1.0Fűszer és Lélekhttps://fuszereslelek.nlcafe.huFűszeres Eszterhttps://fuszereslelek.nlcafe.hu/author/fuszereseszter/<p><a href="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2015/10/Medieval_baker.jpg" rel="attachment wp-att-7222142"><img class="aligncenter size-large wp-image-7222142" src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2015/10/Medieval_baker-600x371.jpg" alt="Medieval_baker" width="600" height="371" /></a>Nagyon érdekes cikket olvastam nemrég Christian Petersen kenyértörténész tollból. <br /> (Igen, ez a szakmája, és több, a témába vágó könyve jelent meg angolul, illetve rendszeresen publikál a különböző szaklapokban kenyérről, pékekről, búzáról, és bármi másról, ami a témához kicsit is kötődik.)<br /> Petersen szerint a XIX. században az szegényebb angolok a jövedelmük 80%-át költötték élelmiszerre, és ezen belül is 80%-ot tett ki a kenyérre kifizetett pénz. Még a jobb módú, középosztály is a jövedelme kétharmadát elette, ami manapság csupán az egynegyede a családok bevételének. Érdekelne, hogy Magyarországon vajon ez mekkora rész lehet, de attól tartok, hogy több, mint a jövedelem negyede.<br /> Egyértelmű, hogy ahol ennyit költöttek kenyérre, ott a trükközések, hamisítások is megjelentek. Ha egy péket rajtakaptak valamilyen csaláson, akkor kenyerenként 10 font pénzbüntetésre, vagy akár egy havi kényszermunkára is ítélhették. Sőt, a kenyérproblémák magas száma miatt komolyan fontolgatták, hogy a csalókat Ausztráliába toloncolják. És itt nem komoly liszthamisításra vagy a kenyérrel való visszaélésre kell gondolni, csupán szennyezett kenyérre, vagy alacsonyabb súlyra. Szennyeződés a korabeli viszonyok között nagyon könnyen kerülhetett a kenyérbe, hiszen egész London tele volt patkányokkal, egerekkel, és mindenféle embereken élősködő vérszívókkal, a súly pedig nem biztos, hogy szándékosan lett kevesebb, előfordult csupán emberi tévedés is. Mégis, annyira féltek a pékek, hogy elitélik őket, hogy inkább nehezebb kenyereket sütöttek, mintsem csalás vádja alá helyezzék őket. <br /> Az angolok különben is imádtak a pékeikre gyanakodni, évszázadokig tartotta magát az vád, miszerint a londoni kenyeret kréta, timsó, és emberi csonthamu elegyéből sütik. Egy könyvben még azt is leírják, hogy a pékmesterek éjjelenként a londoni temetők kriptáit fosztogatják, majd a csontot megőrlik, hogy lisztjével az élők kenyerét mérgezzék. Aki kicsit jóindulatúbb pék volt, az bablisztet, krétát, oltott meszet, vagy állati csonthamut kevert a lisztbe. Ezek a pletykák olyan sokáig tartották magukat, hogy Frederic A Filby 1934-ben megjelent, ételhamisításról szóló könyvében végre ki is próbálta a “recepteket”, és megállapította, hogy szerencsére nem léhet őrölt lábszárcsontból kenyeret sütni, sőt, a többi hozzávalóból se, mert vagy nem áll össze a “tészta”, vagy olyan sokáig kell sütni a kenyeret, hogy a kemence fűtése sokkal többe kerül, mint a megspórolt jó minőségű liszt.<br /> Ami egyedül igaz a vádak közül, az a timsó, ebből viszont csak nagyon keveset használtak, egy 130 kilós zsákhoz mindössze 1-3 evőkanállal kevertek, nagyon szépen fehéríti ugyanis a lisztet. Timsót egyébként mai napig használnak bizonyos élelmiszerekben, kis mennyiségben ugyanis nem mérgező.<br /> Érdekes lenne megtudni, hogy vajon a mai bolti, olcsó kenyerek átmennének-e a korabeli felügyelők rostáján, vagy már vinnék is pékeket kényszermunkára?<br /> Mert valószínű se csont, se oltott mész nincs a kenyérben, azért lisztjavító adalékot mégiscsak hamisításnak tekinthetjük, még akkor is, ha engedéllyel teszik a kenyérbe. A vegyszereket, amivel pedig a gabonát kezelik aratás előtt, hogy “jobb” lisztet adjanak a korabeli felügyelők el sem tudták képzelni.</p> <p><a href="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2015/10/baking-bread.jpg" rel="attachment wp-att-7222143"><img class="aligncenter size-full wp-image-7222143" src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2015/10/baking-bread.jpg" alt="baking-bread" width="500" height="585" /></a><br /> </p>rich