1.0Fűszer és Lélekhttps://fuszereslelek.nlcafe.huFűszeres Eszterhttps://fuszereslelek.nlcafe.hu/author/fuszereseszter/[caption id="attachment_7223497" align="aligncenter" width="624"]<img class="size-full wp-image-7223497" src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2017/03/download.jpg" alt="" width="624" height="351" /> A képen nem a fiam van, de az anya az én vagyok lélekben[/caption] <p>Nem merem megkérdezni anyámat, hogy én milyen voltam tizenhárom évesen, de azért nagyából emlékszem. Körübelül az agyukra mentem. <br /><br />Most hirtelen az jutott eszembe, hogy Olaszországból kaptam három - mai szemmel nagyon klassz - farmert. Az egyik piros volt, a másik sárga, a harmadik zöld. Nos, én épp azt a korszakomat éltem, amikor egy farmer sötétkék vagy fekete lehetett. Feketét szerettem volna a legjobban, de azt nem lehetett kapni. <br />Volt viszont a háztartási boltban fekete textilfesték, amivel a gyártó szerint ruhát lehetett festeni. Fel is sorolta a festhető fajták között a farmert.<br /><br />Boldogan álltam neki a feladatnak, mindent pontosan az utasításoknak megfelelően végeztem. Kicsit olyan zöldes fekete lett a végeredmény, de igazán boldog voltam, lett egy fekete farmerem, olyan mint az akkori lelkivilágom.<br /><br />Fel is vettem másnap, mondanom se kell, az összes festék a combomra ragadt a nadrágból, és kb. egy hét volt, mire bőrradírral sikerült levakarni magamról.<br />Nem úgy a farmerból, onnan bezzeg mindenhova könnyűszerrel jutott: a mosóvízbe, a székre, ha esett az eső, a szárítókötélre, mindenhova.<br /><br />Mondanom se kell kuka lett a vége, pedig egy "eredeti lengyel piacon vásárolt" farmer volt.<br />Egyszer apám megelégelte, hogy csak ilyen ruhákban lát, és nem elég, hogy fel kellett vennem a piros farmert, de még arra is kötelezett, hogy velük sétáljak a tavaszi napsütésben. <br /><br />Mondanom se kell, hatalmas duzzogás lett a vége, vérig voltam sértődve több dolog miatt is.<br />Először is ki kell menni az utcára. SÉTÁLNI.<br />Másodszor anyámékkal. ÚRISTEN!<br />Harmadszor: PIROS FARMERBEN.<br /><br />Igyekeztem is mindhárom ellenem irányuló merényletet megtorolni. <br />Undok voltam, nem álltam szóba velük, csak utánuk voltam hajlandó menni két méterrel, és folyamatosan morogtam. Ha jól emlékszem, a Gellért-hegyre mentünk fel, ahonnan nyilván rettenetes unalmasnak találtam a panorámát, hiszen ott lakunk, ahova nézünk, kit érdekel?!<br /><br />És ez nyilván csak az egyik nap volt a több ezerből, ami kamaszkoromat jellemezte.<br /><br />Dávidnál most kezdődik. <br /><br />Egyik percben nem akar jönni velünk sehova, másik pillanatban vérig sértődik, hogy miért megyünk nélküle.<br />Felszólít, hogy ne menjek el arra a programra, ahol nekem dolgoznom kell hétvégén, neki meg jól éreznie magát a barátival. Ha már mindenképp ott kell lennünk - de legközelebb el ne merjük vállalni ezt a munkát-, akkor oda ne menjünk hozzá, és hagyjuk őt békén.<br /><br />Nem, nem akar moziba jönni, azt  a hülyeséget egyáltalán nem szeretné látni. De holnapután nézzem már meg vele, ha tényleg olyan jó volt!<br />A nagyi már kezd unalmas lenni, ha én mondom, hogy menjen ki hétvégén, de egy órát duzzog, ha a nagymama a lányomat kéri előbb a telefonhoz, majd másnap felhívja, és megkérdezi, hogy kimehet-e hétvégén, és főz-e neki húslevest és krumplis tésztát.<br /><br />Teljesen komolyan meglepődik, hogy bizonyos dolgokkal én is tisztában vagyok, sőt, igazából kételkedik benne, hogy valóban hallottam-e már bizonyos dolgokról. <br />Pár hete felhívott egy újságíró, a borzalmas tinikről írt cikket, és engem ajánlottak neki, mert állítólag vicces posztjaim vannak a kamaszodó fiammal kapcsolatban a fészbukon.<br /><br />Na, ennek vége, elérkezett az, amikor tilos róla mondjuk képet feltenni, csakis az ő által kiválogatott legjobbak kerülhetnek fel. Ezt mondjuk teljesen megértem, és tiszteletben is tartom.<br />Az újságíróval végül jól elsztorizgattunk egymással, és egyetértettünk abban, hogy egyedül a kütyümegvonás hatásos  a srácoknál. Ha azt mondom, hogy mától száz évig nem gépezhet, az használ. Persze a suliban van gép, de itthon olyan szörnyűségeket kell csinálni, mint olvasni, társasoszni, beszélgetni. Pár óráig nem is megy, újra bele kell tanulni, de előbb hallom ám a halk morgást, szitkozódást, amit vagy képes vagyok visszaszólás nélkül elviselni, vagy nem.<br /><br />Viszont elárultam a titkot anyatársamnak a telefonnal kapcsolatban. Ő ugyanis arra panaszkodott, hogy hiába vonja meg a gépezés lehetőségét, reggel mégis a gyerek kezébe kell nyomnia az okos telefont, mert telefon nélkül nem mehet el otthonról a gyerek. <br /><br />(Milyen jó volt nekünk, anyáink nem tudtak ellenőrizni gyerekkorunkban, hahaha)<br /><br />Dávid sem mehet el otthonról telefon nélkül, de okos telefon helyett ilyenkor, vagyis iskolaidőben szinte mindig "buta" telefont visz magával. Elérni eltudom, de a Minecraft nem működik rajta. <br /><br />Lehet ám jól viselkedni, ebadta!<br /><br /></p>rich