Nem tudom hogy került szóba Szandokán mostanában többször is, de olyan sokat beszéltünk róla, hogy még ezt a nyolcvanas évek elején egy kockás lapra indigóval másolt receptet is megpróbáltam előkeresni, de sajnos nem lett meg, így a kollektív emlékezetre bíztam magam, illetve leginkább édesanyámra hagyatkoztam.
Szóval Szandokán annyira menő volt akkoriban, hogy annak ellenére, hogy nekem minden nap le kellett feküdnöm nyolckor aludni, azokon a napokon, amikor ezt adta a tévé, mégis fent maradhattam. Természetesen halálosan szerelmes voltam a maláj tigrisbe, és bármikor cseréltem volna lady Mariannával, már ha jól emlékszem az irigyelt nő nevére, aki elnyerte Szandokán szerelmét.
A korabeli maszek kisiparosok komoly hasznot húztak a Szandokán rajongókból, lehetett kapni Szandokános polót, pénztárcát, táskát, sőt még a flizenét is felénekelte egy lemezre a Neoton, bár ne tette volna! (Most belehallgattam ebbe a szörnyűségbe, ez rosszabb, mint amire emlékeztem. Csak mazochisták kattintsanak.) De a legjobb az volt, hogy az Egyetemi könyvtárral szemben volt egy pici trafik, ahol a leleményes trafikos olyan Szandokán fotókat árult, amiket a televízióból fotózott, majd előhívatott. Timi nevű osztálytársnőmnek legalább húsz ilyen fényképe volt, és nagyon irigyek voltunk rá ezekért.
Hogy a Szandokán csirke receptje honnan lett, arról fogalmam sincs, és igazából el is felejtettem már, de most amikor beugrott könnyesre röhögtem magam rajta. Képzelem, ahogy egy ügyes magyar háziasszony főz valamit, amit ő malájnak képzel, majd a gyereke elmeséli az iskolában, hogy a Karcsikáéknál SZANDOKÁN CSIRKE volt vacsorára, és onnantól kezdve mindenkinek ezt a receptet kellett bediktálni telefonon, leírni, vagy megkérni a titkárnőt a gyárban, hogy legyen már szíves ötven példányban lefénymásolni.
Na, jöjjön a recept, ami egyébként egész finom. Tényleg.
A kókuszreszeléket gondolom kókusztej helyett találta ki a kedves receptközlő. De hogy kesudiónk honnan volt akkor, arról fogalmam sincs. Azt tippelem ezt már csak a mi fantáziánk alakította át sima dióból, de ki tudja.
Máshol is menő volt ez 1982-ben?
Szandokán csirke
Hozzávalók:
1 egész csirkemell filé
1 csomó újhagyma
10 dkg vaj
1 ek curry por
6 ek kókusz reszelék
6 ek mazsola
3 dl tejszín
1 nagy csokor petrezselyem
1 gerezd fokhagyma
10 dkg kesudió
só, bors
A csirkemellet felkockázzuk, az újhagymát felkarikázzuk, majd együtt a vajra dobjuk, és megpároljuk. Meghintjük a curry porral, és elkeverjük rajta a kókuszreszeléket. Hozzáadjuk a mazsolát, majd felöntjük a tejszínnel, és annyi vízzel, hogy kellemesen szaftos legyen. Sózzuk, borsozzuk, belereszeljük a fokhagymát, és belekeverjük az apróra vágott petrezselymet és kesudiót. Természetesen jó malájhoz illően, rizzsel tálaljuk.
hm, hát én sem hallottam soha róla… pedig a Sandokan-kult megvolt
@Flankerr: ezt ismertem, de csak úgy névtelenül, így a művészek kilétére most te derítettél fényt számomra, köszönet érte.
“De hogy kesudiónk honnan volt akkor, arról fogalmam sincs. Azt tippelem ezt már csak a mi fantáziánk alakította át sima dióból, de ki tudja.”
Már a hetvenes évek második felében is volt nálunk kesudió.
Bertha Bulcsú “Kesudió” című, az Élet és Irodalomban megjelent cikke igen nagy vihart kavart 1976-ban.
A cikk itt olvasható:
beszelo.c3.hu/cikkek/kesudio-0
Itt pedig egy tanulmány a cikkről és hatásáról:
beszelo.c3.hu/98/0708/14mink.htm
A Neoton klipben az a legjobb, hogy körbefutnak és még látszódik is.
@Flankerr: Betettem a kedvencek közé! 🙂
FÚJ!
@Flankerr: büntet.
nem mintha neoton nem pattintott volna mindent ami egy kicsit is italodisco, de én ilyen csirkét sose ettem…
A csehszlovák Sandokan dalnál nincs jobb..:)
http://www.youtube.com/watch?v=lS7mgcITcw4
Hát úgy emlékszem, hogy ez a nyolcvanas években Budapesten is elképzelhetetlen volt 😀
Elképzeltem, ahogy nagyapám finoman csettint a nyelvével, amint a nagyanyám eléteszi ezt a remekművet. 🙂
Viccet félretéve, nálunk falun kizárt dolog, hogy a kókuszreszelék és a csirkehűs egy receptben szerepeljen.