Fűszer és Lélek

Az orvos bárányhimlőnek nézte, de nem az

konyv-pottyos-panniElőre bocsátom, egyáltalán nem egy orvosellenes posztot szeretnék írni, de biztosan mások is jártak már hasonló cipőben, és újra előjön majd a probléma, talán segítség lehet ez az írás is.
3 hete Záli 15-20 kiütéssel jött haza a bölcsiből, pénteken már nem tudtam elvinni orvoshoz, hétfőre pedig 40 fölé növekedett a piros kis pattanások száma, és a combján hátul, illetve a vádlija hátsó felén is nagy számban megjelentek. Mivel Dávid fiam már volt bárányhimlős, nagyon jól emlékeztem rá, hogy milyen az, ezért rögtön gyanússá vált, hogy ez bizony nem a fertőző betegség, még meg is említettem a facebookon, hogy ez a helyzet nálunk, van-e hasonló máshol is. Egyik kedves ismerősöm meg is jegyezte, hogy ne vajákoskodjunk itt kommentekben, hanem vigyem orvoshoz.
Tökéletesen igaza volt, de hétvégén nincs orvos, és semmi súlyos tünete nem volt, így kivártam vele a hétfőt.
Szerencsére se láz, se viszketés, csak piros, pattanás szerű pöttyök, némelyik sárga középrésszel, szóval egyértelműen nem tipikus bárányhimlő, ahol először áttetsző kis vízhólyag jelenik meg a kiütés közepén, majd az zavarosodik meg. 
Sajnos a gyerekorvosunk szabadságon volt, így a helyettes, ötven körüli orvos nézte meg. A kora csak ezért fontos, mert nem kezdő volt, láthatott már elég bárányhimlőt, de mégsem jött rá, hogy nem azzal állunk szemben. Közölte, hogy bárányhimlő, ne fürödjön, ha viszket, akkor Fenistil csepp, és ha két hét alatt meggyógyul, akkor mehet majd bölcsibe.
Mi épp nyaralás előtt álltunk, nem tudtam mit csináljak. Autóval mentünk, egy kis alpesi házat béreltünk ki, végül úgy döntöttem, hogy visszük magunkkal Zálit, legfeljebb mi majd a kertben ücsörgünk egész nap, a fiúk meg a tóban fürdenek. Így is tettünk pár napig, és szerencsére addigra a kiütések lassan kezdtek visszahúzódni. Bár a pocakja és a lába még mindig csúnya volt, de újak nem jöttek, és a régiekről is egyértelműen látszott, hogy nem bárányhimlő. Így hosszú, ujjnélküli ruhába bújtattam a lányom, és hatalmasakat kirándultunk a hegyekben. Mire hazaindultunk szinte teljesen el is múltak. 
Persze a nyaralásunk nem éppen olyan volt, amilyennek terveztük, Záli például csak egyszer fürdött a tóban, amikor már senki nem volt a parton, semmi kedvem nem volt ugyanis minden kisgyerekes anyukának odaszólni, hogy semmi pánik, az a két comb nem bárányhimlős, láthatják, máshol nincs is rajta semmi… Annak minden esetre nagyon örültem, hogy nem mondtuk le a nyaralást, vagy nem adtuk le Zálit a nagyinál, pedig a nagyszülők szerint ezt kellett volna tennem.
Alighogy hazaértünk, a kiütések elkezdtek visszatérni, ugyanoda, ugyanúgy, csak sokkal kevesebb. Már rendelt a saját orvosunk, azonnal mondta, hogy ez nem bárányhimlő, szerinte valami fehérje intolerancia lesz a háttérben, és próbáljunk meg tejtermékmentesen étkezni, sőt, ha lehet akkor a húst is mellőzzük kicsit. Aztán a mostani kiütésen egy nap alatt szépen vissza is húzódtak. Ma reggelre 4-5 darab maradt összesen.
A tejjel már volt gondja az egész Hegedűs famíliának, viszonylag kevés tejterméket esznek a srácok, de most teljesen visszafogtam. A hússal nehezebb a dolgom Zálinál, mert ha azt is törlöm, akkor nem sok olyan étel marad, amit megeszik, de rá kell jönnünk mi a helyzet. Persze ha újra előjönnek akkor irány a szakorvos, de addig csak próbálkozunk. 
Tipp volt még a szója, amivel csak “csokiban” találkozhatott, azzal is ritkán, de kizárni nem tudom.
Illetve a házban lakik egy kislány, aki a csirkehúst nem bírja, csakúgy, mint a Bodri kutyánk 🙂
Minden esetre az orvosra nagyon dühös vagyok. Ha egy bárányhimlőt nem ismer fel, akkor mit várhatunk tőle komoly betegség esetén? Majdnem itthon maradtunk miatta, erősen mozgott a léc, hogy bevállaljuk-e az utat. 
Volt valakinek hasonló problémája? Megoldódott?

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!