Végre használhatom az egyik, számomra legszörnyűbb gasztrosznob szót a túlkészült-et. Arra gondoltam ugyanis valamelyik este, hogy olyan rendesen dolgozunk Gáborral minden hajnaltól kb. éjfélig, hogy igazán megérdemlünk egy normális vacsorát, amit mellé le kell ülni, és kicsit arrébb tolni a “vegyes” feliratú és a “konyhai törékeny” dobozokat. Vettem is egy jóféle hátszín darabot, behűtöttem a… Tovább »