárlóinkban. Mikor már kellően nagy a rajongóink száma, végre elhisszük, hogy megy ez nekünk. Aztán ráerősítünk a szakmai tudásunkra még jobban, végül veszünk egy nagyon nagy levegőt, és belevágunk. Megnyitjuk a saját cukrászdánkat. 
Szonja mind meglépte a fentieket, és én nagyon drukkolok neki, illetve nekik. Mert azt mind tudjuk, hogy egy ilyen álmot nem lehet egyedül álmodni. Kell hozzá egy szuper család, jófej gyerekekkel, megértő és segítőkész férjjel, aki még a barista szerepére is hajlandó. 
És bár nekem semmi közöm a sikerhez, azért mégis nagyon büszke vagyok Márk Szonjára, és az Édesemre. Éljenek a bátor nők, a támogató férjek, a tehetséges vállalkozók, az emberek, akik mernek váltani, és hajlandóak sokat dolgozni és tanulni az álmaikért! Kívánom magunknak, hogy sok-sok ilyen álom váljon valóra, mert ezektől lesz jobb a világ. És finomabb. És édesebb.

Készítettem egy rövid interjút Szonjával, olvassátok szeretettel, és találkozunk az Édesemben!

Melyik az olvasók kedvence a blogról?

Dizájnról?