Sajnos eléggé “felkapott” téma a kórházi koszt mostanában, nem is véletlenül. 
Múlt héten 48 órát kórházban tartózkodtam, egy laparoszkópiás műtétem volt. Tulajdonképpen elég lett volna kicsit több, mint 24 óra bentlét is, ha aznap reggel feküdhetek be, amikor a műtét van, de sajnos előző reggeltől ott voltam. Kaptam is egy ebédet és egy vacsorát is.
A mennyiségen lehet vitatkozni, de múltkor hallottam egy kórházi dietetikust a rádióban, aki ragaszkodott ahhoz, hogy ez a mennyiség elég kell, hogy legyen egy fekvőbetegnek, hiszen nem hizlalni akarják őket, sőt.
Inkább essen szó a minőségről. 
Azt hiszem, a kép eléggé kifejező, mondhatni, nem lettem becsapva, azt kaptam, amit gondoltam. Pont olyan volt, mint ahogy kinézett. Csak azért kóstoltam bele, mert ennek ellenére mégsem akartam elhinni, hogy olyan lesz, de sajnos olyan volt.
Voltam én már kórházban öt éve és tizennégy éve is, amikor szültem. Nyilván akkor se a gasztronómia csúcsa volt a koszt, de legalább meleg volt. De legalább nem egy hányásra hasonlított. De legalább a tányérban kaptuk, és nem a tányéron, a tényér mellett. De legalább ránézésre hasonlított egy olyan ételre, amit ismerek.
A képen egyébként kelkáposzta főzelék és fasírt látható, illetve a hátsó csészében lé kenyérkockákkal. A lében volt só is, és pirospaprika is, pici olajjal. Nem tudom pontosan mi a leves definícója, de remélem, hogy valami kell bele a vízen és két fűszeren kívül. Mondjuk egy karika sárgarépa, vagy egy kocka hagyma. Nem túlzok, ha moslékoz hasonlítom. 
Ja, volt szaga is egyébként, pedig meglehetősen szétfőzték szegény kelkáposztát, amitől pont az maradt meg belőle, ami nem annyira jó talán a kelkáposztában: a szaga. 
A “fasírtot” csak azért nem taglalom, mert nem kóstoltam meg, elég volt elvágni a kanállal, szerintem mindent tudtam róla. Hús nem nagyon volt benne, inkább kenyér, de az ízéről sajnos nem tudok nyilatkozni. A szaga alapján azt csak elképzeltem.

Hogy igazságos legyek, leírom, hogy állítólag naponta 550 forintot költhetnek alapanyagra fejenként, és ebből az egésznapos étkezést meg kell oldani. Nem sok.

Annyira felbosszantott ez a gusztustalan igénytelenég, amit adtak, hogy amikor hazajöttem kipróbáltam, mit tudok főzni akkor, ha:
alig van alapanyagom,
olcsónak kell lennie,
gyorsan el kell készülnie?

Csak egy levest főztem, és direkt úgy csináltam, ahogy egy üzemi konyhán elképzelem, persze kicsiben.
Csak háromféle zöldséget használtam, direkt: krumpli, hagyma, és sárgarépa.  Répából nagyed annyit mint krumpliból, a répa ugyanis drágább.
Mindent ugyanazzal a kockázógéppel vágtam, ezért a hagyma pont akkora lett, mint  a krumpli vagy a répa. Vehettem volna elő hozzá más gépeket, hogy a hagyma apróbb legyen, a krumpli nagyobb, a répa pedig karika, de direkt nem tettem meg, ezzel is gyorsítva a folyamatot.
Összesen egyébként 22 perc alatt kész lett a leves, pucolással, tálalással együtt.
A végén saját magával sűrítettem, vagyis egy részét turmixoltam, majd visszaöntöttem a többihez. Ez gyors is, meg hát egészséges is, se liszt, se olaj nem kell hozzá és kiváltja a rántást. 

Láthatjátok, hogy van pár csirkemell darab a levesben, ezzel csak saját magam kényeztettem, de időt már nem rabolt. A levest kuktában főztem, és amikor levettem a tetejét a kuktának, még kicsit forrt a leves, gyorsan beleszórtam az igencsak apróra vágott csirkemellet, ami két perc alatt meg is főtt benne. 
Ha konyhás néni lennék, alighanem kihagytam volna, hogy ne lépjem túl az 550 forintos keretet.

Mivel nagyon aggódtam az idő miatt, a hagymát és a sárgarépát együtt tettem a kuktába kevés olajjal, majd amíg egy nagyon picit megdinsztelődött, felkockáztam a krumplit is. A hagymás répára szórtam a paprikát, két babérlevelet dobtam rá, ekkor jött a krumpli, só, víz, majd lezártam a kuktát. 
Nyilván a krumpli túlfőtt a répához képest, ahogy vártam, de ettől lett egy olyan jó kis menza állaga, amit egyébként én szeretek. 10 perc után a mosogatóban hideg vizet engedtem a kukta tetejére, így azonnal nyithattam is, mehetett bele a csirkemell. Kivettem a felét, leturmixoltam, és visszaöntöttem a többihez.
Esküszöm, nagyon finom lett. 
Finom az illata.
Egész jól néz ki.
Forró.

Szóval egészen kevés pénzből és minimális időráfordítással se muszáj gusztustalant főzni, csak egy kis jószándék kéne. Ha arra gondolnának, hogy emberek kapják azt az ebédet, talán már jobb lenne.

Egyébként mostanában pont ilyeneket ehetek majd, minimális zsír és fűszer. Epe műtét utáni diéta, de ne aggódjatok, titeket nem foglak ezzel kínozni, elég ha én eszem ezt.