De most komolyan! Mi baja van a gyerekeimnek a parázsban sült újkrumplival?!
Barátokkal grilleztünk hétvégén, örültünk kicsit a kora nyárnak, a madárcsicsergésnek, a kakukkfűnek, és a bodzavirágzásnak. Kacsamellet sütöttünk, parázskrumplival, és csípős sárgarépa salátával. (Kép nincs.)
Valahogy csak a sárgarépa fogyott, a krumpliból ettek a barátaink pár szemet, de olyan érzésem volt, hogy többet viszek haza, mint amennyit elcsomagoltam.
Másnap, hogy a krumpli ne vesszen kárba, megpucoltam, villával összetörtem, tettem hozzá sok fokhagymát, bazsalikomot, olívaolajat, és pici borsot. Steak mellé gondoltam, de megint csak a saláta ment. Oké, az édes koktélparadicsom tényleg mindet visz, na de a krumpli is finom volt, becsszó!
Tudom, hogy más már kidobta volna, de én megmakacsoltam magam. Márpedig ezt megeszitek, ha törik ha szakad!
Vasárnap reggel cheddart reszeltem hozzá, kevertem bele két tojássárgáját, és pár szál újhagymát.
Olajat forrósítottam egy nagy serpenyőben, és ebbe szaggattam vizes kiskanállal.
Óvatosan lehet csak forgatni, mert az újkrumplinak sokkal magasabb a víztartalma, mint a réginek, és könnyebben szétesik. Tejföllel, vagy csak magában érdemes bekapkodni, még forrón.
Reakció: hű de fonom, miből van ez?
Válaszom: titok.
Amit gondoltam: a nénikétek térde kalácsát, ti kis elkényeztetett tökfilkók!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: