Amikor csak saját kedvünkre olvasunk
Három kötelező volt feladva nyárra, abból az egyik az Egri csillagok, másik kettő pedig egy hosszú listából volt választható. Egyiket én javasoltam Dávidnak, mert mai napig kellemes emlék, a Vakáció a halott utcában, és úgy tűnik neki is bejött, izgalmasnak tartotta. A másikat ő választotta, szerintem a címe miatt, és nagyon nevettünk, amikor meghozta a futár, ugyanis rögtön tudtuk, hogy ez bizony egy délután alatt meglesz, és még jól is fog szórakozni rajta: Tom Gates, az én csúcsszuper világom.
Úgyhogy a három kötelező az első két hete alatt ki lett olvasva a vakációnak, de még hátra van majdnem két hónap, igaz, abból jó pár hét tábor, és ott inkább a haverokkal foglalkozik napi 24 órában, mint a könyvekkel, és ezt meg is értem.
Azért közösen választottunk még öt könyvet, amit elolvasunk a nyáron. Ebből három egyáltalán nem gyerekkönyv, jobban mondva az egyik 16 éven felülieknek való, de Dávid nagyon szeretné.
Rengeteg ismerősöm megkérdeztem arról, hogy mit gondol, kezébe merjek-e adni egy egyértelműen nagy-kamaszoknak íródott könyvet, és csupán egy válasz volt nemleges. Ezt az álláspontot is magamévá tettem pár hétre, de aztán győzött a megengedőbb. Visszagondolva saját gyerekkori olvasmányaimra, kb. a felét tették ki a szüleim vagy az iskola által javasolt könyvek, a többi mind a barátaimtól kapott tipp volt, és soha nem olvastam olyat, ami nem nekem lett volna való. Ha végigolvastam, és tetszett, akkor biztosan megértettem, volt értelme, hasznomra vállt, vagy csak jól szórakoztam rajta. Ennek ellenére azt gondoltam, hogy ezt a könyvet mégis együtt olvassuk majd, én fejezetenként átbeszéljük, hogy lássam, valóban érti-e, érzi-e, megérett-e már rá. Ha igen, akkor felemelem a sorompót és ezentúl jöhet bármi.
Mai napig emlékszem egy regényre, amit a nagyanyám szomszédasszonyától hoztam el 12 évesen, amikor ő elköltözött, és szerencsére nem tudott minden könyvet magával vinni az új lakásba. A könyv egy amerikai kisvárosban játszódott, a hol megkeseredett kispolgárok élték mindennapjaikat, a lányok hamar lefeküdtek a fiúikkal, mert azok ezt várták el tőlük, majd szintén hamar teherbe estek, gyorsan férjhez mentek. Egyszer egy hippi kolónia utazott át a városon, és az egyik helyi lány, aki terhessége miatt nem tudott tovább tanulni, de fiatal férje rendszeresen megcsalta, csatlakozott ehhez a felszabadult, befogadó társasághoz, és továbbállt velük. Ez sem éppen egy 12 éves lánynak való regény volt, de számomra nagyon meggyőzően érvelt például a későbbi felelősségteljes élethez. Mondhatjuk, jó kis tanmese volt. Úgyhogy ha pénteken Dávid megérkezik és van kedve, el is kezdhetjük az olvasását. Én már túl vagyok az első fejezeten, és tudom, hogy imádni fogja! Alig várom a folytatást!
1, Varga Bálint: Váltságdíj nélkül
Olyan izgalmas, hogy letenni alig bírtam, de nem akarom kiolvasni előre, az nem igazi együtt olvasás. A könyv szerzője, Varga Bálint számos krimi fordítója, illetve magánnyomozóként is dolgozott, úgyhogy egy abszolút hiteles író.
“Négy gimis egy sötét, dohos pincében ébred Nyár, haverok, emberrablás.
Doma, Zoli, Zsófi és Max egy sötét, dohos pincében ébred. Hol lehetnek? És vajon hogy kerültek oda? A négy gimis csak arra emlékszik, hogy hazaindultak az év utolsó bulijáról, amit az egyik hipergazdag osztálytársuk rendezett.
