Fűszer és Lélek

Íróblokk

Esze Dóra írása:
azembert lefoglalja az élet, általában temérdek írói ötlet sok kispasztellszikrája pattog a fejében, sajnos mégis az az érzése, a világ mindenideje kevés volna papírra vetni őket. De semmi nem garantálja, hogy amikorvégre le tud ülni, ne ütközne teljes testtel abba a betontömbbe, amelyetegyszerűen csak íróblokk néven emleget a szakirodalom.
Ilyenkorérti meg az ember, mit nem bírtak a nagyszülei a kortárs képzőművészeten. Betontömb,basszus. Nézni is tereh. Ő sajnos nem sértődékeny, áll az ember újtábanbüszkén, tántorítatlanul. Gondoltam, összeszedek néhány praktikát. Némelyikmegtörtént eseten alapul!
Alegbarátibb íróblokk a külső akadály. Az úgynevezett hétköznapi valóságeze-aza, gócpontja, elintéznivalója. Az ilyesmi őszintén szólva még jól isesik. A nullkaraktert számláló Word dokumentum háttere vakít, mint a símező,ehhez képest pezsdül a vér, ha meg kell oldani egy feladatot. Sétát kér akutya, baráti krízis üt be, focizni hívnak a gyerekek, össze kell állítani egylegóhelikoptert, vagy egyszerűen az esti kihívásokhoz érkeztünk. Ilyenkor nelegyen lelkifurdalásunk. Kifejezetten jólesik időről-időre kiszakadni a monotonbillentyűrecegtetésből, ki hányhatna a szemünkre egy pici szünetet?
Ha azérzelmeinben, a lelkiállapotunkban van a blokk, például félünk attól, hogyrosszat írunk, az nagyon csúnya önbüntetés. És nem is fair. Ugyanis minden elsőváltozat vacak. Az a dolga. Nyuogdtan tegyük ki ezt egy post-iten a falra ésolvassuk el nyolcszor még az első bekezdés elkészülte előtt. Ha kilencedikresem jutunk túl az elakadáson, folyamodjunk egy másik tipphez.
Csak aduguláselhárító munkájához tartozik hozzá szervesen a blokk. Tegyük ki ezt egy másikpost-iten a falra és olvassuk el addig, amíg égnek nem áll a hajunk. Rémidegesítő gondolat, sántít is, ennél még az is jobb, ha capslockban írt rövidmondatokkal és felkiáltójelekkel töltjük meg az oldalt. Azt legalább holnapkihúzzuk.
Olvassukmagunkat. Határozottan tud nekünk menni ez a mesterség. Ott áll feketén-fehéren.
És néhamég egész formás szövegek is kirepültek a kezünk alól.
Írjunkszándékosan pocsékul. Hozzunk létre súlyosan, veretesen, maccra felcsavartansatuborzasztó szövegrészletet. Ez a módszer csodákra képes.
Írjuk mega szöveget úgy, ahogy tudjuk, és ne nézzünk rá 24 órán át.
Vigyükel a főszereplőnket nyaralni. Amikor visszatér, mintha ki lenne cserélve. Mi is.
Kapcsoljukki a zenét, zavarja az ötletek szabad folyását.
Kapcsoljukbe a zenét, hihetetlenül megkönnyíti a gondolatok áramlását.
Tornázzunk,végezzünk el egy comb- vagy popsiszekciót. Az is blokk. Legalább jóféle.
Nyomjunkle Minka Kelly killer body hasizomgyakorlatából húsz darabot. Ezen a linken kis görgetés után az ABS címszó alatt az áll, ereszkedjünk a földönkönyöktámaszra, nyújtsuk ki a lábunkat, forgassuk a törzsünket jobba-balra. Apulzusunk hálás érte, az biztos.
Egy óramúlva megint huszat.
Küldjükel otthonról a gyerekeket, csak láb alatt vannak. Mami dolgozik, ezt meg kellérteniük.
Hívjukbe a szobába a gyerekeket. A Homo Sapiens elsorvad érintés nélkül. Öleljük átés tartsuk őket a karunkban két percig. A szavakat most mellőzzük. Ha márvisítanak, forduljunk vissza a monitorhoz, és tegyünk egy próbát: a zajróláltalában eszünkbe jut valami.
Tartsunkfőződélelőttöt, két kavargatás között rohanjunk a szobába és toljunk belegalább öt sort. Ha tényleg sor az a sor, nem kell alkoholmentesnek lennie.
Mosogassunkel.
Tornáztassuka memóriánkat: dobjunk össze egy sárgabarackos linzert szigorúan fejből.
Ésírjunk, írjunk, írjunk.
25 dkgliszt – jó ötlet, ha a fele rizsliszt, fele low carb mix
15 dkgxilitol
20 dkgvaj
csipetsó
kéttojás
egycitrom héja reszelve
hat szemsárgabarack szeletelve
Axilitolt érzésre két részre osztjuk, a kisebbikkel megszórjuk a délutánra márlehetőleg tottyanósra szétcsúszott szelet barackokat. Hozzákeverjük acitromhéjat. A száraz összetevőkhöz az íróblokkban kimerült írók megolvasztjáka vajat, bár érett felnőttre valló csendben veszik tudomásul, ha egygasztroblogon ez lincshangulatot teremt. A liszthez keverjük a vajat és kéttojást, két kis cipót készítünk a tésztából és a hűtőbe helyezzük fél órára.Aztán az egyikkel kibéleljük a tepsit, ráhalmozzuk a gyümölcsöt, majd 1.sodrunk, 2. üres borosüveggel sodrunk, 3. tódozgatunk-fódozgatunk ráfedőréteget. Villával megszurkáljuk, szokás szerint kis lángon sütjük.
Kihagytamvalamit?

Ajánló

Saksuka

Lesz nyár idén is. Ez egészen biztos!
Onnan tudom, hogy valaki a házban napok óta minden este lecsót főz. Mi még várunk ezzel, mert egyenlőre csak rózsaszínűek a paradicsomok, de pár hét, és nálunk is legalább háromszor elkészül majd hetente.
Tavaly a nyári Stahl magazinba írtam egy “nemzetközi lecsóválogatást”, ami azóta fel is került a portálra. Mert közben az oldal komoly portállá alakult. Csekkoljátok, és készüljetek a lecsószezonra!
Nem mellesleg nemsokára itt a nyári Stahl magazin is, benne szokás szerint komoly gasztroblogger-receptgyűjtemény is, köztük 25 tőlem, és rengeteg más Zsófitól, Annától, vagy Évától. Na meg persze Judittól, de az ugye alap egy a nevét viselő magazinban.
Na, ennyit az önfényezésről.

Parmezános zöldbableves

Mindjárt itt a július, már csodálatos a piac! Van minden, amit csak zöldségben el lehet képzelni. Kedvencem a sárga és zöld hüvelyű bab, de olcsó a feketeribizli, a ribizli és a málna is. Minden nap kimegyek, és ha más nem, egy tálcácska gyümölcsöt veszek, az biztos.
Legújabb kedvencünk a parmezános zöldbableves, ami húsz perc alatt elkészül, ha a gyereket is befogjuk akkor meg pláne. Már pedig befogjuk, ugyanis elkezdte élvezni a piacolást, az illatokat és a zöldségek tapogatását. Jó jel, ebből előbb utóbb ínyenc fiatalember lesz, akárki meglássa!
A leves nem csak melegen, hanem langyosan is nagyon finom, igaz megint jön a hideg hétvége, talán nem is lesz szükség a hűtésre.

Hozzávalók:
1 kg sárga hüvelyű zöldbab
1 fej hagyma
2 ek vaj
10 dkg parmezán
1 dl tejszín
só, bors

A zöldbabot megpucoljuk, és háromcentis darabokra vágjuk. A hagymát felkockázzuk, és a vajon megdinszteljük. Rádobjuk a babot, a lereszelt parmezán kérgét, picit kevergetjük, majd felöntjük forró vízzel és megfőzzük. Sózzuk borsozzuk, kiszedjük a parmezán kérgét és eldobjuk. Leturmixoljuk, majd átszűrjük. Belekeverjük a reszelt parmezánt és felöntjük a tejszínnel. Sózzuk, borsozzuk, és már kész is. Tehetünk a tetejére petrezselymet vagy snidlinget.

