1.0Fűszer és Lélekhttps://fuszereslelek.nlcafe.huFűszeres Eszterhttps://fuszereslelek.nlcafe.hu/author/fuszereseszter/<p><span><img src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2014/07/toltott-karalabe11.jpg" alt="toltott karalabe1.jpg" class="imgnotext" />Lidi nagyi nem az én nagymamám volt, sőt, nem is volt nagymama, hanem a barátnőm nagymamájának a barátnője. 1945-ben ismerkedtek meg a vonaton, útban hazafelé. Lidi nagyinak nem volt senkije, a férjét vesztette el, és negyven évesen már nem akart újra férjhez menni, gyereke pedig soha nem született. <br /> Tényleg senkije nem volt, csak ez az új, vonaton szerzett barátság. Úgyhogy elég gyakori vendég volt a barátnőmék hatalmas, ötödik kerületi lakásában. Én is ott találkoztam vele, amikor felmentem játszani, vagy később csak beszélgetni. <br /> Gondolom azért hívták nagyinak, hogy érezze, ő is tartozik valahova, és valóban családtagnak tűnt. A nyolcvanas években már nagyon öreg volt, alacsony, vékony, ősz hajú, nyáron könnyű kis nyári ruhákat, télen mindig hosszú, szinte földig érő szoknyát hordott. És sokszor főzött. Boldoggá tette a főzés, de szégyellte is, hogy mennyire jól főz. Mindig mondogatta, hogyha szegény férje látná, hogy vén korára mennyit főz, nem hinne a szemének! Nem igazán tudom, honnan jött Lidi nagyi, de jómódú családba született, ahol nem az asszonyok álltak a konyhában egész nap, így amikor háború után egyedül maradt, és semmije se volt, őt is meglepte, hogy  milyen jókat tud a konyhából elővarázsolni.<br /></span>Különlegesen főzött, szinte egyik ételt se úgy csinálta, ahogy anyáink, és teljesen másképp fűszerezett. Most a töltött karalábéja jutott eszembe, ami valahogy így készült, de lehet, hogyha visszamennék az időben, igencsak csodálkoznék. Az biztos, hogy fehér mártásban ültek a karalábék, tárkonnyal fűszerezte, és zsömlével sűrítette a levét. Erre emlékszem, hogy soha nem rántotta a dolgokat. És most az is beugrott, amikor megvetően mondta: bárányból kéne csinálni, de ezek azt se tudják mi az! A hentesekre gondolt a Nagycsarnokban. <br />Felhívtam múlthéten a barátnőm, hogy hátha tudja Lidi nagyi élettörténetét, de amikor élt, ő sem kérdezte, és már lassan harminc éve meghalt, és az igazi nagyi se tudja már elmesélni. Sajnálom.</p> <p><iframe src="//instagram.com/p/qzXIgfEt1P/embed/" width="612" height="710" frameborder="0" scrolling="no"></iframe></p> <p><span>4 db zsenge karalábé<br /> 2 fej hagyma<br /> 5 dkg vaj<br /> 30 dkg darált bárány (vagy más)<br /> só, bors<br /> 1 kk frissen reszelt szerecsendió (2 felé osztva)<br /> 1 csokor petrezselyem<br /> 1 babérlevél<br /> 1 zsemle<br /> 2 dl tejföl<br /> 1,5 kk friss, apróra vágott tárkony<br /> 1 ek citromlé<br /> 1 kk cukor<br /> A karalábét megpucoljuk, közepét kivájjuk.</span></p> <p><span><br /> A hagymát nagyon apróra vágjuk, majd a vajon megdinszteljük. A felét kiszedjük, és a darált húshoz tesszük. A húst sóval, borssal, a szerecsendió felével, petrezselyemmel fűszerezzük, majd a karalábéba tömködjük. Nem kell bele se rizs, se tojás!<br /> A karalábékat a kivájt belsejével együtt a maradék hagymára tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi majdnem ellepi, hozzá adjuk a babérlevelet, sózzuk, borsozzuk, és gyöngyözve megfőzzük. Közben beáztatjuk a zsömlét, majd kinyomkodjuk.<br /> Amikor megfőtt, a babérlevelet kidobjuk, óvatosan kiemeljük a töltött karalábékat, és a maradékot leturmixoljuk a zsölével és a tejföllel. Visszatesszük a karalábét, majd szerecsendió másik felével, a friss tárkonnyal és a citromlével fűszerezzük. Két percet hagyjuk főni, és el is készült.<br /> Egy kis csípős paprika a tetején tálalásnál nem árt neki.<br /> <br /> <br /></span></p>rich