1.0Fűszer és Lélekhttps://fuszereslelek.nlcafe.huFűszeres Eszterhttps://fuszereslelek.nlcafe.hu/author/fuszereseszter/<p><img style="margin-left: auto;margin-right: auto" src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2012/04/6321431790_74f3b23bf91.jpg" alt="6321431790_74f3b23bf9.jpg" class="imgnotext" />Léteznek nagy, kőbevésett gasztronómiai alapvetések, amiket szinte soha nem tartunk be. Hirtelen kettő ugrott be, tudtok még ilyeneket? <br />Aztán itt vannak a családonként változó furcsa szokások, amit a következő generáció tűzzel vassal próbál kiírtani. Ebből is találtam kettőt a saját házunk táján.<br /><br /></p> <ul> <li><strong>1, Csak olyan borral főzünk, amit meg is innánk.</strong></li> </ul> <p><br />Tulajdonképpen igaz, olyat valóban nem tennénk ételbe, amit a lefolyóba öntenénk, de még soha nem találkoztam olyannal aki egy hatputtonyos tokaji aszút képes lett volna mondjuk a kacsamájra önteni csak úgy egy éjszakára. Persze, ilyenkor se az édes petpalackos vöröset vesszük, de hogy valami sokkal olcsóbbat, az biztos.<br /><br /></p> <ul> <li><strong>2,</strong> <strong>A kutyának csak olyat adunk enni, amit mi magunk is megennénk.</strong></li> </ul> <p><br />Szeretjük a Bodrit. Szerettük a Sajót és a Fülest is. El is voltak kényeztetve rendesen, főleg, hogy az első két kutyát sikerült rászoktatnom az asztalnál kicsi falatokban való kóstolásra. (A harmadik kutyánál már nem laktam a szüleimmel, így ebből a szempontból egész civilizáltan viselkedik, nem koldul.) Természetes, hogy kaptak olyat, amit mi ettünk. A Füles pl. imádta a kelkáposzta főzeléket. Is. De mindegyik kutya nagy kedvence a tehéntőgyéből kukoricadarával főtt “leves”. Édesanyám kutyaspecialitása. Imádják egytől-egyig. Soha nem enném meg!<br /><br /></p> <ul> <li><strong>3, Addig nem vágjuk meg a friss kenyeret, amíg van a régiből.</strong></li> </ul> <p><br />Férjem hozta otthonról ezt a szabályt, amit gyűlölt, mert állítása szerint gyerekkorában soha nem ehetett friss kenyeret, meg kellett várni, amíg az is szikkadt lett. <br />Szegény, micsoda sanyarú gyerekkor! :-) Gondolom ez még a nagyszülők idejéből maradt családi szabály, amikor hetente egyszer sütöttek csak kenyeret, és ha véletlen maradt az előzőből, akkor azt bizony nem dobták ki! Nálunk egyszerű a képlet, amíg van az előzőből, addig nem sütöm meg a következőt, így nincs ezzel probléma.<br /><br /></p> <ul> <li><strong>4, Nagycsaládra főzünk, pedig csak ketten vagyunk, így egy főzeléket egy hétig eszünk.</strong></li> </ul> <p><br />Na, ez édesanyám mániája. Képtelen keveset főzni, és persze rendes háziasszonyként ételt nem dob ki. Viszont nem is fagyaszt le. Megeszik. Unják már a tökfőzeléket a harmadik nap, de ha még mindig van a tíz literes fazékban, akkor annak bizony el kell fogynia. Próbáltam már rávenni, hogy csak a maximum 3 literes edényeket használja, de képtelen rá. Ez van.<br /><br />Kíváncsi leszek, az én fiam majd mit ró fel nekünk felnőttkorában!</p> <p><em>Kép: Annie Hall. Naná!</em></p>rich