Itt az ideje a lassan főtt, sűrű raguknak. Ha lennének Budapesten olyan igazi kocsmák amit fogadónak hívtak száz éve, akkor szerintem minden nap ott vacsoráznánk. Marhát ennénk a borgőzös helységben krumpligombóccal, és nehéz vörösbort kortyolnánk hozzá, vagy valamilyen vajban párolt borjút sok forró krumplipürével. De nincsenek Budapesten se olyan kocsmák, se olyan fogadók, ahol csak… Tovább »