1.0Fűszer és Lélekhttps://fuszereslelek.nlcafe.huFűszeres Eszterhttps://fuszereslelek.nlcafe.hu/author/fuszereseszter/<p><img src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2013/01/RV-AF862_BEBE_G_201202030025011.jpg" alt="RV-AF862_BEBE_G_20120203002501.jpg" class="imgnotext" />Egy ilyen címen természetes, hogy megakad a szemem, főleg, mert annak ellenére, hogy már mindent hajlandó megenni a fiam, azért volt jó pár év nagyon kemény harcunk az asztalnál, és ha hagynám, most is inkább a rántott hús krumplipürével-paradicsomos spagetti sajt nélkül-margaritha pizza szentháromság kerülne a gyomrába. És ugye, most itt van Záli, tökéletes alkalom egy tökéletesen franciául evő gyerek nevelésére!<br />Melyik szülő ne örülne annak, ha a gyereke imádná a zöldségeket, halat kérne vacsorára, vagy nem szeretné a szörpöt, viszont rajongana az ásványvízért? Persze, vannak szerencsés, és tudatos szülők, de azért a gyerekek errefelé inkább ritkaság számba megy.<br />A könyv viszont nem csak az étkezésről szól, sőt, az csak egy kis része. Inkább egy rácsodálkozás arra, hogy pár évtized alatt miként lettek a gyerekeink a főnökeink, és ez az angolszász országokban mennyire természetes, míg a szerző szerint Franciaországban egészen máshogy van. Azt kell mondjam, mi szerintem valahol félúton vagyunk a két gyereknevelési elmélet között, de határozottan a francia tetszik jobban.<br />Nálunk is van például “felnőtt idő” minden este, még ha eddig ennek nem is volt neve: én is ragaszkodom hozzá, hogy a gyerekek legkésőbb fél kilenckor ágyban legyenek a saját szobájukban, hogy végre tudjak pár szót váltani a férjemmel, meg tudjunk inni egy pohár bort, vagy csak valami sorozatot nézzünk, amiben mondjuk elhangzik pár csúnya szó is. Vagy egyszerűen csak olvassunk, bámuljunk ki a fejünkből CSENDBEN. <br />Úgyhogy ezzel a résszel határozottan elégedett voltam, úgy éreztem szinte meg vagyok dicsérve. Mondjuk a napközbeni önálló játék nem megy annyira, ok, semennyire se megy, sőt! Folyamatosan ott kell lennem, ha kimegyek a konyhába, már jön utánam, csak “parancsra” hajlandó önállóan feltalálni magát, vagyis sehogy. Igaz, akinek nyolc éves koráig nincs testvére, annál természetes, hogy  a szülein lóg, egyedül játszani a saját szobában is igencsak furcsa lenne órákon keresztül. <br />Úgy tűnik, a francia gyerek nem csak azért különbözik egy amerikaitól, mert már kétévesen is tud viselkedni egy étteremben, hanem ezért is, mert a szülei teljesen másként gondolkodnak a családról. Én is úgy érzem, hogy kell két hét évente a gyerekek nélkül, mert nem csak édesanya vagyok, de egy felnőtt nő is, akinek jó elutaznia kettesben a férjével. Éppen ezért annyira azért nem lep meg a nagy francia nevelési módszer, mint a szerzőt, de azt kell mondanom, mindenképp jó irány, amit a könyv bemutat. Mert ha továbbra is azon az úton megyünk tovább, ami mostanában divatos, miszerint megszervezzük a gyerekeink mind a 24 óráját, majd érettségiig nem hagyjuk őket egyedül átmenni a zebrán, akkor könnyen azok között találhatjuk magunkat, akik szerint felelőtlen az a szülő, aki felsőben egyedül engedi iskolába a gyerekét. Pár éve olvastam/vagy <a target="_blank" href="http://www.port.hu/a_vilag_legrosszabb_anyukaja/pls/fi/films.film_page?i_topic_id=2&i_film_id=131194&i_city_id=-1&i_county_id=-1">láttam a tévében</a>, de már nem tudom hol, egy amerikai családról, akiket szinte gyerekgyilkosnak kiáltottak ki, amikor egyedül engedték metróval a gyereket iskolába. Ennek kapcsán mutattak olyan szülőket, ahol az édesanya az egyetemi felvételire is elkísérte a gyerekét, és amikor a stáb miatt mégis otthon kellett volna megvárnia a fiát, hisztérikus rohamot kapott, hogy mit fog enni a gyerek, és nem tudott uralkodni magán, inkább kamerák előtt is elkísérte a 19 éves fiát. <br />Nos, remélem ez egy elég ritka szélsőség, de azt hiszem egyik szülőnek sem árt, ha elolvassa ezt a kicsit családregénynek is beillő könyvet. Egy kis francia extra a végére a könyvből: nőgyógyász szülés után megkérdezi, hogy boldog-e az apuka=milyen a szex? És ha bármi gond lenne, felírja a TB finanszírozott gátizom erősítő tornabérletet, vagy felszólít a fogyókúrára. Családban gondolkodik.<br /><a target="_blank" href="http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Pamela_Druckerman_Nem_harap_a_spenot_Gyerekneveles_francia_modra&id=118000&type=22">Nagyon szórakoztató volt, ajánlom!</a><br /><img src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2013/01/French-baby-6361.png" alt="French-baby-636.jpg" class="imgnotext" /></p> <blockquote> <p><span class="tartalomAlap"><img src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2013/01/1158301.jpg" alt="115830.jpg" class="imgleft" />Pamela Druckerman újságírónő Párizsban töltött néhány évet. Nem tervezte, hogy francia anya legyen belőle, hisz francia konyha, francia divat ugyan van, de francia gyereknevelésről nem volt tudomása. Ráadásul a franciák szerint ő k nem csinálnak semmi különöset gyermekeikkel. A francia gyerekek mégis 2-3 hónapos kortól átalusszák az éjszakát, míg az amerikai gyerekeknél az első év az éjszakázásé. A francia gyerekek rendesen esznek, még a zöldségeket is vígan behabzsolják. Mindennek tetejébe pedig, az amerikai szülők azzal töltik az idejüket, hogy szétválasszák veszekedő gyerekeiket, míg a franciák kávé mellett beszélgetnek, míg gyermekeik rendben játszanak. Az anyaság teljesen más Franciaországban. Nincsenek szerepmodellek, követendő szuperanyák, mint Amerikában, a francia nők pedig nem gondolják, hogy 24 órás szolgálat az anyaság, hanem mindig szakítanak időt magukra is. Van tekintélyük a gyermekek előtt és irigylésre méltóan nyugodtak.</span></p> </blockquote>rich