1.0Fűszer és Lélekhttps://fuszereslelek.nlcafe.huFűszeres Eszterhttps://fuszereslelek.nlcafe.hu/author/fuszereseszter/<p><a href="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2015/08/lazar_paramount_sofa1.jpg" rel="attachment wp-att-7222013"><img class="aligncenter size-large wp-image-7222013" src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2015/08/lazar_paramount_sofa1-600x279.jpg" alt="lazar_paramount_sofa1" width="600" height="279" /></a>Holnap még három nap osztálykirándulás, de aztán akárhogy is tiltakozunk ellene, vége a nyárnak. Tegnap már az ebédet is befizettem, és amikor olvasgattam a menüt, eszembe jutott pár vicces dolog a saját gyerekkoromból.<br />Az egyik évekig ismételgetett poént egy nyaralás alatt megismert kislánynak köszönhetem, aki délután egyszer csak felpattant a siófoki üdülő udvarán, és közölte, hogy itt az idő kanapékat enni, majd elviharzott. <br />Azt hittük viccel, vagy egy kicsit bolond, jókat nevettünk, amikor elképzeltük, hogy a nagymamájával, akivel közös szobában laktak, éppen a kanapé párnáját rágják.<br />De a jelenet másnap is megismétlődött, és a kislánynak újra kanapét kellett ennie. Soha nem mertünk rákérdezni az igazságra, de a könnyünk folyt, ahogy részleteztük egymásnak. Kedvenc jelentünk nyilván az volt, amikor a foguk törik a kanapé lábába. Az igazságra pár év múlva egy regényt olvasva döbbentem rá: canapé (kanapé) = egyfajta nyitott szendvics, kenyérszelet  gazdagon és magasan megrakva. <br />Minden esetre mai napig izgat, hogy vajon mivel rakták meg magasan és gazdagon a SZOT üdülő szobájában 1981-ben?<br />A másik hasonlóan vicces sztori már később, egészen pontosan 1987-ben történt, amikor Csídi barátnőmmel egy "Felszab tér" melletti Korsó nevű étterembe voltunk befizetve ebédre. Valami olyasmi volt a rendszer, hogy kétfélét lehetett választani a tábláról. <br />Elolvastuk, és kértünk rakott krumplit, majd mivel a gránátoskockát desszertként azonosítottuk be, azt is. A pincér rákérdezett, hogy biztos-e ez, és meg tudjuk-e majd enni, de nagyon magabiztosak voltunk, és közöltük, hogy igen. <br />Persze az arcunkra fagyott a mosoly, amikor megérkezett a hatalmas tányér krumplis tészta, de annyira biztosak voltunk magunkban, hogy szóltunk a pincérnek, hogy mi süteményt kértünk. Fölényes mosollyal a száján közölte, hogy szó nem volt desszertről, mi bizony gránátoskockát rendeltünk. <br />Az osztrák-magyar Monarchiában a katonáknak gyakran főztek olcsó tésztát. Így jártak a gránátosok is, akik a Monarchia idején saját készítésű, gömbölyű üvegbe töltött puskaporos gránáttal dobálták az ellenséget. Innen a gránátos kocka, vagyis Grenadiermarsch.<br /><br /></p>rich