Cider történelem

Olyan sokat írtam már a ciderről mostanában, hogy egyre több ismerősöm hozza szóba a témát, ha leülünk este beszélgetni. Van aki angliai, van aki franciaországi élményeiről mesél, de Györesz barátném annyira fellelkesedett az almában rejlő lehetőségektől, hogy úgy döntött borásznak tanul. Erre külön kíváncsi leszek majd, tud-e egyáltalán valami hasznosat tanítani a magyar szakképzési rendszer a gyümölcsborokról, vagy „csak” a szőlő borokkal foglalkozik. Valljuk be, túl nagy hagyománya nincs ennek errefelé. 

A magyar ciderivóknak a facebook-on is van egy jó kis közössége, még ciderrel készült recept is volt valamelyik nap, de ami a legfontosabb, mindig megosztják, hol lehet olcsóbban ciderhez jutni. Megéri csatlakozni, pl. ezért: 10 vásárolt 330ml-es WESTONS termék után ajándék:
1db pohár, 2db ugyanolyan termék, 2db Stowford Press Dry (tehát Dry!), amelyhez más formában nem lehet hozzájutni, mivel nincs forgalomban. Ajánljuk annak, aki szereti a kevésbé édeskés cidert, de annak is, aki szeretne most 10 üveg vásárlása után 14 üveget és egy poharat hazavinni.

De honnan is ered a cider? (Köszönöm a segítséget Lizának.)

Már az ókorban is… Igen, az ókori zsidók Shekar, a görögök pedig Sikera néven készítettek almabort, de legalábbis valamilyen erjesztett almalevet. Persze a Gallok és a Baszkok se maradhattak ki a korabeli ciderezésből: forró, erjesztett almalevet és forró, mézes, fahéjas vízzel leöntött almateát is itta. Ez utóbbi neve Phitarra volt.

A IX. században Nagy Károly elrendelte, hogy a sörgyárak gyártsanak alma és körtebort is a számára. Én is elrendelném, ha tehetném 🙂 A XIII. században Normandiában az almabor kezdte kiszorítani a sört és ekkortól csaknem ugyanannyi almabort adtak el évente, mint amennyi sört. Jó világ lehetett, kár, hogy a jégkockák „feltalálásáig” még várni kellett.

A XV. századtól kezdik külön almabor termelés céljára nemesíteni az almafákat.

1588-ban, Julien Le Paulimer orvos, kiadott egy könyvet, amiben az almabort, mint egészséges, a testre gyógyító hatással bíró italként mutatta be. Jó trükk, ismerünk ilyen keserű likőrt is, igaz? Még kereszt is van a kis zöld, gömbölyű üvegeken.

1720-ban az állam is érdekelt lett az adók révén az alma és az almabor termelésében, ezért támogatta a faiskolák létrehozását. Az 1860-as években filoxéra járvány elpusztította az európai szőlőültetvények nagy részét, így elsőszámú erjesztett ital Franciaországban az almabor maradt.

Ekkoriban az addigi négymillió hektár almáskert tizennégymillióra nőtt. Ekkoriban vált szokássá Anglia bizonyos helyein, hogy családonként két hordó ciderrel rendelkeztek. Az egyiket valóban ihatta a család minden tagja, gyerekek, nagyszülők, asszonyok is, de a másik csak is a férfié volt. Ezt a cidert az almalepárlóban tartották, ahol reggel felsorakoztak a családfenntartó férfiak, és kinek-kinek belemérték a saját fakancsójába a napi fejadagját. A második világháború után azonban az egész világon, így Angliában is nagyon megváltozott az emberek élete. A kis farmgazdaságok helyét a nagyobb termelőüzemek vették át. Bár most is találkozhatunk sok helyen pici házi cider üzemekkel, de a hipermarketek polcaira nem ők szállítanak.

Az almát eredetileg lóval, vagy vízzel hajtott kőmalmokban zúzták össze. Természetesen ma már a malmokat áram hajtja, és nem kőből készülnek, a régi csavaros préseket pedig felváltotta a mechanikus, láncos prés. Ezután az almát hatalmas kendőkbe szedték, becsomagolták, és 10-12 réteget tettek belőle egymásra. Présben kinyomták a levét, amit hordókban érleltek. A maradék almát megetették az állatok, komposztálták, vagy pálinkát főztek belőle.

Azt hiszem ennyit kb. elég is lesz olvasni a ciderről, inkább kóstolgassátok bátran!