Legyen már vakáció!!!

Ma beszélgettem valakivel, akivel épp egy közös munkára próbáltunk időpontot találni, és amikor azt mondta, hogy a vasárnap nem jó, mert akkor épp tanulnak, és agyeldobás van a gyerekekkel, akkor beugrott, hogy mennyire unom már ilyenkor az iskolát. 
Tudom, nem én járok, de akkor is! Persze szegény gyerekek, meg szegény tanárok, de legjobban magam sajnálom, az az igazság. 
Sajnos nem vagyok kellően laza, egyszerűen muszáj rajta tartanom a figyelmem mindenen. Mondjuk Dávid nem is az a fajta, akinek jót tesz, ha a tanulással kapcsolatban nagyon hosszú a póráz. 
Neki minden nap le kell ellenőrizni az e-naplóját, mert a 100%-okat is simán elfelejti, persze a rosszabb eredményeket sűrűbben. 
Minden nap rá kell kérdezni, hogy van-e lecke, lesz-e dolgozat, hol tartanak társadalomismeretből, matekból, infóból, mikorra kell elolvasni a kötelezőt, hogyan kell azt feldolgozni, be van-e pakolva, és a többi. És hát nyilván én is olvastam Vekerdyt, és egyet is értek vele, hogy az iskola legyen a gyerek ügye, és nem szekáljuk, de nem megy, na.
Különben meg cuki a nagy kamasz fiam, mert annyira vágyik a kettesben töltött időre, a csak neki szóló teljes figyelemre, hogy még tanulni is hajlandó, ha melléülünk egy kicsit. Addig se Zálival foglalkozunk. Imádom, jó taktika, de így tavasz közepére nagyon leszívja az agyamat. Várom már a vakációt, a táborokat, amikor a legnagyobb problémánk, hogy mi legyen ebédre, és hogy hol fagyizzunk. 
Tudom én, hogy a gyerek még fáradtabb, minden évben ilyenkor kéne hogy vége legyen a tanításnak, eddigre fogy el teljesen a nyáron begyűjtött muníció. Pedig most volt tavaszi szünet, és a közelgő iskolai programokat nézve ott is lazítanak a gyeplőn.
Tegnap pl. ezt találtam a naplóban (és milyen jó, hogy javíthat): 

Ma pedig matek doga volt, pénteken pedig versmondó verseny lesz. 
Örülök, hogy legalább annyira laza tudok lenni, hogy nyáron egyáltalán nem szekálom az iskolával. Szerintem hálás is, de azért bízik benne, hogy a lehető legtöbb időt töltheti táborban, nehogy kitaláljak neki valami “értelmes” elfoglaltságot. Egyedül a kötelezőn kívüli minimum két regény elolvasásához ragaszkodom, de azzal nem szokott gond lenni, ismerem a fiam, tudok neki olyan könyvet adni a kezében, amit képtelen letenni, és azzal kel, azzal fekszik. 
De addig valami furcsa kontrollálási kényszerem van, mintha én is iskolába járnék. Mi lesz velem, ha mindkét gyerekem iskolás lesz majd? Bele sem merek gondolni.
Szóval várom már nagyon a vakációt. Magam miatt leginkább. 
És igen, nagyon-nagyon várom majd az iskolát is és az óvodát is nyáron. Alig várom, hogy várjam.