Hogy mennyivel lazább az ember, ha a második gyerekéről van szó? Biztos ez is változó, de én nagyon belehúztam.
Dávidnak millió játékot vásároltunk. Egyet azért mert tetszett, egyet azért mert neki tetszett, egyet azért, mert azt gondoltuk, hogy neki tetszeni fog. Aztán vettünk azért, mert azt “okos játéknak” gondoltuk, sőt, kaptunk is állandóan mindenfélét. A szobája szinte egy játékbolt volt.
Esténkét gyönyörűen felrakosgattam a polcra, szín, méret, vagy abc sorrendben. Oké, ez túlzás, de tényleg gyönyörűen látható és választható volt minden a polcokon.
Hogy mi volt Dávid kedvenc játéka? A műanyag flakon kupakja.
Ebből elfért öt a zsebében, nagyon jól lehetett vele katonásat, űrhajósat, és ki tudja mit játszani az utcán is, vagy a kocsiban. Egész kupakgyűjteménye volt, egy kávékapszula tartó dobozban. Néha elővette a vagyonokba kerülő Thomas a gőzmozdony fűtőházat is, de inkább ritkábban, mint gyakran.
Amikor Záli megszületett, megörökölte Dávid plüsseit.
Persze, alig játszott vele, ő inkább az üres mosogatószeres flakont szerette, főleg, ha tettünk bele egy kavicsot, és lehetett rázni. Aztán kapott pár babát, mégse játszhat egy lány vonattal, na akkor lett egy képzeletbeli barátnője Dessza, akivel sokkal jobbakat lehetett játszani, mint a “valódi játékbabákkal”.
Desszát felismerni vélte a pólóján egy képen, így elkészítették neki “igaziból”. Ez lett Dessza halála, hogy már nem csak a képzeletében élt, hanem valóságos, 3D baba lett. Azóta szó sem esik róla.
Vannak pónik és Hello Kitty-k is, minden nap megcsodálva a polcon, de tényleg csak két napig érdekesek.
Amire egyedül megérte pénzt kiadni, az a társasjáték és a LEGO. Néha még most is hallom, amikor Dávid túrja a legósdobozt, de már sokszor látom, ahogy Záli is épít valamit. A LEGO megérte a pénzt, vagy legalábbis valamennyit megért abból a kisebb vagyonból, amit az utóbbi 12 évben ráköltöttünk.
És hogy most mivel játszik a lányom? Kiklinnel. 
Kiklin egy papírdoboz, akinek már akkor személyisége volt, mielőtt Dávid rá nem rajzolt egy arcot, de azóta valódi baráttá változott.
Drága Kiklinem, hát itt vagy? Táncoljuk!
Gyere Kiklin, bújjunk el!
És egy ágyban alszanak, reggel elköszön tőle, délután “őt” üdvözli először, amikor hazaérünk az oviból.
Dávidnál még úgy gondoltam, fontosak a vásárolt játékok, Zálinál már szinte egyáltalán nem költök ilyesmire. Igaz, most felmerült az igény egy Barbie-ra, és már hónapok óta szóba hozza, ha éppen eszébe jut, úgyhogy lehet, hogy veszek majd egyet, és akkor nem lesz megállás, de még bízom a kartondobozok és flakonok erejében.
Napokban jelent meg ez a cikk, és többek között az “okosító gyerekkönyvek” is szóba kerültek benne. Teljesen egyetértek. Egyszer csak eljön az igény a gyerekenciklopédiákra, meg atlaszokra, és világtörténelemre, de addig a mese legyen csak egyszerűen mese.
A játék pedig az, amit a gyerek játszani szeretne, és ne az, amiről mi gondoljuk, hogy jó.
Kommentek