<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Fűszer és Lélek</provider_name><provider_url>https://fuszereslelek.nlcafe.hu</provider_url><author_name>Fűszeres Eszter</author_name><author_url>https://fuszereslelek.nlcafe.hu/author/fuszereseszter/</author_url><title>Összezárva kétszáz amerikai nővel</title><html>&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-7222897&quot; src=&quot;https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2016/08/amerika.jpg&quot; alt=&quot;amerika&quot; width=&quot;1200&quot; height=&quot;762&quot; /&gt;Kétszáz nővel vagyok egy hete egy tanulmányúton. &lt;br /&gt; Hogy őszinte legyek, azt hittem sokkal rosszabbul viselem majd, de egészen jól szórakozom. Azért azt hozzáteszem, hogy magyarok csak tízen vagyunk, a többiek amerikaiak.&lt;br /&gt; Miben különbözünk?&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; Minden amerikai kapásból, hatalmas lelkesedéssel képes magáról és a családjáról beszélni vadidegenek előtt öt percen keresztül, állva, hogy mindenki jól láthassa és hallhassa. (Próbáld ki, nagyon hosszú az öt perc!)&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; Amerikai barátnőink két perc alatt felállnak az asztaltól, ha zenét hallanak, és őrült táncba kezdenek. A mi asztalunknál senki se mozdul az első szám végéig. Utána nem vagyunk ünneprontók, de kell egy pici idő, hogy megbizonyosodjuk, valóban jól látjuk-e, hogy táncolni kell, és nem csak a mosdóba vonulnak hosszú sorokban tánclépésben.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; Amerikai barátnőink képesek pillanatok alatt könnyekig hatódni mindenen, mi inkább picit cinikusak vagyunk, de a könnyeinket semmiképp nem nagyon szeretnénk mutogatni.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; Kötelezőnek érzik, hogy megszólítsanak akár a liftben is tudniuk kell, hogy aludtam, és ugye milyen fantasztikus volt az esténk. Egyáltalán nem értik miért kell a liftben csöndben mindenkinek a másik sarokba bámulnia, és várni, hogy kiszabadulhasson. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt; Szabad a testi kontaktus, persze csak finoman: simán megölel, ha olyanja van, méghozzá ötpercenként, és hosszan. Nem érdekli őket a mentegetőzés, hogy negyvennégy fok van, muszáj tíz másodpercig szoros emberfogásban maradni.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; Nem finomkodnak. Úgy kicsavarják a kezedből a zászlót, amivel épp fotózkodsz, ha úgy érzik eljött az ő idejük, hogy még felháborodni sincs időd, már ott pózol mindegyik a kamera előtt, ami egy másodperce még téged fényképezett. Az is igaz viszont, hogy lépten-nyomon felajánlják, hogy majd ők csinálnak rólunk egy csoportképet, akkor is, ha mi egyáltalán nem akartuk megörökíteni a pillanatot.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt; Reggelinél örömmel ülnek oda hozzánk, nem keresik folyamatosan a saját ismerőseiket, hiszen ez is egy remek alkalom, hogy mesélhessenek magukról, és megkérjenek, hogy te is tedd ugyanezt. Nincs reggeli kávéba bámulás némán!&lt;br /&gt; &lt;br /&gt;Tanultam tőlük, kíváncsi vagyok meddig tart majd ki a munícióm.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>