A fényképezhetetlen sütemények miniszterasszonya

Esze Dóra irása
Szeretema kritikát. Ez bőven megfér azzal a több tucat masszív emlékkel, amikor mégigazán bele is haltam. Elevensége levesz a lábamról, és ez fontosabb, mint hogyhogyan esik, mindig rengeteget lehet belőle tanulni, ha nem is mindigtematikusan. Szóval alapvetően hála a kemény szavakért.
Ezen aszívemnek oly kedves blogon nemrég, az epres cheesecake fotója kapcsán kaptamhideget és hideget. Ne kerteljünk, fotózásból rámfér a gyorstalpaló. Mondjukszerintem ez kivételesen épp egy elfogadható darab volt, szeretem ezt a vékony,bordó, hajlítható vágódeszkát, szeretem az eperírást, szeretem látni agyerekeim monogramját. Önös szempontok.
Ezekután te jó világ, mi vár rám, ha fotóval publikálom mai főszereplőnket. Nemtudom, más hogy csinálja, de az enyém konkrétan fényképezhetetlen. Csak addigmarad egyben, amíg a tepsi összetartja. Viszont az ember ezt szereti benne.Hogy omlik, omolva eteti magát.
Ráadásulgyorsan elkészül és különös gyengédséggel simítja ki az idegrendszert: most avilág egyik legmenőbb dolga a pazarlást kiváltó kreatív felhasználás, nem? Hogyvan kijárat, ha már senki nem hajlandó megkenni és megenni a péksüteményt? Irtómegnyugtató érzés.
Cukormentesmáglyarakás
2többnapos, mondhatni beletörődve kallódó zsömle
2 tojás
4 tkxilit
magvak –nálam kesu, szeletelt mandulabél – és mazsola, összesen egy marékkal
4 tkcukormentes dzsem
¼ lkókusztej
50 g vaj
kevéskezsemlemorzsa
10-15szem mirelit szeder
1 banán
Ebből a receptből indultam ki. A zsömlét felszeleteltem. A kivajazott-zsemlemorzsázott tepsihezaz első műveleten már túlestem, amikor észrevettem, hogy nincs itthonzsemlemorzsa. Előkaptam a botmixert, és néhány szeletke zsemléből megoldottam,rászórtam a vajrétegre. A maradék vajat megolvasztottam. A tojássárgájátkivilágosítottam 2 teáskanál xilitollal, felforraltam a kókusztejet,összekevertem a tojássárgájával és ráöntöttem a zsömledarabkákra. Megforgattambenne, hogy minden darabot érjen, azután belesimítottam a tepsibe a felét. Aréteg tetejére karikáztam a banánt, szórtam a magvakat és a mazsolát,illesztgettem a fagyott szederszemeket, majd elhelyeztem rajta a maradékzsömlemasszát, azt tetéztem a lekvárral. Kettes fokozaton kezdtem sütni. Közbenkemény habbá vertem a fehérjéket, hozzákevertem a maradék 2 teáskanál xilitolt.Fél óra után rákanalaztam a süteményre a habot, egy egész kicsit lejjebb vettema hőt és még negyedórát sütöttem. Kinyitottam a sütő ajtaját, elzártam alángot, a forró máglyarakás pedig elégedetten nézett szét a világban. Azon semsértődött meg, hogy Petinek ez jutott eszébe róla: „Mama, szerintem hagydezeket a különleges dolgokat. Jó nekünk a csokitorta.”
Életimádatfelső fokon
Kapcsoljunkmediterrán üzemmódba
Emlékszem,nekem kicsi koromban el kellett magyarázni azt a kifejezést, hogy a szomszédkertje mindig zöldebb. Utólag megértem magam, mert tudom, a mondásban valójábana kert a leglényegtelenebb momentum. Egy tipikus szemléletről azonbanfájdalmasan sokat árul el.
Noha nemáldott jó magyar közmondásról beszélünk, az áldott jó magyar irigységetmindannyian felismerjük benne, mert tudjuk, mi az. Pedig simán élhetnénknélküle. Boldogan lehetséges, hogy vagyunk mi is olyan vitézek, mint akárkimellettünk a sorban, de magunkon meg sem látjuk a jót. Vagy csak nem hisszükel, hogy sóvár lemondásunk tárgya bennünk épp annyira piacképes és másokelismerésére méltó. És bár az irigység nagyon csúnya érzés – minden bizonnyaltényleg sárga –, valamivel vigasztalódnia kell az embernek, ha már másnakjutott a fényesebb szőrű, hangosabban csörgő játékmaci.
Az egyikvezető szociológiai hangadó vállalat nemrég közzétett egy kutatást. 2011-benminden tizennégy magyar felnőttből egy tartósan külföldre szeretne költözni.Teljesen logikusan hangzik – ugyanakkor az is, hogy a magyar lakosság körébenlegalább két nemzedékben még mindig elevenen él az a keserű reflex, amelyet azátkosként emlegetett történelmi éra tapasztalatai tettek valóságossá. Évtizedekteltek úgy el, hogy a külföld, mint olyan szemernyivel sem volt elérhetőbb aJános vitéz Tündérországánál.
Kezdjükott, hogy az ember, ha közép-európainak született, nem kapott útlevelet. Aztán,ha kapott is, háromévente. Továbbá a háromévente megejthető utazáshoz hetvenegész dollárt válthatott ki, efelett minden cent rendőrségi ügynek számított.Végül pedig, és ez volt a valódi büntetés, ha egyszer kiszabadult, mit látott?Hogy még a csapból is Milka csoki folyik, hogy a hivatalok működnek, hogy aszolgáltatások valódiak, hogy kedvesek az emberrel az üzletekben, hogy egy alsóstanítónéni olyan verdával szaladgál, amilyennel itthon még a butikosok sem. Haa szerencsétlen keleti turista nem ötvenhatos rokonát látogatta meg, ha nemvágta át a határőröket dugivalutával, akkor számára a nyugati út olyan volt,mint amikor a börtönlakókat elviszik egy körre, de cabrio rabomobilban:kocsikáznak egyet ott, ahol minden nélkülük történik meg. Viszont kiválókilátásuk nyílik az úgynevezett életre néhány perc erejéig.

Jobbra szomszéd, vagyis Pista bácsi


Megpróbáltam egy posztban összehozni Stahl Juditot jobbra szomszéd Pista bácsival, de hiába erőlködtem, nem sikerül. Pedig kb. így képzelném Juditot is, amikor belép a házunkba.
Sikerült találkoznunk a jobbra szomszédunkkal, akit alighanem Pista bácsinak hívnak, de olyan sok információt zúdított öt perc alatt a nyakamba, hogy a neve a feledés homályába merült. Nem baj, fogunk még találkozni, és akkor jobban figyelek.
Történt, hogy csörgött a telefonom, hogy azonnal jöjjek haza, mert megérkezett a szomszéd, és szeretne bemutatkozni. Meg is ismerkedtünk gyorsan egy eszméletlen helyes szüleim korabeli házaspárral, ahol a férj tíz perc alatt mindent elmondott a házunkról: 
Gyerekek, az első legyen, hogy kicserélitek a tetőt. De ha azt nem akarjátok, a tetőn a palát. 
Teljesen igaza van, ez lesz kb. az első, ha egyszer ilyesmire adjuk majd a fejünket, de addig is az ereszcsatornával kezdenénk gyorsan valamit, az ugyanis nincs. 
Pista bácsi át is jött hozzánk, gyorsan körbevezetett minket a házunkon:
Ez itt a fürdőszoba, jó régi, ideje lesz felújítani. Mellette ez volt a kamra, nem sokat változott. Ez a konyha, itt pedig ez a három a szoba. Jó, hát, lesz mit csinálnotok, de legalább nem unatkoztok majd, igaz?
Szóljatok mikor jöttök legközelebb, megpróbálok én is lejönni, hogy kicsit beszélgethessünk, most rohannom kell, várnak a vaddisznók.
Jaj, van a kertünk végében egy cseresznye fa. Tudjátok mit?! Gyertek inkább át, megmutatom.
Átmentünk.
Itt a létra. Szedjétek le a cseresznyét, aztán a létrát állítsátok vissza ide. A kulcsot pedig adjátok le oda. Sziasztok, mostmár tényleg mennem kell!
És elviharzott ahogy jött. Eszméletlen jó fej volt, örülünk, hogy ilyen a jobbra szomszédunk.

Szezámmag minden formájában

A szobafogságnak is van haszna, régen volt ennyi időnk kettesben. Ki is használtunk, keveset ettünk, sokat ittunk, és mégtöbbet beszélgettünk. Éljen a nagymama, aki bevállalja az unokát!
Az történt, hogy szombaton hivatalosak voltunk egy buliba, ami vacsorával kezdődött volna, de már ötre vártak minket. Úgy tűnik, méh hozzá kell szoknom ahhoz, hogy az Oktogonon lakni nem mindig azt jelenti, hogy felpattanok a hatos villamosra és bárhol két perc alatt ott vagyok, hanem azt is, hogy nem tudok kimenni a kapun, mert éppen háromszázan zsidóznak és buziznak a kapunk előtt és le van zárva a tér. 
Így tehát itthon maradtunk, és íróasztalt szereltünk, közben borozgattunk és tulajdonképpen egész jól elvoltunk, amikor azt hallottam, hogy valaki valamit magyaráz az ablakunk alatt. Hősként azonnal megkértem a férjem, hogy nézze meg, hogy ki az és mit akar. Csakhogy az ablakban és az ajtó előtt nem állt senki. Én ennek ellenére hallottam, hogy valaki hallózik, és jónapotkívánokozik, úgyhogy a ház urának háta mögé bújva felmerészkedtünk az emeletre. A teraszon egy fickó állt, ijedt képpel bámult minket, mi őt, majd közölte, hogy ő a tetőkön át menekült, mert lent balhé van, a külföldieket is verik, és nagyon megijedt, viszont közben rájött, hogy lemenni a tetőkön keresztül már nem tud, vagy mi kiengedjük az ajtónkon, vagy nem tudni mi fog történni, de ő a teraszunkról nem mozdul. 
Tehát ott álltunk egy félig meddig betörővel, akit kiengedtünk, és az üres hűtővel, plusz a vacsorameghívással. Olyan ideges lettem, hogy éreztem ezen csak egy pálinka segíthet de az se volt itthon, találtunk viszont Unicumot. 
Gondolom sokaknak nem kell részleteznem milyen is éhgyomorra feleseket bedobálni, de a lényeg az, hogy fél óra múlva az idegességnek nyomát se éreztük, viszont a vasszöget is megettük volna.
Volt itthon paradicsom, fagyasztott darált marhahús, fél camembert sajt, szezámmag és szezám paszta (tahini), mindenféle zöldfűszer, hagyma és fokhagyma. 
Végül ebből lett vacsora, és egy palack vörösbort is felbontottunk, úgyhogy végül nem mentünk sehova, viszont hajnalig beszélgettünk a teraszon. Jó volt. Legalábbis minden rosszban van valami jó, és ez már hivatalos.
Szezámos kebab:
50 dkg darált marhahús
1 nagy fej hagyma lereszelve
5 gerezd fokhagyma lereszelve
1 csokor petrezselyem apróra vágva
1 ek szezámmag
1 ek szezám paszta
1/2 camembert sajt apró kockákra vágva
só, bors
A szezámmag kivételével mindent összegyúrtam, és fél órára a hűtőbe tettem. (Na jó, rögtön megformáztam, mert éhen akartunk halni.) Szezámmagba forgattam, és olajon megsütöttem.
Mellé a negyedekbe vágott olajjal, ecettel, mentával és koriander zölddel megszórt paradicsomot ettük.

Ajánló

Nem az első ajánló itt a Fűzeresen, nem is az utolsó.
Most a Stahl.hu oldaláról lesz szó, ami végre valódi gasztró szájttá változott, méghozzá Judit blogjával.
Azt meséltem már milyen Juditnak dolgozni? Most elmesélem, ha már ő is ilyen szókimondó, mint ebben az Országos fagyiversenyt

Szörnyű sok húst eszünk!

Egy átlagos magyar évente közel hetven kiló húst eszik. Ez számomra brutális mennyiségnek tűnik, pedig egyáltalán nem vagyok vega. Közel húsz dekát jelent naponta. Természetesen ebben benne van a feldolgozott bőrkétől kezdve minden (vagyis a rossz minőségű párizsi és a virsli is), de akkor is nagyon sok. Mi hetente kétszer eszünk húst főétkezés formájában, de Gábornak szoktam csomagolni is napközbére a szendvicsbe vagy a tortillába.
Ezt a hatalmas mennyiséget elő kell állítani valahol, és remélem senki lelkébe nem tiprok bele azzal, ha elárulom, hogy ezek a helyek bizony a húsgyárak. Hatvan nap alatt hatalmas melleket növesztő csirkék (sokan már csak a mellét hajlandóak megenni a csirkének), folyamatosan antibiotikummal etetett sertések, akiknek születésükkor levágják a farkát és később kihúzzák a fogukat, hogy ne tegyenek kárt egymásban a szűk helyen felgyülemlett agressziójuk miatt, hiszen a húsuk érték. Egyébként a fogkihúzást például törvény tiltja az EU-ban, ennek ellenére alkalmazzák, sőt, a hentesek egybehangzó állítása szerint a boltokban kapható húsok negyede legalább fekete vágásból származik, vagyis a telep ahol az állat felnőtt soha nem látott ellenőrzést.

