Nem vagyok egy nagy pogácsasütő, pedig a jó pogácsát igencsak szeretem. Valahogy soha nincs rá alkalom, ami érdekes, mert másoknál rendszeresen akad. Szeretek is hozzájuk járni, és a pogácsájukból tömni a számba. 
Anyukám komoly pogácsasütő, mindenféle pogiból a legjobbakat tudja, a sajtostól a tepertősig, a krumplistól a juhtúrósig.
Nagy elhatározásom, hogy nagymama koromra én süssem a világ legjobb libatepertős pogácsáját. Ahhoz képest, hogy még soha nem próbáltam, nem vagyok elkeseredve, mert minimum tíz, de az is lehet, hogy több mint húsz évem van a kísérletezgetésre. De meglesz, ebben biztos vagyok.
Ezt a pogácsát anyuval közösen sütöttük, Bodri kutyánk legnagyobb örömére. Mióta kezd öregedni a pumink, furcsa szokásokat vesz fel. Például, rajong a pogácsáért. Ez csak azért furcsa, mert az eddig eltelt nyolc év alatt, igencsak önmérsékletet mutatott, ha evésről volt szó, ami különösen a kajafüggő labradorunk mellett volt látványos. A labrador mindent megevett, mégis folyamatosan éhes volt, a pumi meg válogatott, és amit evett, abból is csak módjával lakott jól. Lehet, hogy nem akart elhízni, és most ezt feladja öregségére. 
Minden esetre, nála senki nem őrzi jobban a hűlni kitett pogácsákat, az biztos, és a lányomnak is tudtára adja, hogy egyenrangúnak tekinti a falkában, úgyhogy legyen szíves osztozni a zsákmányon.

Hozzávalók:
1 kg liszt
30 dkg főtt krumpli, áttörve, hidegen
2 egész tojás
20 dkg libazsír
1 csomag élesztő
1 dl tej
1 kk cukor
1 ek tejföl
bors
1 púpos evőkanál só
+ 1 tojás a tetejére

A lisztet a krumplival, tojással, zsírral, sóval, borssal, a tejben felfuttatott élesztővel és a tejföllel bedagasztom. Meleg helyen kelesztem. Húsz percenként meghajtogatom, összesen háromszor.
Előmelegítem a sütőt.
Kinyújtom jó ujjnyi vastagra, megkenem tojással, majd kiszaggatom. Sütés előtt még húsz percig pihentetem, majd 180 fokon szép pirosra sütöm.