1.0Fűszer és Lélekhttps://fuszereslelek.nlcafe.huFűszeres Eszterhttps://fuszereslelek.nlcafe.hu/author/fuszereseszter/<p><a href="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2016/03/chagall.jpg" rel="attachment wp-att-7222595"><img class="aligncenter size-full wp-image-7222595" src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2016/03/chagall.jpg" alt="chagall" width="600" height="315" /></a>Fenti kérdés kb. két hete hangzott el a lányomtól. Szeptemberben lesz négy éves, és most jött el a pillanat, hogy megértette, egyszer meghalunk. Legalábbis mi, a szülei biztosan, és nagymama és nagypapa is, mert ők öregek. Ezt ő mondta. Az öregek pedig mindjárt meghalnak. <br />Próbáltam beszélgetni vele, elmesélni, hogy aki meghal, az sajnos végleg itthagy bennünket, nem jön már vissza. Ez még csak pillanatnyi, és lehet, hogy tettett szomorúságot okoz neki, azt hiszem a teljes folyamatot még nem érti, de már határozottan foglalkozik vele.<br /><br />Dávidnak négy éves korában lett teljesen világos, hogy egyszer meghalunk, és ő is meg fog halni. Emlékszem, délután feküdtünk az ágyban, és a halálról beszélgettünk, ő pedig némán sírt. Önmagát siratta. Aztán hozzámbújt, és zokogott. Sírtam én is csendben.<br />Mindenki átesik ezen, az élet velejárója, hogy felfogjuk, nem lesznek velünk örökké a szeretteink, és bizony mi is meghalunk majd. <br />Mégis annyira, de annyira sután-bután állunk a dologhoz.<br />A férjem édesapja kiskorában meghalt. Az édesanyja azt mondta neki, hogy az apukája elment, és nem jön többet haza. Így a férjem évekig haragudott az apjára, mire megértette, hogy nem otthagyta őt, hanem mehgalt.<br /><br />Kicsit szórakoztatóbb része a halállal való ismerkedésnek az öröklés kérdése. <br /><br />Mert arra agy négyéves is ráeszmél, hogyha meghal valaki, akkor bizony utána maradnak dolgok. Apró, de értékes tárgyak is, mint mondjuk egy menő elemlámpa, vagy bicska, de ott marad a nagymama csodálatos háza is, ahol mindig krumplistészta készül, és ahol őt annyira szeretik. <br />Mi lesz ezekkel a dolgokkal? Kié lesz mindez?<br />A fiam nem sokat vacakolt a kérdéssel, meg is kérdezte a nagyit, hogy kié lesz a ház, ha meghal? Kicsit csalódott volt, amikor a nagyi nevetve azt válaszolta, hogy mindenkinek a gyereke örököl, vagyis én, és neki várnia kell a sorára. De legalább az elemlámpát megkaphatom majd, mama? <br /><br />Azóta eltelt pár év, és a fiam egyáltalán nem vágyik már az elemlámpára. Felnőttebb lett, tudja mivel járna, ha meghalna a mamája, vagy a papája. És fél a dologtól. Most épp nincs abban a korszakban, hogy napirenden lenne nála a halálról való gondolkodás, de néha egy-egy olvasmányélmény kapcsán előkerűl, vagy amikor a huga is kezd foglalkozni a dologgal.<br /><br />Nálatok mikor került szóba ez, és mit mondtatok a gyerekeknek?<br /><br /></p>rich