Borozgatás melletti kis hétvégi vitánkra visszakanyarodva kicsit keresgéltem a guglin, és hús témában a következőket tudtam meg.

GfK ConsumerScan 2009-ben mért adatai alapján minden hazai negyedik-ötödik kosárban van valamilyen hústermék. Ha 100 kosarat veszünk alapul, 22-ben találunk feldolgozott húskészítményt. Tej a kosarak 12 százalékában van, ásványvíz 9-ben, mosószer pedig csak minden századikban található. Tízből 8 hazai háztartás vásárol friss húst, szárazárut, virslit, parizert, felvágottat, főtt sonkát és kenőmájast is egyszerre, de ha csak a legnépszerűbb kategóriát a tőkehúst nézzük egy év alatt a 4 millióból 3,8 millió hazai háztartásban vettek valamilyen tőkehúst, míg sonka 3,3 millió háztartásban került az asztalra.

Érdekes adat, hogy Magyarország sertés és marhahús importja egy év alatt több mint 40 százalékkal növekedett 2010-ben. Ez persze csak annyit jelent, hogy egyre kevesebb húst termelünk mi magunk, mert valamiért a magyar cégeknek nem éri meg ezzel foglalkozni, amikor külföldről olcsóbban is be tudják szerezni a multik.

A feldolgozott hús is hús a statisztika szerint, és sajnos még mindig páclével telefecskendezett sonkát vásárol a húsvéti őrületben a családok több mint fele. Pedig ha mindenki tisztában vele, hogy a sonka egyszerűen drágább kell hogy legyen, mint a szín hús, hiszen idő amíg pácolódik, majd idő amíg füstölődik, végül pedig idő, amíg szárad. Így hagyományos érlelésű, füstölt, hónapokig szárított, sertéscombból készült sonka egy kilójából száradás után körülbelül nyolcvan deka hús lesz. Igen, legalább húsz százalékot veszít a súlyából, tehát minimum húsz százalékkal drágább kell, hogy legyen. Legalábbis kéne, hogy legyen. Egy gyorsérlelésű kötözött sonkánál viszont érdekes módon egy kiló húsból a hozzáadott páclének köszönhetően 1,3 kg „sonka” lesz.

Visszatérve a csirkére, jó ha tisztában vagyunk pár fogalommal:

A free range azt jelenti, hogy a csirkének folyamatos kijárási lehetősége van szabadba, és legalább négy négyzetméter saját tere van, ahol „pihenhet”. Mindig eléri az etetőt és az itatót, és nem keverik kapásból az antibiotikumot a tápjához, csak ha valóban beteg.  Ezt a húsfélét kevesen engedhetik meg maguknak, legalábbis addig, amíg naponta húsz dekát akarunk enni belőle. Hetente egyszer már menne.

A biocsirke nem egyenlő a free range csirkével ugyanis a bio leginkább a takarmányozás módját szabályozza, vagyis az állatok nem génmanipulált gabonából készített tápot kapnak, és antibiotikumot garantáltan nem etetnek velük.

Továbbra is azt tartom megfontolandónak, hogy kevesebb húst együnk.
Ajánlom még olvasásra

