Férj és a programok

Ez a történet nem a férjemről szól. Minden hasonlóság közte, és a – határozottan és minden körülmények közt – kitalált személy között, csupán a véletlen műve.

Szóval: képzeljétek el, hogy december közepe van, és két programot is lebeszéltek februárra. Az egyik legyen mondjuk baráti összejövetel, pl. vendégség otthon, de olyan amire készülni kell, mert sokan jönnek. A legjobb, ha születésnapra gondoltok, mert az adja magát.
A másik meg legyen egy olyan munka, ahova a családot is viszitek, mert amíg ti dolgoztok, addig ők valami szuper programmal tölthetik a szabadidejüket, és utána még együtt is tudtok valamit csinálni, ami az egész családnak jó. Ez  legyen mondjuk egy főzőbemutató a Disneylandben. (Nyugalom, nincs ilyen munkám, de példának jó lesz.) 

Szóval, decemberben szólok a képzeletbeli férjemnek, sőt küldök neki online meghívót is  rá a naptárban, a képzeletbeli férj ugyanis informatikus, és ragaszkodik hozzá, hogy meg tudjuk osztani egymással a naptárakat. Én, annak ellenére, hogy kis határidő naplóba szeretem vezetni az ilyesmit, mégis megadom magam, mert belátom, hogy milyen szuper, ha a gépen, a tableten és a telefonon is tudom követni a programom, sőt, meghívhatnak rá mások is, legyen szó munkáról vagy szabadidőről.

Aztán eljön a január, és én, aki ismerem ezt a képzeletbeli palit, szólok neki, hogy ne feledje, két hét múlva jönnek vendégségbe a barátok, és össze kell majd szerelni az asztalokat, hogy a 30 ember le tudjon ülni. Plusz, három hét múlva elutazunk, én dolgozom majd, ők pedig jól érzik magukat. 
Persze képzeletbelikém nem emlékszik már arra, hogy erről valaha is szó volt.
Lehet, hogy valamit visszaigazolt, de azért szólhattam volna.
És, arról végképp nem tud, hogy ezek az események egymás utáni hétvégén lesznek.
De milyen jó, hogy szólok, legalább nem éri majd meglepetésként.

Két hét múlva amikor össze kell szerelni az asztalokat, akkor elkezd morogni. EZT KOMOLYAN NEM HISZI EL. Ő is szereti a barátokat, de miért nem jönnek nyáron. Miért nem jönnek fele ennyien? Miért nem megyünk el valahova?!
Megérkeznek a vendégek. Kedvessé változik. Jól érzi magát, és boldog, amiért jöttek a barátok.

Vasárnap szétszereli az asztalokat.
Hétfőn elkezd morogni, hogy hétvégén jól kell majd éreznie magát.
Csütörtökön már nagyon morog. 
Pénteken az autóban szitkozódik: mindenki hülyén vezet, csak ő nem.
Hideg van, meleg van, esik az eső, esik a hó, fúj a szél, süt a nap.
Nem ezt szoktuk csinálni pénteken. Jöjjenek inkább a szokásos pénteki vendégek.

Aztán megérkezünk, elkezdi magát jól érezni.
Hétfőtől minden ugyanígy folytatódik. Évente sokszor, sok éve már.
Szerencsére ez nem nálunk történik, csak hallottam már ilyet.