Nehogy kitedd!

Erről szó sem volt, hogy ilyen hirtelen történik majd meg.
Az öregek persze tudták hogy ez lesz, és mi hallgattunk is rájuk, amikor azt mondták, hogy a gyerekbútor hülyeség, mert öt év csak egy szempillantás, és nem akar majd egy nagy piros autóalakú ágyban aludni. Persze, a gyerekes tapéta se jó ötlet, bár egy gyerekszobára nyilván ráfér egy tapétázás öt évenként, de tudtuk, hogy nem maradunk majd a pici kis 42 négyzetméteres lakásban. 

Hogy örültek az ingatlanosok! Ékszerdoboz Angyalföld Rózsadombján eladó. Persze kicsit csodálkoztak, hogy ebben nem egy szoba van, hanem két félszoba, meg hogy a lakás többi része tkp. konyha. 
Ekkora konyha?! Minek az egy ilyen pici lakásba? Elég lenne egy kis főzősarok!
Hát, lehet, hogy nektek elég lenne, de mi kérem a konyhában élünk. Ez egy ilyen kis furcsa ékszerdoboz Angyalföld Rózsadombján. Hamar el is ment egyébként, nem kellett újra festeni.

Aztán amikor az első gyerekutáni meglepetésünket kihevertük, és újra lett volna időnk felnőttes dolgokat csinálni, mert Dávid már 7 éves lett, akkor meg eszünkbe jutott, hogy milyen jó lenne egy kislány. Szőke és loknis hajú, hogy mindkettőnktől örököljön valamit. Ilyen is lett, az első három évben szőke volt utánam, és loknis hajú az apja után. Aztán a loknik elmúltak, a szőkeség maradt.

Közben Dávid meg 12 és 3/4 éves lett, és már csak ketten élünk a konyhában a férjemmel. A lányom mindig is önálló egyéniség volt, aki órákat elrajzolgat, elbabázik magában a gardróbszobában. A fiam meg egyik napról a másikra, már nem akart velünk lenni, hanem bevonult a szobájába. Azt hiszem, akkor vette észre, hogy van külön szobája.

Nem csak bevonult, de magára is zárta az ajtót, és szíve szerint csak néha jönne ki, hogy megkérdezze mi a vacsora, majd húzza rá a száját, vagy hogy valahogy elérje, hogy  a húga sikítson, majd visszamenjen a barlangjába.
Néha kiesik a szerepéből, és bebújik még hozzánk az ágyba, vagy véletlen jól érzi magát amikor sétálunk, de gyorsan észbe kap, és morogva megjegyzi, hogy mi a francért kell állandóan sétálni?
Nem akar a nagymamához menni, ott semmit nem lehet csinálni. Aztán nem akar a nagymamától hazajönni, mert ott bezzeg mindent meg lehet tenni, és a nagyi azt főz neki reggelire, ebédre és vacsorára amit csak a száján kiejt. 

Természetesen a nagyi és a papa a legnagyobb rajongói a világon, nyilván lehet náluk egyszerre bundás kenyér, halrudacska, krumplis tészta, és húsleves is, persze mindez csak reggelire. 
Papa szerint olyan sovány ez a gyerek, kilátszik a bordája, a szárnya, a mindene. Most kell erős csontokat növesztenie, kényeztessem én is. 

De ma reggel például arra gondoltam, hogy mire hazajön lecserélem a zárat, esetleg el is költözünk.
Hatkor keltem szokás szerint, de mindig morog, így ma jófej voltam, tíz perccel később szóltam csak neki. Reggeli az asztalon. Hétkor kéne indulnia, de 6,55-kor még sehol sem tart, majd közli, hogy nem tudja megenni, mert én nem keltettem időben fel, miattam fog elkési. Miattam fog egyest kapni, ha nem viheti be a tabletet, mert azzal kell fényképezni. A fényképezőgép röhejes. 
Duzzogva indul, a telefonját persze még tegnap bent felejtette, így fogalmam sincs, hogy beért-e. 
7.59-kor hív, de nem tudom felvenni, ezek szerint bent van. 
Duzzog, mert ma este nem jön velünk vacsorázni. Ha jönne, persze az lenne a baj, hiszen egyik normális gyereknek se kell állandóan (ÁLLANDÓAN) a szüleivel járkálnia mindenféle hülye vacsorákra.
Annyira gonosz és kegyetlen vagyok. 

Jaj, és a cipő is BÉNA amit vettem. Ne vegyek többet, csak ha ott van. De én úgy érzem, hogy még egyszer képtelen vagyok vele órákat a plázában tölteni, és minden egyes cipőboltot végigjárni, ahol ugyanolyan cipőket árulnak csak csak más rajtuk a márkajelzés. Aztán ha felveszi, akkor nem tudja, hogy jó-e. Kicsi. Nem, pont jó. Nagy, csúnya, szűk, nem tetszik mégsem. A kettővel ezelőtti boltban volt a jó. Hol az a bolt? A másik emeleten? Ez nem is az, másra emlékezett. 

Jó, akkor menjünk haza, majd mezítláb járok!

A cukiságáról is regényeket tudnék ám írni, de az ciki lenne. Ne írjam le. Ne fotózzam le. Ne tegyem ki a fészbukra. 
(Kisbetű: anyu, simiznéd a hátam? És a hajam is?)