Gyors nyárbúcsúztató vacsora, kötelező fröccsel, nagyapám örökérvényűjével. A gombócot sütni is lehet.
Elnézést, itt vagyok ám, csak épp iskolakezdés van.
Van még öreg krumplija valakinek? Abból a legjobb a szilvás gombóc. Nekem mindössze négy szem maradt a kamrámban, abból pedig normális adag gombócot nem lehet készíteni, így született meg ez a nudli-gnocchi – hívja mindenki úgy ahogy akarja -, sok szurokfűvel. A szurokfű augusztus közepén virágzik az utak mentén (tudom, nem mindenhol sajnos), de nálunk meglehetősen sok nő belőle, úgyhogy ilyenkor használom frissen is, de már le is szárítottam az éves adagot. Ott lógnak a borházban szép sorjában. Így talán könnyebb lesz átvészelni a telet is.
Ez a vacsora nem könnyű a gyomornak, nagyapám mondaná is, hogy nem szabad krumplit enni este, mert bolondokat fogunk álmodni. Na de ha ott az a jó kis tejfül és kemény kecskesajt, akkor miért hagynánk ki, ugye?!
Hozzávalók:
30 dkg lisztes krumpli, héjában megfőzve, megpucolva
1 tojás sárgája
5 dkg liszt (+ sokkal több a szóráshoz)
só, szerecsendió reszelve
2 ek kacsazsír
2 dl tejföl
szurokfű és zsálya (aki nem szereti annak bazsalikom)
só, bors
reszelhető sajt
A krumplit áttörtem és kiterítettem, hogy kicsit hűljön is, és a nedvesség is elpárologjon belőle. Elkevertem a többi hozzávalóval és a gombóc és a nudli keresztezéséből született hosszúkás formát sodortam belőle. Megforrósítottam a kacsazsírt és megsütöttem benne a gombócokat szép pirosra. Ráöntöttem a tejfölt, megszórtam a fokhagymával és hagytam egyet rottyanni. Megszórtam a fűszerekkel, sajtot reszeltem rá, és az edényből villával ettük ki, pedig ott volt a tányér az asztalon. Így egy csepp tejföl se marad a tálban 🙂
A szurokfű a Wiki szerint:
A szurokfű, közönséges szurokfű vagy vadmajoránna latin nevéből újabban oregánónak is nevezik (Origanum vulgare L.) a szurokfüvek nemzetségébe tartozó fűszer és gyógynövény.
Nevének eredete a latin origanum nyomán keletkezett, amely a görög origanon folytatása és az orosz (‘hegy’) és ganosz (‘szépség, dísz’) szavakból tevődött össze. Az ókori Egyiptomban is ismerték már gyógyhatásait, köhögéscsillapítóként volt közismert, az ókori Görögországban pedig sérüléseket gyógyítottak vele. A középkorban az ételeket a szurokfűolajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől.
Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző (gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva). Sajátságos íze van, mely a majorannára és a kakukkfűre emlékeztet. Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli.
annyira guszta ez a felső kép, hogy már harmadszor jövök vissza megnézni 🙂
Nagyobb a levele és enyhébb az íze az oregánóénál, de végső soron tényleg vad oregánó.
Szárított formában bármelyik boltban – oregánó…
Erdőbényén van sok, de a hivatkozott Wiki rész írja, hogy milyen helyeken fordul elő szeretettel.
Ó, gyerekkoromban hallottam utoljára a szurokfűről, nagyanyám mindig szedte, de hogy mire használhatta, arról nem tudok. Hol lehet ilyet találni?