Emlékeztek még a gyerekkori kedvencetekre?

Én nagyon jól fel tudom sorolni, egészen húsz éves koromig, hogy mikor mi volt a kedvencem. 
Az első, a tükörtojás, reszelt sajttal és snidlinggel. Ezt 2 éves koromtól egészen 4 évesig reggeliztem minden áldott nap, különben sírtam, rosszabb esetben hisztiztem is. Ehhez még hozzátartozik az is, hogy hajnalban keltem, mert hatkor én voltam az első a bölcsiben, ami város másik végén volt, úgyhogy ez a nem éppen könnyű kis reggeli olyan hajnali öt felé csúszott le.
Aztán berobbant nagyanyám juhtúrós sztrapacskája, ami legalább tíz évig tartotta magát, igaz, anyu nem csinálta addig, amíg nagymamám élt, úgyhogy hiába volt a kedvencem, ritkán ettem belőle a távolság miatt. 
Egy időben megosztotta a trón a hortobágyi húsos palancsintával, amit anyu nagyon jól csinált. Ez se egy pár perc alatt összedobható étel, úgyhogy szerintem évente párszor készült csak, és én mindig nagyon boldog voltam tőle. Hét évesen egy hónapot Angliában töltöttem a nagybátyáméknál, és amikor hazajöttem, a szüleim ezzel vártak. Annyira sós volt, hogy nem tudtuk megenni 🙂 Azóta is emlékszem a nagy szomorúságra.
Ezen a nyáron egyébként fisch and chipsen éltem én is Angliában, amit akkor leginkább a krumpli mellé adott fa villácska miatt kedveltem, össze is gyűjtöttem belőle huszonvalahányat. Persze a jó sok ecettel megszórt krumpli se volt akármi, részemről a halat inkább meghagytam az unoaktesóimnak. Az Együtt Egy Asztalnál csoportba most került ki az a videó, ahol a Coca-Cola Együtt Egy Asztalnál kampányának nyerteseivel épp a fish and chipset kóstoljuk a tengerparton. Utána következett a másik nagyanyám által istenien készített vadas, kizárólag krumpligombóccal. Most is megtudnám enni minden nap!
Illetve volt egy étel, amit a menzán ettem először, és kikönyörögtem anyutól, illetve azóta is főzöm, hiszen Dávidnak is meglehetősen bejön, ez a tejfölös szelet, ami egy hirtelen megsütött hússzelet, tejfölös, mustáros, fokhagymás szószban. Természetesen spagettivel. Legalábbis otthon spagettivel készült, mert az iskolában spagetti véget adtak mellé. Ha valaki olyan fiatal lenne, hogy nem emlékezne erre a gasztronómiai remekre, annak elárulom, hogy ez a gyárban levágott, letört tésztadarabkák többkilós zsákban árult vége volt, amin egy malacpersely hirdette, hogy milyen olcsó, takarékos választás.
Na, utána már a bolonyai spagetti következett, ami szerintem egy egész évtizedig tartotta a helyét, ugyanis egyik nagynéném olasz, így ezt az ételt elég jól készítettük a családban.

És olyan húsz évesen elvágták a sorozatot, azóta rengeteg dolgot szeretek, és nem is annyira ételek a kedvenceim, mint inkább alapanyagok, fűszerek.
Dáviddal eészen más a helyzet. A tükörtojást nem tudtam megszerettetni vele, se sajttal, se nélküle. Bezzeg a rántotta megy, vagy egész jó angol lenne belőle, mert hónapokig nem képes megunni a paradicsomos babot pirítóssal. 
Évekig élt olívaolajos spagettin, aztán ez a hatalmas szénhidrát éhsége átcsapott húslevessel felöntött hatalmas mennyiségű levestésztára. Húslevest azóta is minden héten főznöm kell, de már helyreálltak benne az arányok. 
Aztán soha nem utasítana vissza egy nagy tányér krumplistésztát se, de már szerencsére kedvenccé vált a kacsamell és minden, akár brutálisan csípős thai illetve indiai curry. Persze ő is gyerek, jöhet minden, ami pizza, vagy ami paradicsomos tészta. Pár éve nagy kedvenc lett a brokkoli és mindenféle zöldsaláta, és erre bevallom nagyon büszke vagyok!
Érdekes, hogy Záli még csak 13 hónapos, de már most határozott ízlése van. Általában bejön neki minden leves, ő is odavan a sajtokért, a juhtúróért, és általában az indiai ételekért. Ha csípne akkor is kiköveteli, legfeljebb a húst leöblítem neki, a szószt pedig nagyon kicsi arányban keverem el a rizzsel. És szerencsére a zöldségeket is meglehetősen kedveli, kivéve a sütőtököt, de azt meg nem erőltetem. 


https://www.facebook.com/egyuttegyasztalnal