1.0Fűszer és Lélekhttps://fuszereslelek.nlcafe.huFűszeres Eszterhttps://fuszereslelek.nlcafe.hu/author/fuszereseszter/<p>https://www.youtube.com/watch?v=fV2_WacZZ2M</p> <p>Először is egy vallomással tartozom: félek a marháktól. A lovaktól is félek egyébként, és a tevéktől rettegek. Viszont érdekel honnan érkezik az étel a tányéromra, és ha van rá lehetőségem, akkor szívesen meg is nézem. Amikor elhívtak Martonyiba, ahol a szürkemarhák élnek, nem tudtam ellenállni, és milyen jól tettem!<br />A Bükkfennsíkra tartottunk, pont az első olyan hétvégén, amikor végre már több zöld volt a fákon, mint kopaszság. Ha csak egy nagyot sétáltunk volna, én azzal is nagyon boldog lettem volna, de ettől azért sokkal több történt. <br />A fiúk, vagyis a bikák telephelyére érkeztünk, és számomra biztonságos kerítések mögül meg is nézhettem a legnagyobb tenyészbikákat. Nem lettem sokkal bátrabb, amikor kiderült, hogy a szürkemarhák nem éppen békés jószágok, ha be vannak zárva, és gyakran összeverekednek. Szerencsére Martonyiban a hatalmas legelőkön múlatják az időt, és csak néha kell az istállókba bejönniük. Nem hiába, szabad lelkek. <br />Ennek ellenére láthattunk egy kis kakaskodást, ami állítólag nem volt komoly, minden esetre a hangok, és a hatalmas méretek miatt meglehetősen ijesztőnek számított.<br /><img class="aligncenter size-full wp-image-7223630" src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2017/05/IMG_5140.jpg" alt="" width="1200" height="986" />Talán mert mai napig élénken él bennem első találkozásom egy <del>marhával </del>kis cuki borjúval. Óvodás voltam, és heteket töltöttem nagyanyámnál, untam magam. Mama kitalálta, hogy egy ilyen pesti kislánynak biztosan jót tenne a szomszéd faluban Bodrogkeresztúron egy pár nap, ahol láthat állatokat. <br />Meg is érkeztem, örültem a kiscicának, a kiskutyának, és akkor megjelent a borjú.<br />Pár napos volt csupán, annyira kicsi, hogy cumisüvegből etették. Odajött, és megnyalta az arcomat. Én ettől annyira megijedtem, hogy se szólni, se mozdulni nem mertem. Szörnyű hetem volt: a háziak mindenáron össze akartak barátkoztatni a borjúval. Egyik reggel még a házba is behozták, hogy ő keltsen. Végül nem lettünk barátok.<br />Hát így indultam a szürkemarhákkal is. Szerencsére nem kellett barátkoznunk, viszont kellő távolságból csodálhattam őket. Mert a látvány az elképesztő! Ilyen szép állatokat ritkán lát az ember, csak úgy dagadnak az erőtől, az egészségtől! Nagyon bátor is voltam addig, amíg a bikák meg nem jelentek a domb tetején, mint egy középkori csatában. A baj az volt, hogy a domb alján mi álltunk, és ők voltak sokkal többen. <br />Röviden annyit tudok mondani, hogy nem szaladtam el.<br />Hittem benne meg nem is, hogy elmennek majd mellettünk, és bemennek a kapun. Nem akarnak majd ismerkedni, ők csak vízre vágynak. <br />Igaz volt.<br />Ebéd után, ahol nem mellesleg szürkemarha pörkölt és barnasörös ragu készült, autóba ültünk, és megnéztük a lányok, vagyis a tehenek lakhelyét Rakacán. Köztük több borjú is volt, többen is voltak, mint a bikák, és addigra kicsit fel is bátorodtam, kár, hogy a telefonom viszont lemerült, és ezt nem láthatjátok.<br />Ami a legnagyobb hatást tett rám, az az, hogy micsoda környezetben élnek ezek a marhák! <br />Zöld, harsogósan friss fű, jó levegő, madárcsicsergés. Esküszöm, pár hetet eltöltenék közöttük.<br />Megnyugtató tudni, hogy ebből a húsból készül a vacsoránk.<br />Ha tehetitek, kiránduljatok el arra ti is,és nézzétek meg őket! :-)<br />Ha csak ennétek belőlük, akkor pedig a Fény utcai piacon keressétek a Martonyi ÖKO-AGRO standon!<img class="aligncenter size-full wp-image-7223629" src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2017/05/IMG_5138.jpg" alt="" width="1200" height="1044" /></p>rich