<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Fűszer és Lélek</provider_name><provider_url>https://fuszereslelek.nlcafe.hu</provider_url><author_name>Fűszeres Eszter</author_name><author_url>https://fuszereslelek.nlcafe.hu/author/fuszereseszter/</author_url><title>Férj és a programok</title><html>&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2016/02/Busy.jpg&quot; rel=&quot;attachment wp-att-7222449&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-7222449&quot; src=&quot;https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2016/02/Busy.jpg&quot; alt=&quot;Busy&quot; width=&quot;2048&quot; height=&quot;1598&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Ez a történet nem a férjemről szól. Minden hasonlóság közte, és a - határozottan és minden körülmények közt - kitalált személy között, csupán a véletlen műve.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Szóval: képzeljétek el, hogy december közepe van, és két programot is lebeszéltek februárra. Az egyik legyen mondjuk baráti összejövetel, pl. vendégség otthon, de olyan amire készülni kell, mert sokan jönnek. A legjobb, ha születésnapra gondoltok, mert az adja magát.&lt;br /&gt;A másik meg legyen egy olyan munka, ahova a családot is viszitek, mert amíg ti dolgoztok, addig ők valami szuper programmal tölthetik a szabadidejüket, és utána még együtt is tudtok valamit csinálni, ami az egész családnak jó. Ez  legyen mondjuk egy főzőbemutató a Disneylandben. (Nyugalom, nincs ilyen munkám, de példának jó lesz.) &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Szóval, decemberben szólok a képzeletbeli férjemnek, sőt küldök neki online meghívót is  rá a naptárban, a képzeletbeli férj ugyanis informatikus, és ragaszkodik hozzá, hogy meg tudjuk osztani egymással a naptárakat. Én, annak ellenére, hogy kis határidő naplóba szeretem vezetni az ilyesmit, mégis megadom magam, mert belátom, hogy milyen szuper, ha a gépen, a tableten és a telefonon is tudom követni a programom, sőt, meghívhatnak rá mások is, legyen szó munkáról vagy szabadidőről.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Aztán eljön a január, és én, aki ismerem ezt a képzeletbeli palit, szólok neki, hogy ne feledje, két hét múlva jönnek vendégségbe a barátok, és össze kell majd szerelni az asztalokat, hogy a 30 ember le tudjon ülni. Plusz, három hét múlva elutazunk, én dolgozom majd, ők pedig jól érzik magukat. &lt;br /&gt;Persze képzeletbelikém nem emlékszik már arra, hogy erről valaha is szó volt. &lt;br /&gt;Lehet, hogy valamit visszaigazolt, de azért szólhattam volna.&lt;br /&gt;És, arról végképp nem tud, hogy ezek az események egymás utáni hétvégén lesznek.&lt;br /&gt;De milyen jó, hogy szólok, legalább nem éri majd meglepetésként.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Két hét múlva amikor össze kell szerelni az asztalokat, akkor elkezd morogni. EZT KOMOLYAN NEM HISZI EL. Ő is szereti a barátokat, de miért nem jönnek nyáron. Miért nem jönnek fele ennyien? Miért nem megyünk el valahova?!&lt;br /&gt;Megérkeznek a vendégek. Kedvessé változik. Jól érzi magát, és boldog, amiért jöttek a barátok.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Vasárnap szétszereli az asztalokat.&lt;br /&gt;Hétfőn elkezd morogni, hogy hétvégén jól kell majd éreznie magát.&lt;br /&gt;Csütörtökön már nagyon morog. &lt;br /&gt;Pénteken az autóban szitkozódik: mindenki hülyén vezet, csak ő nem.&lt;br /&gt;Hideg van, meleg van, esik az eső, esik a hó, fúj a szél, süt a nap.&lt;br /&gt;Nem ezt szoktuk csinálni pénteken. Jöjjenek inkább a szokásos pénteki vendégek.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Aztán megérkezünk, elkezdi magát jól érezni.&lt;br /&gt;Hétfőtől minden ugyanígy folytatódik. Évente sokszor, sok éve már.&lt;br /&gt;Szerencsére ez nem nálunk történik, csak hallottam már ilyet.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>