Az az igazság, hogy dédanyám nem volt egy nagy utazó. Életét kettészakította két világháború, és minden rossz, ami ezekkel jár. Különben se voltak gazdagok, és felnőtt életének nagy részében vagy várandós volt, vagy szoptatott. De egyszer a húszas években valahogy mégis elkeveredtek dédapámmal és egy másik házaspárral Eszékre, ahol étteremben ettek. Ez csak annyiban érdekes, mert a másik házaspár nagyon vallásos volt, kóser konyhát vittek, és soha nem ettek tejfölös tyúkot, legalábbis otthon, mert abban az étteremben bizony ott ültek ők is, és a két fiatalasszony együttes erővel győzködte a pincért, hogy szerezze meg a receptet a szakácstól.
Miután hozzájutottak a kincshez, sokkal gyakrabban beszéltek magáról a meggyőzésről, majd a recept feletti boldogságról, mint ahányszor az étel elkészült volna. Ekkora fényűzésre ugyanis nem volt kiokoskodható kosztpénz, vagy legalábbis ritkán. Bár a recept eredetileg tyúkkal operál, én most csirkével készítettem, de azt hiszem, gyöngytyúk lenne az igazi.
Egy eszéki étterem 1920-ban
Hozzávalók:
1 csirke 8 részre vágva
4 babérlevél (friss, vagy nagyon jó minőségű)
só, bors
1 ek vaj
1/4 citrom reszelt héja és leve
2 dl champagne (így írta dédi 🙂 ) jó száraz pezsgő
frissen reszelt szerecsendió
3 dl sűrű tejföl
1 dl tejszín
2 tojás sárgája
A csirkét minden hozzávalóval egy kivajazott tálba tesszük, majd 180 fokos sütőbe toljuk, és egy órát sütjük. Kivesszük a tálból a csirkét, a levét leszűrjük, és elkeverjük a tejszínnel, tejföllel, és a tojások sárgájával. Ha szükséges sózzuk, és visszatesszük a babérleveleket is. Visszatesszük a csirkét, ráöntjük a szószt, és 20 percre visszatoljuk a sütőbe.
Fogalmam sincs, milyen körettel tálalták Eszéken. Szerintem szélesmetélttel a legfinomabb, de nudlit is el tudok képzelni hozzá.
Kommentek