Szorult helyzetükben mind egymást okolják a történtekért, hiszen valamennyiük életében van is valami gyanús. Doma édesanyja korábban rendőr volt, most magánnyomozóként dolgozik. Zoli a város legmenőbb brókerének a fia. A belevaló Zsófi, aki a tanév közepén érkezett, maga a két lábon járó rejtély. És ott van Max, aki a legidegesítőbb, legnagyképűbb srác az osztályban.
Rájönnek, melyikük miatt kerültek bajba? És vajon meg tudnak szökni fogvatartóiktól?
Minden leleményükre szükségük lesz, hogy az országhatárt és a saját korlátaikat is képesek legyenek átlépni. A Váltságdíj nélkül izgalmas, lebilincselo krimi, melyben a tinisorsokból szövodo különleges hálótól az utolsó oldal után sincs kedvünk szabadulni.
Varga Bálint (1970) újságíró, író. 2005-ben jelent meg első könyve, a Magándetektívek. Több mint negyven krimit (köztük Lawrence Block és Jim Thompson munkáit) valamint ifjúsági regényeket (P. B. Kerr A lámpás gyermekei-sorozat) fordított. Számos könyv (köztük John le Carré regényeinek) szerkesztője. Tíz éven át maga is könyvkiadó volt. 2013-ig pedig egy magánnyomozó-irodának dolgozott analitikusként és legális hírszerzőként.”
2, Kovács Lajos, Csupor Dezső, Lente Gábor, Gunda Tamás
Száz kémiai mítosz. Tévhitek, félreértések, magyarázatok
Nem éppen regény, de annyira lebilincselő, érdekes, és hasznos, hogy mindhárman (Férjem, Dávid és én is) imádjuk. Bevallom, soha nem voltam egy kémiazseni, de ettől még érdekelnek a kémiai kutatások, és mindig nagyon örülök, ha valaki veszi a fáradtságot, és laikusoknak úgy készít tudományos műsort, vagy könyvet, hogy közben nem nézi a saját fogyasztóit hülyének. Nagyon vékony ám ez a mezsgye! Kémiai témában vagy túl szakmai, vagy túl gügyögős a felhozatal, pedig tökéletesen egyetértek ennek a könyvnek a szerzőjével, hogy ahhoz képest, hogy mekkorát fejlődött ez a tudományág, a szakadék csak egyre nagyobb a kémikusok és a laikusok között, ráadásul mi laikusok leginkább babonák, mítoszok, és buta tévhitek rabjai vagyunk.
Ilyen és ehhez hasonló könyveket nem folyamatosan olvasunk, csak napi 1-2 fejezetet belőle, amit megbeszélünk, ha pedig szükséges, utána olvasunk. Nagyon tanulságos, mindenkinek ajánlom, nem kell félni, épp csak annyi szaknyelv van benne, amennyi muszáj!
Kedvenc fejezetcímeim:
Kell-e félnünk a vegyi anyagoktól?
Az ember nem avatkozhat bele a természet rendjébe?
Mindig jobbak-e a biozöldségek?
Valóban a tengeri só az igazi?
Fokozzák-e az öngyilkosságot az antidepresszánsok?
Méregteleníthető-e a szervezet?
Na és a kedvencem:
Valóban olyan kockázatos-e Antal Vali tíz vegyülete? 😀
“Tudásunk nem jelentéktelen hányadát képezik a különböző tévhitek. Ezek olyan tudományosan nem helytálló ismeretek, melyek alapvetően befolyásolják a világról alkotott képünket, mindennapi cselekedeteinket. Tévhiteink nagyon is „emberiek”: a mindennapi megismerés hiányosságai (túláltalánosítás, szelektív észlelés, pontatlan megfigyelés), a számunkra elviselhetetlenül bonyolult problémák egyszerű megoldásába vetett hit és a csodavárás legalább annyira okai, mint a félretájékoztatás, félrevezetés, legyen az szándékos vagy akár jó szándékú is. És tévhiteink megannyi veszélyt hordoznak magukban: gyakran pénztárcánk, nem ritkán egészségünk látja kárát.
