Magyarországon azért sem ünneplik, mert a bébipulyka nem fér be egy átlag magyar sütőbe.November negyedik csütörtökje, a legnagyobb ünnep itt.Thanksgiving-Hálaadás.
Kezdetben a férjem azt mondta: “Mi ezt nem ünnepeljük, Kisanyám! Nem vagyunk amerikaiak!” Lelkesen el is vállalta az ügyeletet a kórházban, nagy népszerűségre téve szert. Aztán szépen lassan, beépült az életünkbe ez is.
Lelkesen elkirándultunk Massachusetts-be, ahol megcsodáltuk a Mayflower vitorlást mellyel a bevándorlók hajóztak át viszontagságosan,a XVII. sz-ban.
Megnéztük az Pilgrimek Új Angliai települését és az indián Wampanoag törzs falvát.
Tanultunk az első inséges hideg télről ami igen megtizedelte a bátor letelepedők számát. A bennszülött indiánokkal való békekötésről, a tőlük tanult vadászat és földművelés hagyományairól, melynek eredményeképp a második év terményben és betakarításban gazdag lett.
Halloween után, már másnap eltűnnek a töklámpások a boltból, kirakatból, helyükre
tottyan a pulyka és a bőségszaru…megcsap a készülődés előszele.
Csütörtököt megelőző napokban mindenki útrakél hogy családja körében ünnepeljen. A
legsűrűbb utazási hét ez, szárazon, vízen, levegőben. A legdrágább is…van aki már
kedden elindul, hogy időben célba érjen, nagy ez az ország.
Hálaadás napján pedig nem is lehet igazán mást csinálni mert megáll az élet. Ez az
egyetlen nap mikor minden bezár, még New York Cityben is, ami ugye sosem alszik,
ahol a boltok hétvégén is estig nyitva vannak, az élelmiszerüzletek pedig többnyire 24
órán keresztül non-stop. Nem biza aznap. Étterembe sem lehet eljutni, mind rég, az
utolsó asztalig,tele foglalva az esti egyetlen vacsorára, s utána azok is lehúzzák a redőnyt. Kivétel ez alól néhány görög tulajdonban lévő, többnyire “Olympic Diner” névre hallgató étkező hely, ahol a céltalan, ritka vendég, bevándorló vagy közömbös figura mégis megvacsorázhat ha elfelejtett bevásárolni magának…mi hárman voltunk…
Ma már mi is várjuk és üljük, a lakomából kimaradni nem érdemes. Hetekkel korábban
elkezdem tervezni a menüt, lapozom a magazinjaimat és kedvenc szakácskönyveimet,
s az évek során kialakult bevált ételsorom. (lásd később)
Az asztal középpontja a pulyka!Hálaadás napi vacsora nem lehet meg nélküle. 1989 óta, minden évben, egy nagyonnagyon mázlista pulyka,elnöki kegyelemben részesül. Akkor mentette fel először George H.W. Bush elnök a vacsorára ítélt madarat. A többiek viszont már most a fagyasztóból figyelnek. A pulyka elkészítésének milliónyi módja van. Hagyományosan lassan sül a sütőben egész nap. Illata belengi a házat, utcát, országot. Követhető szabály, hogy 160 C fokos sütőben, pound-onként, ( 1lb= 0.45 kg) 15-20 perc a sülési idő. Átlagos méret függ a család, vendégsereg nagyságától, elérheti a 12 lb-ot is!
Locsolgatni, takargatni, figyelgetni kell. Jó mulatság egész napra.
Amíg a pulyka sül, a család élő közvetítésben nézheti az NBC tv csatornán, New York
Cityből a Macyʼs Hálaadás napi felvonulást!
