1.0Fűszer és Lélekhttps://fuszereslelek.nlcafe.huFűszeres Eszterhttps://fuszereslelek.nlcafe.hu/author/fuszereseszter/<p><img class="aligncenter size-full wp-image-7223674" src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2017/05/marhahusleves.jpg" alt="" width="1512" height="1767" />A konyharuhákat nem találom egyelőre, pedig abból aztán nincs hiány. A só sincs meg, hiába írtam rá a dobozokra, hogy mi van bennük, a végén már csak a "konyhai vegyes" vagy az "óvatosan" feliratra futotta. Hogy mégis mi a fene lehet benne, azt sűrű homály fedi. Örülök, hogy beszélni tudok, annyira fáradt vagyok. Tegnap egyszerűen nem jött a számra az a szó, hogy Madách tér.<br />Mondtam már, hogy utálok költözködni?! Mondjuk legalább előkerül a legalsó fehérneműs fiókból fél kiló csokipénz, amit még hanukára vettem a gyerekeknek, majd jól eldugtam, hogy ne egyék meg idő előtt, aztán nyilván elfelejtettem, hogy hova tettem. <br />De találtam a tárolóban egy nagyon klassz lámpát bontatlan csomagolásban. Hogy mióta lehet ott, arról fogalmunk sincs, se a férjem, se én nem emlékszünk arra, hogy valaha megvettük volna, de legalább tetszik.<br />Na, ilyen körülmények között élünk most. Napok óta szendvicset eszünk, vagy rendelünk egy pizzát. Tegnap elmentünk enni egy hamburgert, komolyan mondom, szinte ünnepnap volt.<br />De ma már muszáj valamit ennünk, hogy érezzük, hogy egy család vagyunk, nem csak egy lakásba járó sikerősök. Valami olyanra gondoltam, amivel nincs sok  gond, mégis nagyon otthonos lesz a végeredmény. És nem utolsó sorban megvan hozzá minden edény. Vagyis a húszliteres fazék. Mert azt látom legalább. <br />Tehát húsleves lesz. Sok hússal, kevés zöldséggel, mert a zöldséghámozó még nem bukkant fel, késsel meg nem szeretek pucolni. Sót vettem a kisközértben, húsért a szürkemarháshoz, a Martonyihoz,  zöldségért pedig az egyik kofához kiszaladtam a Fény utcai piacra.<br />Írtam már, hogy mennyire félek tőle, hogy a  húsleves eltűnik majd a családok repertoárjából. Pedig attól egyszerűbb étel egyszerűen nincs. Ha megfelelő sorrendbe tesszük bele a hozzávalókat, jó minőségű alapanyagot használunk, és kis lángon sokáig - akarom mondani nagyon sokáig - főzzük, akkor annak a húslevesnek tökéletesnek kell lennie. Nem lehet másmilyen. Vagyis ez az, ami elronthatatlan.<br />Kértem egy kiló lábszárat, hogy belefőzzem a levesbe azt is, majd felszeletelem, és paradicsomszósszal megesszük holnap. Záli nincs itthon, mi hárman pedig krumpli nélkül is igazán értékelni tudjuk az ilyesmit. <br />A fazékba tettem a lábszárat, egy jó kilónyi leveshúst, mikor felforrt, leöntöttem a vizet, majd újra felöntöttem, és hagytam olyan másfél órát gyöngyözni. Pont felpakoltam addig a könyveket a polcra. <br />Ezután hozzáadtam öt sárgarépát, két gyökeret, a csokor petrezselyemzöldet, egy kis zellert zöldjével együtt, egy karalábét, két szép vöröshagymát, pár gerezd fokhagymát, egy darabka gyömbért, sót, és pár szem borsot. <br />Ezzel is főtt olyan három órát, mire igazán aranyszín, erős húsleves készült belőle. <br />Leszűrtem a levest, a zeller sajnos nálunk megy a kukába, senki nem eszi így meg, a többi zöldséget pedig még a tálból megettük, lecsipegetve mellé a csontról a húst. <br />Én nem is tudom, hogy létezik-e ennél finomabb étel. A forró, gőzőlgő, levesből éppen csak kivett marhahúsnál. Utána még maradt hely egy tényér levesre, de igazából már jól laktunk.</p>rich