A Szegedi Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem négy kutatója arra a feladatra vállalkozott, hogy megpróbál a sok-sok tévhitünk közül száz olyannal szembesíteni bennünket, amely valamilyen módon köthető a kémia tudományához és kémiai ismereteink hiányosságaihoz. Jogos-e a mesterséges anyagoktól való félelmünk? Igaz-e, hogy a természetes anyagok csak jók és egészségesek lehetnek? Mi a veszélyesebb: az ismert mellékhatású gyógyszerek vagy az ismeretlen hatású „csodaszerek” szedése? Valóban a „bio”-é a jövő az élelmiszerek és az üzemanyagok terén? Ilyen és ehhez hasonló kérdések húzódnak meg a tudományos igényesség és az olvasmányosság határán egyensúlyozó írások mögött.
Hézagpótló ez a könyv. Nem elsősorban tudományos ismeretterjesztés. Annál több: az élet dolgaiban történő eligazodásunk, végül is életben maradásunk segítője, támogatója. Ezért ajánlom mindenkinek, azoknak is, akikben a „kémia” szó rossz emlékeket ébreszt, azoknak is, akik eddig sem tartották illő dolognak, hogy kémiai ismereteik hiányosságával kérkedjenek, és legfőképpen ajánlom a könyvet a tanároknak: tegyék óráikat színesebbé, tanítványaikat problémaérzékenyebbé a könyvben található írások feldolgozásával.”
3, Randall Munroe: Mi lenne, ha?
Randall Munroe éppen csak elmúlt 30 éves, de már túl van azon, amit egy átlag ember élete végéig eltervez kerrierként. Már ha az ember fizikus vagy matematikus. A képregényrajzolás volt a hobbija, mégis fizikusnak tanult, majd a diplomázás után a NASA-nál kapott állást, ahol a robottechnikával foglalkozott. Ez már idáig is nagyon komoly! De nem lenne annyira érdekes, ha nem hagyja a fenébe az egészet, és nem indítja útjára a saját honlapját az xkcd -t, ahol karikaturistaként dolgozik.
Egy igazi fizikus mégse tud kibújni a bőréből, ugyanis Munkroe a világ minden tájáról beküldött kérdések megválaszolásával foglalkozik, és ezt nagyon komolyan veszi, még akkor is, ha a kérdések első pillanatban butának tűnnek. A szerző egyébként hatalmas geek hírében áll, így válaszai tele vannak a Star Wars, Gyűrűk ura, és hasonló filmekből vett témákkal. Vicces.
“Tudják, mekkora az az erő, amellyel Yoda mester felemelte az űrhajót a mocsárból ?Sokan vakarjuk a fejünket, amikor gyermekünk vagy gyermekkorú ismerősünk furcsánál furcsább kérdéseket tesz fel, a legkülönfélébb tudományágakban. Randall Munroe szülei a fejvakaráson túl megpróbálták megválaszolni ezeket, így az érdeklődő gyermekből érdeklődő felnőtt lett, aki kedvenc kérdéseit hamarosan vicces formában válaszolta meg saját honlapján. A szerző nélkül soha nem tudnánk meg, hogy valójában, tényleg milyen nehéz megtalálni a lelki társunkat, vagy hogy mi történik egy marhaszelettel, ha (megfelelő magasságból) földre dobjuk. Egy biztos: a szerző gondolatmeneteinek fele a Föld elpusztításával végződik, így ajánlatos komolyan venni a figyelmeztetést: ,,Ezt otthon semmiképpen ne próbálja ki!”
Egyébként a könyvet rajtam kívül, pl a Bill Gates nevű fickó is ajánlja a szokásos nyári könyvajánlója egyikeként. Kedves könyvkiadók! Nem lenne érdemes a többit is kiadni magyarul?
4 és 5, Leslie L. Lawrence két regénye.
Most épp a Az ördög fekete kalapja az egyik, és a Nebet Het, a halottak úrnője a másik, de talán mindegy is, hogy melyiket választjátok.
Nem tudok, és nem is akarok különösebb magyarázatot fűzni hozzájuk, de van ezektől jobb olvasmány egy felsős fiúnak vagy lánynak nyáron? Remek, izgalmas szórakozás lesz! Naugye!
Kommentek