A 77. utca és Central Park West-ről induló menet 2 mérföldes utat bejárva jut le a 34.
utca és 7. sugárút kereszteződéséhez a Harold Square-re ahol a Macyʼs nagyáruház
van. Amíg ott éltünk, mi az 57. utca és 7 Avenue találkozásánál vettük vállunkra, az
akkor még 3 évest. Gyerekeknek kedves, rajzfilm és mesefigurák lebegnek,a felhőkarcolók magasságában. Bohócok, aktuális sztárok, broadway csillagok, középiskolás rezesbandák vonulnak előttünk. A parádé előestéje is nevezetes, ugyanis nagy tömegek nézik a hatalmas ballonok felfújását a Natural History Museum környékén. Már ott is nagy a party hangulat.
A sort nagy üdvrivalgás közepette, piros orrú rénszarvasok által húzott szánján, Santa
Claus (Télapó) zárja. Ettől kezdve lehet a gyerekeket sakkban tartani, hogy Santa már
itt van és figyel. Kezdődhet a “Holiday Season” a téli ünnepek sorozata. Sokan aznap
este felállítják és díszítik a karácsonyfát.
Mi van a pulyka mellé és később desszertre?
Elmaradhatatlan a köretek véget nem érő sora. Nálunk: Zsályás krumplipüré, Erdei gombás kelbimbó, Párolt káposzta, Vegyes sárgarépa sallottahagymával, zsályával, kakukkfűvel, Narancsos vörösáfonya relish.
A vörösáfonya, cranberry, a “kötelezők” egyike, nem hiányozhat.
A vörösáfonya nyersen ehetetlen, savanyú és keserű is egyben ezért valamilyen
feldolgozott formában fogyasztják. Általában kompót, szósz, zselé készül belőle, az amúgy eléggé száraz pulyka mellé, vagy cukrozott, szárított módon salátákba, desszertekbe finom hozzávaló.
Leginkább sütni szeretek.
Desszertre körtés, vörösáfonyás torta, almáspite és csokoládés (german) pekán pie kerül az asztalra.
Sajnos a sütőtökpürés pie-t nem szereti a családom úgyhogy itt (is) szakítunk a tradícióval…Sütök még persze finom fehér kenyeret és kis dinner roll-t, amolyan édesebb foszlós zsemléket.
A vacsoraasztalt díszesen megterítjük, ezen az estén sok helyütt külön ünnepi étkezőben.Végre van valami haszna annak is, a nagylány kénytelen a cuccát felvinni saját szobájába! Mindenki előveszi a szép abroszt, ezüstöt, porcelánt, itt nincs helye a papirkészletnek!
Rendesen felöltözünk, levesszük a kötényt, megfésüljük a gyereket is, sajnos kinőtte az
egyetlen szövet nadrágját tavaly óta. (Ő maradhat farmerban).
Talán ez az egyetlen nap, mikor ebben a hatalmas területű országban, a tanulás, munka, házasságok és sok más ok miatt szanaszét szóródott családtagok összejönnek.
A tágabb rokonság újra találkozik, megismerkedik jövendőbeli vagy új tagokkal, emlékezik azokra akik már nem ünnepelnek itt. Hálaadáskor nincs tüzijáték, papírtrombita, konfetti, durrantás. Kicsit befelé fordulnak, elcsendesednek. Néha nem is könnyű dolog lelassítani és elgondolkodni azon, mi is ami jó az életünkben. Mi az amiért hálásak lehetünk. Érdemes.
A tavalyi nekünk nagyon különlegesen jól sikerült. Vendégül láthattuk még egyetemi
években szerzett kedves barátainkat, akik pár héttel korábban vették a nagy levegőt és
költöztek gyerekestől mindenestől ide a tengerentúlra. Nem is messze tőlünk, a szomszédos Massachusetts államba. Fogadhattuk őket szeretettel, terített asztallal, régi emlékek felelevenítésével. Hálás vagyok érte.
A Facebookon is ott vagyunk!
Szép.
Kósza gondolat: Én már nem mozdulok, de remélem, hogy a fiamnak, mire elvégzi az orvosit, megjön az esze, és a szabadságot választja, nem áll meg az Atlanti óceán keleti partján innen, mert most még nem akar menni, én sem akarom, hogy menjen, de ez az egyetlen út, még ha soha nem is látjuk egymást többet. Ennyire rossznak gondolom, ami itt van, lesz.