Cseresznyés omlett tíz perc alatt

Anyu, vegyünk cseresznyét! Az osztályból mindenkinek van otthon.
Nem lehetek olyan gonosz anya, hogy ezek után nem veszek cseresznyét, pedig ki akartam húzni hétvégéig, hogy saját cseresznyéből ehessünk, az garantáltan bio, gondolom jó kukacos is lesz, de legalább tényleg a ropogós fajta. Vettünk is egy zacskónyit, az egyébként tényleg jóízű, de meglehetősen drága cseresznyéből, amiből vasárnap estére maradt egy jó maréknyi, és attól féltem hétfőre tönkremegy. Az áfonyából pedig valamilyen süteményt terveztem sütni, de mire felfigyeltem arra, hogy a dobozban már alig van, addigra el is dőlt a sorsa, megy a cseresznye mellé.
Omlettet idén úgy sem sütöttem se eperből, se málnából, ugyanis én ettem Dóra epres omlettjéből, a többiek pedig nem szeretik annyira, hogy az asztalra csapjanak, ha egyik évben kimarad.
Hozzávalók 2 omletthez:
15 dkg kimagozott cseresznye
1 marék áfonya
2 tojás szétválasztva
1 ek liszt
5 dkg olvasztott vaj 
1 ek porcukor
1 csipet só
A tojásfehérjét felvertem habbá a sóval. A sárgákat elkevertem a porcukorral, belecsorgattam az olvasztott vaj felét és belekevertem a  lisztet. Összeforgattam a habot a lisztes masszával.
Vajon sütöttem meg az omlettet. Akkor jó, ha az alja megsül, de a teteje még picit folyós.Beleszórtam a gyümölcs negyedét. Tálalásnál mehet is rá a másik negyed rész és kész is.

Észt lencse sólet

Íme a recept a szombati kóstolóról.
Sokan kérdeztétek, mitől észt. Az eredeti receptben hal volt belefőzve a lencsébe, de arra gondoltam, hogy azt kevesen ennék meg, így a halat kihagytam, de a tetejére főztem puliszkát. A puliszkát eredetileg tormalevélbe töltöttem volna, de nem sikerült a beszállítónak annyi tormalevelet venni, amennyire nekem szükségem lett volna, így csak felcsíkoztam, és belekevertem a puliszkába. Utólag gondolom, hogy Tibi bácsi vásárolta fel az egész magyar tormalevélkészletet, aki isteni töltött káposztát készített vele, és nehezen tudtam eldönteni, hogy a mentás töltött paprikája, vagy a kovászolt káposztás töltött káposztáját szeretem-e jobban. 
Ilyen visszatekintő posztban csak a szépről illik megemlékezni, így arról nem ejtek szót, amikor nem volt meg kaprigyümölcsöm…
Kaptunk viszont Dórával közösen délután is, és este is két segítséget szakácstanuló srácok személyében, akikkel annyira meg voltunk elégedve, hogy ha tehettük volna, egészen biztosan ösztöndíj emelést intéztünk volna nekik. 
Srácok, ti négyen! Fantasztikusak voltatok, nagyon köszönjük a munkátokat!
Délután Horkay András lepett meg minket egy üveg túlélő borral, ami szépen kisimította az idegeinket, este pedig Tibi bácsi szállított egy túlélő pakk Rosenstein kóstolót. Így, mire nyolc után elkezdtük kibontani a pezsgőket, igencsak jó kedvünk kerekedett, szinte már azt se éreztük, hogy leszakad a lábunk, de hát leülni nem akartunk.
És akkor jöjjön a recept:
Hozzávalók 10 főre
1 kg száraz lencse
3 friss babérlevél
2 kg hagyma
20+20 dkg vaj
15 dkg gyömbér
20 dkg kapribogyó
20 dkg kaprigyümölcs
3 dl tejszín
20 dkg magos dijoni mustár
só, bors
3 csomó újhagyma
2 csomó petrezselyem
20 dkg kukoricadara
1 liter víz
20 dkg reszelt parmezán
tormalevél
A lencsét a babérlevéllel annyi sós vízben, amennyi a végén is épp ellepi, megfőztem. Közben a vaj felén megdinszteltem a lereszelt gyömbért és a karikákra vágott hagymát. Belekevertem a lencsébe a mustárral és a kapribogyóval együtt. Tejszínnel lazítottam, sóztam, borsoztam. A petrezselymet és a vékony karikákra vágott újhagymát csak tálalás előtt, frissen kevertem a lencsébe.
A puliszkához felforraltam a sós vizet, és lassan, folyamatos kevergetés mellett beleöntöttem a kukoricadarát. Folyamatosan kevergettem amíg megfőtt, ekkor beleforgattam a maradék vaj kétharmadát és a sajtot. Ha lett volna, sokkal jobban illett volna hozzá valamilyen érett juh vagy kecskesajt. A langyos puliszkába kevertem a felaprított tormalevelet, majd vajjal megkent alufóliába csomagoltam, és behűtöttem. Ebből vágtam a karikákat a lencse tetejére, amit meglocsoltam pár csepp langyos vajjal, végül rátettem a kaprigyümölcsöt.
Csajpower

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!